Átlépett határ ✓

HARMINCEGY

A kávézóban, mikor Taehyung és Hoseok a galérián ültek

MAY

Már javában tart a december, a kávézóban lévő hangszórókból is karácsonyi dalok szólnak és minden asztalon fahéjjal, szárított naranccsal dekorált gyertyák díszelegnek. Egy sütőtökös lattét kevergetek és remélem, hogy legalább fele annyira finom lesz, mint amilyen jó az illata. Namjoon várakozva iszik bele a kávéjába, kíváncsian figyeli, mikor tesztelem az előttem lévő italt. Egy kiskanállal veszek csak a számba, de utána rögtön beleiszok a pohárba is.

- Ez nagyon jó! – kicsit megkönnyebbülök, mert nem akartam meghagyni, de a sütőtök eddig sem tartozott a kedvenceim közé.

- Néha megéri kipróbálni az új dolgokat.

Mióta az irodában bevallottam Namjoonak, mit érzek iránta és tisztáztam magam, gördülékenyen haladunk. Munka után együtt megyünk haza, olykor még együtt is érkezünk oda, de ez többnyire nem jön össze, mert Joon előbb ér be és már nyakig a papírmunkában van, mire én kezdek. Az elmúlt pár nap minden újdonságával jól hatott rám. Napközben, az ebédszünetekben és munka után általában beülünk valahová, vagy előtte meglátogatunk egy könyvesboltot Joon miatt. Úgy veszi a könyveket, mint más a cukrot. Most éppen négy új kötet lapul a mellette heverő papírszatyorban.

- Mesélj a könyvekről! – ez az egyik olyan dolog, amit elmondhatatlanul szeretek benne: ahogyan a könyvekről beszél.

Zavarba jön, mert tudja is, mit gondolok róla ilyenkor. Kiveszi a könyveket a szatyorból, sorba rakja őket és rábök az elsőre: A Szép remények az, Dickenstől. Belekezd a hátoldalon lévő szöveg alapján, kiegészíti néhány részlettel, mert látta már a filmes feldolgozásokat, azonban még nem olvasta a könyvet. Mosolyogva figyelem őt, néha elgondolkozik, mit fűzne hozzá az amúgy is terjedelmes információhalomhoz. Ahogy a következő könyvért nyúl, a mosoly lehervad az arcomról, bár úgy emlékszem, a filmekben ennél a pillanatnál inkább ráfagynak a mosolyok a szereplők arcaira. Szerelem. Ez lesz hát az? A Madárdal, Sebastian Faulkstól. Háborús idők, egy férfi és egy nő, vad, gyönyörű szerelmi történet. Melegség árad szét a bensőmben, nem tudom levenni a szemem az arcáról, a kezéről, ahogy finoman belelapoz a könyvbe és pont kiszúr egy lényeges idézetet, amit fel is olvas nekem. Ó, te jó ég!

- Mi a baj? – félbeszakítja a könyvekről való beszédet, aggódva kémlel.

- Semmi, az ég világon semmi baj. Folytasd!

Harmadik kötet: Szerelem a kolera idején, Márquez. Joon beleiszik a kávéjába, mielőtt beszélni kezd és én szeretnék áthajolni hozzá, hogy érezzem a kesernyés ízt az ajkain. Elmerül a történetben, szerelmi háromszögről van itt szó. Észreveszem az asztalon lévő kezeimen az izgalom okozta, alig észrevehető remegést. Nem a történet ragad magával ennyire, hanem a felismerés, miközben hallgatom őt és érzem, hogy ez az a pillanat, megtörtént. Beleszerettem. Itt és most. Végig simítja a borítót, ami nem mellesleg gyönyörű.

- Attól tartok, mindjárt elsírod magad – elteszi a könyveket, de a keze után kapok.

- Egy még hátra van!

- Örülök, amiért nem láttad, mikor kiválasztottam a boltban, mert az a karácsonyi ajándékod – a negyedik könyv lefordítva hever az asztalon, nem látom a borítóját.

- Micsoda? – tényleg nem figyeltem, melyik könyveket veszi meg. Lefoglalt maga az a látvány, miközben kutakodott a polcokon.

- Elárulod, miért nézel így rám? – rákönyököl az asztalra, szemüvegét megigazítja az orrán. Ez is egy olyan mozdulat, ami imádott és egyben elképesztően vonzó is.