Átlépett határ ✓

HÉT

MAY

A redőnyön beszűrődő napsugarakra kelek, egyenesen a szemembe világítanak. Nyöszörögve helyezkedek, összébb kuporodok és Namjoon takarásában próbálok még pihenni egy kicsit. Álmosnak érzem magam, de nem tudnék már visszaaludni. Namjoon az ablaknak háttal, a bal oldalán fekszik, homlokát álmában összeráncolja, mintha valami nehéz dologgal kellene megküzdenie és nagyon gondolkodna. Észreveszem, hogy pulóverben alszik, a lábát alig fedi a takaró. Nem tudom, vajon én húztam-e le róla, vagy ő maga terítette rám az egészet és inkább felvett még egy réteget, de azonnal felemelem a takaró egy részét és ráterítem. Arra nem állok készen, hogy kimásszak alóla, így viszont már talán ő sem fázik annyira. Pár perc múlva jóleső sóhajt hallat, megkönnyebbülve nézem, ahogy kicsit ellazul, vagyis kezd átmelegedni.

- Féltem, hogy elharapod a nyelved, annyira vacogtál – motyogja álmos, rekedt hangon.

- Nem akartalak felébreszteni.

- Tudom.

Csak addig nyúlok ki a szekrényhez, amíg megnézem az időt a telefonomon. Fél tizenegy lesz hamarosan, nem aludtunk olyan sokat, de azért többet, mint amire számítottam. A folyosóról léptek zaja szűrődik be, kihallom Haneul hangját is. Ha ő ébren van, minden bizonnyal Jin is.

- Szerintem Haneul rád vár – Namjoon kinyújtózkodik, majd visszafekszik abba a pozícióba, amiben eddig volt. A lába súrolja az enyémet, alig van köztünk annyi távolság, hogy mondjuk még egy ember beférjen közénk. Az ágy nagy része szabadon van, akár hátrébb is húzódhatna, ha akarna, vagy ha én akarnék. Namjoon közelsége viszont nem zavar, sokkal inkább megnyugtatóan hat rám, már ha csak arra gondolok, hogy mi várhat rám a szobán kívül.

- Egy picit még várjon. Nagyon hideg van.

- Fel kellett volna csavarjam a fűtést. Kérsz egy pulóvert?

- A takarót is elvettem tőled.

Kinyitja a szemeit, álmosan pislog rám párszor.

- Nem vetted el, én adtam. De ha elvetted volna, akkor se haragudnék.

Felül, megint nyújtózkodik és lenyúl az ágy mellett heverő táskájához. Egyikünk sem pakolt ki, csak néhány szükségesebb holmink hever itt-ott a szobában. Kivesz egy pulóvert a táskából, nekem adja. Én is összeszedem magam, tiszta ruhákat szedek elő és egy törölközővel együtt kimerészkedek a folyosóra. Haneul épp a konyhaajtóban tűnik el, Jin szorosan követi.

A fürdőszobában két másik lány is épp zuhanyozik, szerencsére a harmadik függöny mögött nincs senki. Sietős, de alapos próbálok lenni, sajnos évekkel ezelőtt sem volt könnyű dolgom hozászokni ahhoz, hogy ismeretlenekkel együtt osztozzak a fürdőszobán. Ezért szerettem jobban, ha Jin töltötte az éjszakát nálam. Csak a kollégium központibb helyen van, mindenhez sokkal közelebb. Időpazarlás lett volna állandóan tőlem bejönni a városba vonattal.

Elzárom a csapot, még a függöny mögött megszárítkozom és próbálom úgy felvenni a ruháimat, hogy ne dobjak hátast a vizes padlón. A fogkefémet elővadászom, kilépek a tükrökhöz, ám a fogadtatás koránt sem olyan kellemes. Az egyik csapnál Seohyun, a mellette lévőnél Yeona, az utolsónál pedig én. Egymásra nézünk, mindhárman folytatjuk a készülődést, a légkör kínossá válik. Ki más lenne, aki megtöri a csendet, ha nem Yeona?

- Jól aludtatok? Mindenki a maga párjával, meghittségben? – a szememet forgatom, pontosan tudom, mire megy ki nála ez a kis beszélgeté. – De szótlanok vagytok!

- Csak időt és energiát spórolok magamnak – felelem, néhány mozdulattal kifésülöm a hajam. Seohyun némán sminkel, ügyet sem vet Yeonára.