Átlépett határ ✓

TIZENHÉT

MAY

Jin és Haneul lakása nem túl nagy, a fürdőszobán, konyhán és a hálószobájukon kívül még egy kisebb, vendégszobának kinevezett helység van. Én kaptam helyet a kanapén, Jimin és Yoongi pedig a földön.

- Én élvezem, hogy a hó miatt nem tudunk hazamenni és ingyen kajálunk - mondja Jimin Yoonginak, Jin épp egy tiszta párnahuzatot hoz át nekem.

- Ki mondta, hogy nem kell fizetned érte?

- Tegnap rúgtak ki.

- Ó, tényleg.

Jimin főnökének nem tetszett, hogy a srácnak viszonya volt a lányával, ráadásul a cég egész épülete be van kamerázva. Lebuktak, mikor besurrantak az egyik raktárba. Jimin nem tűnik olyannak, mint aki megbánta a bűnét, elmondta, hogy ettől függetlenül is találkoznak majd a lánnyal és közben nagy munkakeresésben van.

- May, nem kell nektek ember az irodába? - néz rám kérdőn.

- Én úgy tudom, nem. De megkérdezem majd Joont holnap.

Ezzel a kijelentésemmel kérdéslavinát indítok el. Jimin soroz a kíváncsiskodásával. Olyanokat is megkérdez, hogy szexeltünk-e már Namjoon irodájának asztalán. Yoongi oldalba vágja, mire a fiatalabbik befogja a száját, de azért még dünnyög egy utolsót:

- Mi van? Sosem hittem volna, hogy May és Namjoon összejönnek. - tévedésben él, ezt viszont nem kell tudnia.

Póbálok aludni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Jimin hangos szuszogása és Yoongi horkolása nem is zavarna, de a gondolataim annál jobban idegesítenek. Forgolódok, igazságtalannak érzem, hogy amíg én nem tudok aludni a kanapén, a két fiú a földön fekszik. Negyed egykor megelégelem a tehetetlenségem, igyekszem minél halkabban kiosonni a konyhába, lehetőleg úgy, hogy ne essek át a srácokon.

A függönyön keresztül látni, milyen sűrűn hull a hó, nagy pelyhekkel vonja be a párkányt és minden mást a környéken. Az autókat már szinte teljesen elfedte.

Haneul a konyhapulton hagyta letakarva a sütiket. Elveszek egyet, leülök az asztalhoz és a hóesést nézve kezdek enni. Az ízeket nem tudom élvezni. Eszembe juttatják a délelőttöt, mikor Haneul megakadályozott valami olyat, amit később talán megbántam volna. Hirtelen elönt a harag miatta és ezzel együtt szégyellem is magam, mert Haneul segíteni akart. Jót akart, de most azt érzem, inkább hagynia kellett volna, hogy történjenek a dolgok. Akkor már előrébb lennék, vagy hátrébb, viszont nem egyhelyben topognék. Nem, nem lehet mindent azzal megoldani, ha lefekszik az ember valakivel. Közöttünk Taehyunggal viszont a szex volt a közös nyelv, a legjobban akkor értettük meg, mit akar a másik, vagy mi nyomasztja, ha átengedtük magunkat egymásnak és a testünk beszélt helyettünk.

- Nem megy az alvás? Cseréljünk helyet? - Jin bukkan fel a konyhaajtóban, halkan becsukja maga után.

- Dehogyis.

Ő is elvesz egy sütit. Egy ideig szótlanul eszünk, én inkább csak csipegetek, Jin már a második adagot nyomja befelé.

- Akarsz beszélni róla? - kérdezi, mielőtt tejjel leöblítené a sütiket. Az agyamon átfut, hogy talán nem Jin a megfelelő ember erre és nem kéne a nyomorommal untatnom, de megértettük egymást. Régen is, valamilyen szinten sikerült, mióta pedig külön vagyunk, talán még annál is könnyebb. Ismerem annyira, hogy tudjam, szubjektív véleményt fog alkotni és nem lesz Haneul oldalán, ha nem ért egyet vele.

- Igen, szeretnék.

∞

Elmesélem Jinnek, mi történt. Szót ejtek a liftben beszéltekről is, hogy tisztább képet kapjon. Próbálom a lehető legjobban felvázolni neki, mit érzek és mit gondolok, milyen ellenérzések vannak bennem jelenleg. Mire végzek, a sütik elfogynak.