comestion | jikook

1-01

Felix másnap valóban elvitt vásárolni. Nem is csalódtam benne, hiszen ha ő megígér valamit, az úgy is lesz. Mindig is szerettem vásárolni, főleg vele, bár azt kevésbé kedveltem az ilyen pillanatainkban, amikor elszaladt velünk a ló. Mindketten oda, s vissza voltunk a csinosabb ruhákért, még gimnáziumban rengeteget jártunk olyan helyekre, ahol öltönyöket, meg miegymást lehetett kapni. Egyértelműen csak a jobb kiállású alfákat akartuk meglesni. Egyszer azt füllentettük az eladónak, hogy a párunkat akarjuk meglepni valamivel. Természetesen senkink nem volt, olyan egyedül voltunk, mint a kisujjunk, de valamit muszáj volt mondani, hiszen kiszúrták, hogy gyanúsan semmit sem veszünk, csak nézelődünk.

Ám mindez egy régi történet. Azóta be sem tettem a lábam egy olyan üzletbe se.

Az ausztrál fiúval még azon is gondolkodtunk, hogy beiktatunk egy hajfestést otthon. Én is untam már a mostani fekete hajamat, s már ő sem találta magáénak a narancssárga frizuráját. Éppen ezért is pakoltunk fel szőkítővel, s még más dolgokkal is.

Nem akartam annyira beleélni magamat ebbe a buliba, viszont ahogy közeledett az időpont, annál izgatottabb lettem. Jó sok ideje, hogy nem lazítottam, csak a tanulásra koncentráltam, s ezért is gondoltam azt, hogy megérdemlem én is egyszer, hogy kicsit kirúgjak a hámból.

Az kissé zavart, hogy hiába a fiúra bíztam a ruhaválasztást, akkor sem engedte, hogy bármi mást vegyek magamnak. Azt mondta, hogy még a végén azt hordanám, úgyhogy szó sem lehetett arról, hogy én olyan göncöt vásároljak, ami tetszik, s esetleg hordanám a mindennapokban. Dünnyögtem is egy sort miatta, de a végén ráhagytam a dolgot. Tudom, hogy nem lesz túlzottan merész, ismeri a stílusom, s ehhez próbál igazodni.

Kedves alfa barátnőnket, Soojint hívtuk meg, hogy fesse be a hajunkat. Az anyukája fodrász, így nagyon sok dolgot eltanult tőle. Egy időben a szalonban is dolgozott, annak ellenére, hogy sosem tanulta a szakmát. Tehetséges volt, s tudtam, hogy Felixszel ellentétben ő nem fogja leégetni a hajamat. Egyszer hagytam, hogy a srác kísérletezzen a hajammal. Egy szimpla szőkítés volt akkor is, viszont nagyon égetett a végén, illetve az eredmény se lett valami szívdöglesztő. Nem tudtam eldönteni, hogy egy megsárgult dalmatára, esetleg egy zsiráfra hasonlítok. Mindezek mellett attól is féltem, hogy másnapra az összes hajam kihullik. Szerencsére ez nem történt meg, s még azt is kibírta, hogy másnap rögtön befessük feketére. Azt viszont már drága barátnőnk anyukája csinálta, s még pénzt sem kért. Minden bizonnyal megsajnált, hiszen én is szinte hüppögve ültem be a székbe, s olyan reményvesztett voltam, mint még soha.

- Olyan furcsa lesz téged más hajjal látni. – mondta a lány, miközben a festéket olvasgatta, amit vettünk. A boltban ezt ajánlották, s a színe is nagyon tetszett. Elmosolyodva nézett rám. Ajkain vörös rúzs virított, szeme kissé füstösebb volt, s a meleg miatt egy szürke toppot viselt egy magasított derekú fekete farmerral. Narancsos illata úszott a levegőben, s keveredett a mi édesebb arománkkal. – Viszont már látom magam előtt a végeredményt. Tökéletes lesz. – kacsintott, én pedig elmosolyodtam. – Felix, neked kicsit tovább lesz fent, mert te sokkal világosabb leszel. Viszont Jimin szép szőkés-barna lesz. – ingatta a fejét boldogan.

- Nagyon jól fog állni neki. De nekem is fura lesz, hogy már nem a narancssárga Felix fog a tükörben fogadni. – mondta a szeplős.

- Sárgarépa helyett fehérrépa leszel. – nevetett a lány. – Legalább a cuki szeplőid megmaradnak. Már kevésbé leszel olyan, mint a Weasley gyerekek egyike.

- Nagyon vicces vagy. – forgatta meg a szemeit sértetten, de én csak jót nevettem ezen. Soojinnek igaza volt, ha jobban belegondolunk. Érdekes, mert egyszer még be is öltözött a Weasley testvérek egyikének, de nekem nem tűnt fel a hasonlóság. Pedig már akkor is ilyen haja volt.