comestion | jikook

2-07

Nehéz volt lekaparni Felixet, aki azt sem akarta elfogadni, hogy mennem kell dolgozni, ugyanis lejárt az ebédidőm. Ráadásul az a mosoly, ami végig az arcán büszkélkedett, miután meglátta a titokzatos aloe vera illatú férfit, akivel azt az egy éjszakát töltöttem, egyszerűen kikészített. Amolyan én tudtam, hogy előbújik belőled az a tüzes omega nézés volt. Igen, ezzel én is tisztában voltam, de mégsem akartam, hogy az orromra kössék.

A rendelőig olyan gyorsan szedtem a lábaimat, hogy időben visszaérjek, hogy az már lassan futásnak volt mondható. Kétszer majdnem el is estem a saját lábamban, de legalább beértem, bár izzadt ábrázatom miatt a doktor összevonta a szemöldökét. Az arcom kipirult, hajam kissé csapzott volt, a levegőt pedig hevesen vettem. Nagyot nyeltem, s csak azután szólaltam meg.

- Nem akartam késni. – magyaráztam meg fel nem tett kérdését, mire ő csak bólintott, de még mindig nem vette le rólam a szemét. – Hívjam az első délutánit? – kaptam elő a kis füzetet, s néztem rá, várva az engedélyre, viszont ő megrázta a fejét. Ezúttal én ráncoltam a homlokomat értetlenségem miatt.

- Először nyugodj meg. Nem lesz jó, ha ennyire illatozol. Zavarna, nem tudnék koncentrálni. – ült le a székébe, mire én nem tudom, hogy a futás miatt tartotta meg az arcom a vörös színt, vagy az volt az oka, amit mondott. Ilyen hatással lennék rá?

Akik omegaspecialistához jönnek, azok sosem használnak szagelnyomót. A terhes omegák illata pedig még csábítóbb, hiszen olyankor megváltozik, ez pedig az alfák kedvére tesz. Hatalmas önuralma van Dr. Jeonnak, amiért egyszer sem tett olyan lépést egyetlen páciense felé, ami számukra kellemetlen lenne – már amennyire lehet így fogalmazni az ő munkáját tekintve. Nem volt erőszakos, sosem vesztette el a fejét, s még egyszer sem éreztem a farkasát más jelenlétében. Pedig voltak itt jó illattal rendelkezők, egy tucattal. Egészen különlegesek is, mint például alma illatú anyuka, akihez társult egy kis fahéj a pocakjában növekvő baba miatt. Az határozottan finom volt, ő mégsem rezzent meg. S az, hogy nekem ezt mondta... Valamiért jó volt. A lunám egyenest repdesett az örömtől.

Lehetett ezt fogni a csomóra. A vonzást, s a reakciómat is, mégis egy vékony, gyönge belső hang azt súgta: ez nem csupán a knot miatt van.

- Esetleg szedjek szagelnyomót? – kérdeztem meg elhessegetve a gondolataimat, amik úgy tűnik, hogy számomra veszélyes vizekre kezdtek evezni. A doktor felkapta a fejét.

- Eszedbe se jusson. – mondta.

- De az előbb mondtad, hogy nem tudsz miattam koncentrálni. – idéztem őt, mire bólintott egyet. – Akkor ez lenne a legjobb megoldás. Lehet, hogy másokat is zavar, vagy nem tudom. – motyogtam, mire felkelt a székéből, s felém lépkedett hosszú, izmos lábaival. Automatikusan hátráltam egyet, s néztem rá nagy szemekkel. Most mit akar csinálni?

- Úgy értettem, hogyha túlságosan erős, az zavarna, mert nem tudnék rajtad kívül másra koncentrálni. A fantáziádra bízom, hogy mi járna a fejemben, miket tennék. Viszont egy szóval se mondtam, hogy szedj szagelnyomót emiatt. Az illatod... – hajolt közelebb, mire összébb húztam magam, s éreztem, amint jobban égni kezdenek almácskáim. – Nagyon is vonz engem. – morogta egyenest a fülembe, s mélyet szippantott kókuszomból, ami közelsége miatt még erősebb lett, mint eddig volt. Egy jóleső sóhaj keretében engedte szabadjára a tüdejében felgyülemlett levegőt, majd nyomott egy csókot a nyakamba. – De első a munka. – lépett el tőlem, én pedig úgy éreztem, hogy szoborrá váltam. Kétségkívül zavarban voltam miatta, tagadni se tudtam volna. – Lehet, hogy meg kellene gondolnom azt a szagelnyomót...? – gondolkodott hangosan, mire felkaptam a tekintetem. – Elég, ha csak az egyikünk izgatja a másikat. – kacsintott egy szemtelen mosoly mellett, én pedig azt hittem, hogy a kezemben lévő füzetet megküldöm, s a mellkasának dobom.