comestion | jikook

6-05

Nem szerettem az erőszakot. Sosem voltam híve az erőteljesebb megnyilvánulásnak, legyen szó bármiről. Talán ennek oka lehet az, hogy omega vagyok, s emiatt kevésbé forrófejű. Mindezek ellenére azt sem kedveltem, ha valaki nem mer lépni. Ha a másik fél csupán néz, s nem tesz semmit. Társadalmi szempontból is én voltam a passzív fél, viszont, ha ezt meg kell változtatnom, akkor megteszem.

Éppen ezért is okozott hatalmas örömöt az, hogy Jungkook végre hozzám mert érni. Szerettem a gyengéd érintéseit, s úgy bánik velem, mint a kincsével. Viszont olykor én is megelégelem ezt. Nem vagyok egy törékeny tárgy.

Valahol megértem az ő helyzetét is. Éreztem a farkasa fájdalmát és a félelmét is, mert nem akart bántani. Ő lenne az utolsó, aki fájdalmat akarna nekem okozni. Láttam lelki szemeim előtt, emlékeztem, amikor befejezte a jelölést. Minden akkori gondolatom felelevenedett. A harapás nekem fájt fizikailag. Úgy volt vele, hogy azért nem hagyja abba, mert ő nem érzi, amit én. Nem éli át azt a mérhetetlen fájdalmat, nem érzi azt, hogy megfosztják őt a levegővételtől.

Ám hamar rájöttem, hogy bár fizikailag nem vagyunk összekötve, a lelkünk annál inkább. Amikor megéreztem könnyeit forró bőrömön, megtudtam; amíg nekem a testem szakadt szét, addig őt a saját farkasa tépte darabokra, amiért szenvedést okozott nekem. A lelke sérült, annyira szeretett.

Ő minden kínt egyszerre élt át, hiszen, amíg én napokig eszméletlen voltam, addig a szervezetem szépen feldolgozta a mérget, s eggyé váltam vele. Mindeddig Jungkook egyszerre kapta a hatalmas pofont. Hisz a jelölés nem csak engem érint, hanem őt is. Összekötöttük a sorsunkat. Alávetettük magunkat a farkastörvények alapjainak; megjelölt. Innentől pedig minden terhet közösen fogunk elviselni.

A férfi amikor ajkaimra hajolt, karjaim automatikusan emelkedtek, hogy nyakánál átöleljem őt, s közelebb húzzam magamhoz. Az illata intenzívebb volt, mint eddig valaha. Sokkal jobban érezhettem, akárcsak őt magát, hiszen a farkasa és a lunám innentől kezdve nem elnyomott valakik voltak mélyen bennünk. Mondhatnám azt is, hogy csodálatos érzés, amit megkaptam tőle. Hiszen ő maga jelentette nekem a biztonságot, s a komfort definíciója is ő lett.

A testem azonnal felforrósodott, s úgy éreztem, hogy menten lángra kapok. Éreztem, hogy nedvesedni kezdek, arcom pedig tüzes rózsákban égett. Jóformán semmi sem történt, csak egy ártatlan csókocska, mégis képes voltam remegni az alfa alatt, ez pedig neki is feltűnt. Egy cuppanással vált el tőlem, s vörös szemeivel mélyen az enyémekbe nézett.

- Létezne, hogy pont elkaptuk a heated kezdetét? – kérdezte, én pedig hevesen véve a levegőt, kissé pironkodva fordítottam el a fejem. Nem tehettem róla, hiszen tudom, hogy milyen vagyok, ha lázban égek. Olyankor úgy viselkedek, mint egy rossz ringyó, s másnap mindig annyira szégyellem magam, hiszen heat közben a lunám irányít, nem pedig én. Ő pedig mást se akar, csak megkönnyebbülést a farkastól. Az alfájától.

- De közel két hete volt heatem... Talán picit több, de akkor is... – motyogtam.

- Lehet, hogy a jelölés kicsit felborította a hormon háztartásodat. – ingatta a fejét elgondolkozva rajta. – Gyakori eset. Legalább csak rátesz az esténkre, hogy kicsit vadabb leszel. – kuncogott, s ismét lehajolt hozzám, de nem csókolt meg, hanem a nyakhajlatomba fúrva a fejét egy mélyet szippantott az illatomból. – Az egyik legjobb dolog abban, hogy az enyém vagy, az, hogy teljesen nyugodtan hagyhatok rajtad nyomokat anélkül, hogy attól kellene tartanom, hogy véletlenül átszakítom a bőrödet és megjelöllek. – húzta picit oldalra a felsőm nyakát, hiszen a harapásnyom valahol a nyakam és a vállam között lehetett. Megszimatolta. – Az én illatom árad innen. – vezette kezét lassan karjaimhoz, kibontotta őket, s csuklóimra fogva a puha kanapéhoz szorította őket. – Az őrületbe kergetsz, Park Jimin. – érintette meg orra hegyével a bőrömet, majd egy finom csók után végignyalt a területen.