comestion | jikook

1-07

Hajamat törölgetve jöttem ki a mosdóból, s akkor láttam meg a nappaliban, a kanapén ülő Felixet. Hunyorogva meredt a semmibe, s gondolom még próbálta felfogni, hogy melyik univerzumban van jelenleg. Édesnek hatott, ahogy bambán pislogott, háta görnyedt volt, s haja össze-vissza állt. Neki mindig is kellett egy kis idő, hogy összekaparja magát, legalább is agyilag, s elérjen a tudatáig, hogy fent van.

- Kérsz pizzát? – kérdeztem. – Még nem kezdtem meg, de lehet, hogy rá kell melegíteni, mert már elhűltek. – mondtam, miközben kiterítettem a törölközőmet. Érdeklődve néztem a szeplős srácra, aki csak hümmögött egyet. Gondolom igent akart mondani, csak még nem sikerült annyi energiát magába nyernie, hogy egy érthető választ is adjon.

Mindenesetre én kipakoltam két tányérra két-két szelet pizzát, s melegíteni kezdtem. Ugyanakkor a tejet is kivettem, s a polcról is leügyeskedtem a kakaóport, mivel Felix mindig kakaóval fogyasztja a pizzát. Érdekes, főleg, amikor ketchupot is nyom rá. Nekem csupán a látványtól elkezd csikarni a hasam, hát, ha ki is próbálnám ezt a felettébb különleges ételkombinációt, akkor két napot ülnék a budin magamat ismerve.

Persze a csípőset nem szereti, ahhoz nem sikerült hozzászoknia. Nem bírja őket, így csínján kell bánnunk vele, ha ő is ugyan azt az ételt fogyasztja, mint mi. De van, amikor erőt vesz magán, esetleg megkívánja, s a végén meg két liter tejet megiszik, hogy csillapítsa az égő érzést.

Ezen agyalva lassan el is kevergettem a kakaóját csomómentesre, s kivittem a nappaliba a pizzájával együtt. Persze a ketchupot se hagytam ki, mert utána csak hisztizne nekem, hogy mégis hol hagytam az egyik legfontosabb összetevőt. Emlékszem, hogy amikor először láttam nála ezt, azt hittem, hogy terhes. Mindent összeevett, de olyan jóízűen, hogy azt bárki megirigyelné. Ami a legjobban ledöbbentett, az a hal volt, amit csokival eszegetett, s még foghagymás öntetet is tett hozzá. Az állam leesett, s akkor komolyan gondoltam, hogy csináltatok vele egy terhességi tesztet. Heat közben ez pedig csak rosszabb. Akkor a fagyit eszi örömmel ketchuppal vagy bármivel, amit éppen megkíván. Mondanom se kell, akkor a kártyámat képes lenne mínuszokba tenni – ugyebár ilyenkor nem mozdul ki, én viszek neki mindent házhoz, nehogy egy alfa megtámadja.

Kivettem a sajátomat is, s mellé telepedtem a kanapéra. Még mindig kissé kómásan nyomta tele az egyik szeletet ketchuppal, de legalább már azt felfogta, hogy hol van, s mit csinál.

- Köszönöm, Jiminie! – ölelt meg. – Finom a kakaó is és kikeverted nekem a csomókat. – emelte rám nagy szemeit. Csak elmosolyodva rántottam meg a vállamat. Ismerem őt, már lassan jobban, mint magamat. Nagyon szerencsés voltam, hogy őt kaptam anno kollégiumban szobatársnak, mert mára már a legjobb barátomnak hívhatom. – De mesélj! Jó volt az első nap? És a tisztavérű, mély, de kellemes hangú doki? – húzogatta a szemöldökét. Reménykedtem benne, hogy elkerüljön ezt a beszélgetést, de ő túlságosan érdeklődő ahhoz, hogy ilyen butaságokat gondoljak. – Láttad az arcát?

Elhúztam a számat. Bár ne láttam volna az arcát, talán most nem lennék ekkora galibában. Olyan hülye voltam azon a bulin!

- Hát fiatal. – rántottam vállat. – Meg ugye tisztavérű és ezért kicsit kellemetlen nekem mellette, de nem gond. Majd megszokom idővel. – motyogtam, s inkább nekiláttam az evésnek, ezzel lezártnak tekintve a témát.

- Igen, mondjuk tényleg furcsa lehet mindennap egy tisztavérűvel összezárva lenni. Mi lesz, ha heatban leszel? Ők talán még durvábbak is, mint a rendes alfák. Nem tudom, még nem volt dolgom velük. – ingatta a fejét. – De milyen romantikus lenne, ha az egyik megtörné a vérvonalat egy omegával, mert az igaz társát találja meg benne. – ábrándozott, én pedig csak a szememet forgattam. A tisztavérűek annyira maguknak valóak, hogy előbb fognak adni a hírnévre, minthogy a szerelemre. – Menő lenne, nem? – lökött oldalba a fiú. A legszívesebben rávágtam volna, amit gondoltam, viszont a tekintete... Az ártatlan, ábrándos csillogás. Olyan volt, mint egy kisgyerek. Mégis hogyan égethetném fel a saját kis világát az én csúf gondolkodásommal?