comestion | jikook

4-01

Fogalmam sincs, hogy mi történt velem. A napokban egyre hisztisebb voltam, főleg, ha az alfa nem volt a közelembe. Őszintén megrémisztett a saját viselkedésem, főleg, miután Felix is megjegyezte, hogy túl sokat nesztingelek. Nekem ez nem tűnt fel, hiszen ez egy berögzült dolog az omegáknál, de mihelyt kiejtette a száján a szavakat, én pedig a saját kis burkomból kibújva körülnéztem a lakásomban, rájöttem, hogy igaza van. Jungkook nálam lévő cuccai itt-ott kupacban hevertek. A nappaliban lévő kanapén, s a hálószobámban, ha pedig nem voltam ott, hanem a konyhában, akkor is viseltem öltözékének legalább egy darabját, hogy érezzem az illatát.

S ekkor jött el az a pillanat, amikor bepánikoltam, s iszonyatos félelem fogott el.

- Nem gondolod, hogy... – akarta mondani Felix, hátha ki tudja puhatolózni a választ, de én hevesen reagáltam erre. Soojin sem a telefonját nyomkodta, hanem aggódva nézett rám.

- Nem! – szóltam erélyesen. – Nem lehet. Biztosan nem. – ráztam a fejem, s úgy éreztem, hogy az őrület határára kerülök, majd annak vékony peremén járok táncot.

- Jó, akkor szerinted miért lehet az, hogy nesztingelsz, mint valami mániákus és, ha nincs itt Jungkook, akkor félénk vagy másokkal szemben. Yunhoval beszélgetni se tudnál, mert nem mertél! Rá vagy kattanva mindenféle aloe verás cuccra és olyan hisztit le tudsz vágni, hogy az már fenomenális! – csattant fel az omega. – Legalább egy tesztet vegyél...

- De Felix, lehetetlen... Nemrég volt heatem, ilyen gyorsan biztosan nem esek teherbe tőle. – túrtam idegesen a hajamba, s ösztönösen bújtam bele a kanapén kialakított ruhák tömkelegébe. A srác eltátotta a száját, majd rám mutatott. Eleinte nem értettem, de hamar leesett. Élő bizonyíték, hogy egyből nála keresem a biztonságot és a megnyugvást.

Csupán egy frusztrált sóhajt ejtettem.

- Én nem érzek változást. – szólalt meg Soojin. – Az illatod nem változott. Talán picit erősebb, ami zavaró ugyan, de el lehet tekinteni tőle. – ingatta a fejét, én pedig úgy éreztem, hogy az ideg gyomron vág.

- Mit csináljak? – nyögtem fel, s komolyan bármelyik pillanatban elsírhattam volna magam, annyira kiakasztott ez az egész. – Napokkal ezelőtt volt heatem és már aznap este berágtam rá, mert elkezdett beszélni a szervezővel és nem rám figyelt. A nővérek nézték őt, ami már a kezdetek óta így van, de olyan rosszul éreztem magam, hogy nem szóltam hozzá egész végig és az étvágyam is elment. Folyamatosan vágyom a közelségére és... – szívtam be élesen a levegőt a hajamba túrva, majd alsó ajkamat harapva.

Nem lehettem terhes, egyszerűen... Nem. Lehetetlen, hogy ilyen hamar legyenek ennek jelei. Hiába ragadtunk össze, bevettem a gyógyszereimet, minden egyes alkalomkor. Láznál a legnagyobb az esélye a teherbeesésnek, nyilván nem fogok erről megfeledkezni!

Nem találtam megoldás arra, hogy miért történt ez, miért ilyen hirtelen és gyorsan. Jungkooknak is éreznie kellene, ha babát várnék, hiszen egy sokkal erősebb kapocs alakul ki köztünk, mindezek mellett az illatom is megváltozik, amit Soojin alfaként nem szimatolt ki, csupán annyit, hogy erősebb lett a kókuszom.

Ha ez mégis így van, Jungkook ki fog akadni és teljesen érthető okból. Igaz, ő az omegaspecialista, de én minden egyes alkalommal bevettem a gyógyszereimet és biztosítottam is őt erről. Hiába kellünk hozzá, ő megbízott bennem és ha én most...

- Hányingerem van. – mondtam ki elhűlten, s már futottam is a mosdóba, hogy kiadjam a gyomrom tartalmát.

Arra se volt időm, hogy becsaptam magam mögött az ajtót. Mihelyt levágtam magam a padlóra, s térdeim koppantak egy nagyot, már nyúltam is az ülőkéért, hogy lehajtsam. Épphogy ezt megtettem, azonnal öklendezni is kezdtem, s kiadtam magamból mindent, amit ma ettem, s őszintén szólva, abban se vagyok biztos, hogy a tegnap esti nem volt-e közte.