comestion | jikook

4-06

A kocsiban hazafele menet csendben voltam. Még mindig ugyan az a meglepett némaság ült rajtam, az alfa pedig nem kezdeményezett beszélgetést. Késő volt már – jobban mondva, túlságosan korán – és egyszerűen nem jöttek szavak a szájára. Vagy csak látta, hogy én sem vagyok túlságosan olyan kedvemben, hogy az egész utat végigpofázzam.

Igazából kérdéseket tudtam volna feltenni, ezzel nem is volt baj. Magával azzal, hogy nem akartam elmondani őket. Annyira össze voltam zavarodva, hála annak, amit Felix és Soojin mondott, hogy nem tudtam volna értelmesen megfogalmazni ezeket. Valószínűleg csak makogtam volna előtte, s a vége az lenne, hogy befogom, s ugyanúgy, mint most, néznék kifele kukán az ablakon, szemlélve a megvilágított várost az éjszakában, miközben a gondolataim azok, amik valóban őrültté tesznek.

Észre se vettem, hogy megérkeztünk, csupán akkor, amikor Jungkook megszorította a térdemet. Ránéztem nagy bambán, ő pedig elmosolyodva közölte az egyértelműt, miszerint hazaértünk. Csak bólintottam egyet, s ki is másztam.

Nem igazán tudtam most sem mit mondani, csupán annyit, hogy elmegyek fürdeni. Igaz, ő felajánlotta, hogy jön velem, de én visszautasítottam, hiába szerettem volna a közelében lenni. Csupán egy részem akarta őt mindennél jobban, a másik... Neki magány kellett, hogy átrágja magát minden idióta kérdésen. Szerencsére ezt az alfa tiszteletben tartotta, s mondta, hogy használjam a felső szinti mosdót, mert az közelebb van a hálóhoz, ő pedig a lentiben fogja elvégezni a tusolást.

Jól esett a kellemesen langyos víz alá beállni, s lehunyt szemekkel élvezni a lágy érintését. Valóban jó lett volna ez az alfa társaságában, de most kicsit magam akartam lenni, s elfelejteni azt, hogy a lunámnak nagyon-nagyon fontos lett a farkasa, s szinte létezni se tud nélküle. Igaz, az egész házban az ő illata keringett, ez pedig valahogy kevésbé elviselhetetlenné tette azt, hogy nincs itt mellettem.

Mikor kész lettem, s a fogaimat is megmostam, Jungkook egyik pólóját vettem fel. Nadrágot nem hordtam, anélkül sokkal kényelmesebbnek bizonyult az alvás, tökéletesen elég volt alulra az alsóm. Egyébként is, az alfa hatalmas mérete miatt a felsője a combom közepéig ért. Meg előtte amúgy se kell szégyenlősködni, látott már elég sokszor. Talán többször is, mint kellene, s túl hamar beadtam neki a derekam, de... Hát, ez így alakult.

Be is bújtam a takaró alá, a nyakamig felhúztam az anyagot, s lehunyt szemekkel próbáltam elaludni. Ami azt illeti, fáradt voltam, de egyszerűen nem tudtam elaludni. Talán ez az egyik legrosszabb dolog. Amikor a teljes tested zsibbad a kimerültségtől, de nem vagy képes másra, csupán lehunyni a szemeidet, s várni, hogy az mikor unja meg jelenlegi helyzetét, majd nyílik fel.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy besüpped mögöttem az ágy, s mindent eláraszt az aloe vera. Az alfa közvetlen a hátam mögött támaszkodott, így azon a ponton még nagyobb mélyedés került a matracra. Éreztem, amint finom cseppek esnek az arcomra, egyenest a hajáról, hiszen megmosta azt is. Ajkaival is édes csókot lehelt az arcomra, én pedig nyöszörögve húztam össze magam. A pillangók a pocimban azonnal csapdosni kezdtek, ahogy hallottam halk szuszogását közvetlen közelről, s még hőjét is érzékelni tudtam.

- Alszol? – kérdezte halkan, hogyha mégis már az igazak álmát durmolnám, akkor véletlenül se zavarjon meg, de ha még nem kerültem abba az állapotba, akkor halljam őt, s válaszolni is tudjak.

- Még nem. – suttogtam, s megpróbáltam valahogy jobban elhúzni a fejemet, hogy hozzáférjen a nyakamhoz, hiszen válaszom után oda kaptam a következő puszit.

- Van még egy ajándékom neked. – simított végig oldalamon, óvatosan, mégis még a takarón keresztül is éreztem. Szerencsére ő már kevésbé azt, hogy libabőrös lettem miatta, s csak reménykedni tudtam abban, hogy nem látta, amint beharapom az alsó ajkam. Annyira imádtam ezeket az apró, finom érintéseket, főleg most, hogy könyörögni tudtam volna a folytatásért.