comestion | jikook

4-00

Úgy éreztem, hogy nem voltam elég részeg. Amit mondott, még úgy is eljutott a tudatomig, hogy a járás is nehezemre esett. Mégis amit kiejtett a száján, egész éjszakára a gondolataim közé fúrta magát, s nem hagyott nyugodni. Márpedig nem ártott volna az alvás, egy kis pihenés, mert így még azzal is küzdhettem, hogy majd' szétment a fejem. Másképp legalább átaludtam volna a fájdalom egy részét. Egyedül a heatemnél vagyok képtelen eltekinteni erről, mert akkor az egész testem lángol, s mindenem fáj.

Nem is tudom, hogy hány óra lehetett, amikor sikerült álomra hajtanom a fejem. Jungkook már békésen szuszogott mellettem, s a nap is pirkadni látszott. Ez volt az utolsó emlékem. S mikor felkeltem, a sötétítők el voltak húzva, az alfa pedig nem volt mellettem. A digitális órára néztem. Dél múlt pár perccel. Legalább tényleg sikerült pihennem, viszont az tény, hogy a fejem ugyanúgy fájt.

Pár perc múlva vettem rá magam arra, hogy lemenjek. Azért örültem, amiért Jungkook tisztességes maradt, s nem használta ki azt, hogy csap részeg vagyok, ő pedig jól szórakozzon, hiszen még annyira se tudnék ellenkezni, mint józanon. Bár tény, sokkal makacsabb vagyok. Hiszen azt is alig engedtem meg, hogy hazahozzon.

- Hogy érzed magad? – kérdezte, amikor lemásztam az emeletről. A nappaliban ült a kanapén, s sok-sok papírt nézett át éppen. Gondolom a páciensek adatai, s kiszelektálja azokat, akik már nem hozzánk járnak. Hirtelen lefagytam, s csupán egy nagyot nyeltem. – Ne ingerelj... Érzem rajtad, hogy ideges vagy. – pillantott végre rám.

A korlátra fogtam, s mikor láttam, hogy a férfi felkel, majd hosszú lábaival elindul felém, meg is szorítottam a fémet. Sosem izgultam mellette, viszont most olyan hevesen vert a szívem, hogy azt hittem, hogy kiugrik a helyéről. Mikor elém ért, csupán csak megfeszültem, felnéztem rá, tartottam vele a szemkontaktust, viszont nem hátráltam. Az nem én vagyok. Jungkook egyik kezét az enyémre tette, míg a másikat a csípőmre simította, úgy húzott közelebb magához. A hirtelen mozdulat miatt elvesztettem az egyensúlyom, így egyenes mellkasának estem, hiába próbáltam ezt megakadályozni a karommal, mellyel a végén csak a doktor mellére sikerült felsimítanom.

- Jungkook, a tegnapival kap... – akartam mondani, de belém fojtotta a szót azzal, hogy lágyan megcsókolt. Szinte megremegtem, amikor éreztem puha ajkait sajátjaimon. Meg akartam vele beszélni mindent. A házasságot, hogy amit tegnap mondtam az... Ezért is markoltam meg a felsőjét, s húzódtam el kissé, hogy legyen esélyem valamiféle kommunikációra. – A házasság...

- Fogd be... – morogta az alfa, s ismét megcsókolt. Ellökhettem volna, viszont a belőle áradó feromonok, az eszemet vették, s a kezemet egyszerűen vezettem fel a tarkójához. Az aloe vera az orromba kúszott, s úgy éreztem, hogyha ezt nem fejezzük be most, akkor nem fogunk tudni leállni csupán a csóknál. Ismertem már annyira őt is, s magamat is, hogy tisztába legyek ezzel. S ekkor az alfa eltávolodott egy cuppanással tőlem. Szemei vörösek voltak, s a tekintet, amivel engem nézett, levett a lábamról. A farkasa szólt belőle, az, aki uralkodik felette, s akinek örömmel hajtok fejet, bármi legyen is. – Tudsz mondani egy jó indokot, amiért most ne tegyelek magamévá? – kérdezte mély hangján, s egyik szemöldökét fel is vonta.

Nagyot nyeltem, s szaggatottan fújtam ki a bennem rekedt levegőt. Itt volt a lehetőség arra, hogy leállítsam, hiszen voltam elég ravasz ahhoz, hogy kitaláljak valamit. Minden kéznél volt, csupán egyetlen mondat kellett, s tudtam, hogy itt hagyna, hiszen Jungkook nem olyan, aki olyannyira erőltetne valamit. Tekintettel van rám, a véleményemre, a dolgokhoz való hozzáállásomra. Itt nem csupán én hajtok fejet a másiknak. Az ő farkasa is térdre ereszkedett a lunám előtt, még akkor is, ha ezt nem vettem észre.

- Nem. Nem tudok. – válaszoltam halkan, hiszen úgyis hallja a némaság zajában, s tegnap óta most először láttam megjelenni az arcán a mosolyát, az is csupán egy huncut, mégis győztes vigyor volt.