comestion | jikook

2-06

Azt hittem, hogy sokkal kellemetlenebb lesz minden, tekintve, hogy összefeküdtünk a doktorral, viszont ez a nap nagyon is jól telt. Igaz, amikor kettesben maradtunk, akkor odaszólogattunk egymásnak, viszont ez is egy kisebb játék volt kettőnk között. Ki az, akié az utolsó szó. Nem vagyok olyan, aki hagyja magát ilyen téren, hiába egy tisztavérű az ellenfelem. Tudtam róla, hogy nem tenne semmit, nem bántana, s egyébként is csak csipkelődtünk.

Valószínűleg a köztünk lévő erősebb kötelék lehetett az oka annak, hogy ilyen nyíltak lettünk. Én sem magáztam már őt, csak akkor, ha mások is voltak bent, hiszen mégis ő egy magasabb pozícióban lévő valaki. Az sem érdekelt, hogy ebédnél néhány nővér összesúgott a hátam mögött, s még a levegőbe is szippantottak, amikor elmentem mellettük. Minden bizonnyal érezték rajtam a doktor aloe vera illatát, ami keveredett az én kókuszommal. Mondanom se kell, a lunám iszonyatosan büszke volt, s igazi hercegként tudott volna végigvonulni, kihúzott háttal, hogy igenis az övé lett az alfa, avagy ő lett az alfáé.

Engem se zavart a továbbiakban az, hogy lefeküdtünk egymással. Hiába a szabályaim, felnőtt vagyok, s tudom, hogy meddig mehetek el. Jobb volt ez így, minthogy az út széléről szedek össze valakit, akiben még annyira se bíznék meg, mint benne. Nem mondom, hogy kiismertem a tisztavérűt, mert azzal hazudnék, de tudtam, hogy nem bántana, hogy nem akar nekem rosszat, csak segíteni, amit meg is tett. A heatem elmúlt teljesen, hála a csomójának, amit felhelyezett. Ezt is csak azért engedtem meg, mert volt fogamzásgátlóm – igaz, hogy az utóbbi években a szexuális életem szinte a nullára csökkent – és így biztosan tudtam, hogy nem ejthet teherbe, ha felhelyezi a knotot.

- Jimin, elfelejtettem szólni, hogy holnap jönnek be egyetemisták is, úgyhogy ne lepődj meg, ha az első pácienssel mások is felkelnek a székből a váróban. – mondta nekem, miközben én a dokumentumokat helyeztem el, s a nyomtatót kapcsoltam ki. Csupán bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy megértettem. Jézusom, én nem élném túl, ha többen is megnéznének. Mintha egy falat hús lennék, ráadásul asztalon kínálva... Bárkik is vannak felírva a holnapi napra, kitartást kívánok nekik, mert specialistánál lenni eleve nem egy kellemes dolog, de ha még mások is bent vannak és végignéznek, akkor az egyenlő a szégyenteljes halállal.

- Nekem kell majd valamit tennem? – kérdeztem meg végül, mivel eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha emiatt több feladatom lesz. Most kezdek csak igazán beleszokni a munkába, s nem szeretném, ha mindenki előtt elrontanék valamit. Ráadásul, ha orvosoknak készülnek, akkor biztos, hogy béták, illetve alfák lesznek itt, hiszen omegáknak nem jár ez a pozíció.

- Nem, ne aggódj. Kicsit többet fogok magyarázni, mivel ők azért vannak itt, hogy minél többet tanuljanak tőlem. Csak azért szóltam, hogy ne lepődj meg, hogy 5-6 diák bejön az elsővel. – adta a tudtomra. – Nekünk is kicsit hamarabb be kell jönni, legalább is nekem, hogy mindent elő tudjunk készíteni időben és ne akkor kelljen. – nézett az órájára, s megköszörülte a torkát. – Vigyelek haza? – pillantott rám, én pedig elmosolyodtam.

- Nem, köszönöm. Elég volt egyszer eljátszani ezt a kártyát. – ráztam a fejem, mire elnevette magát.

- És van ebben a játékban olyan szabály, ami előírja, hogy nem lehet többször felhasználni ezt a bizonyos kártyát? – támaszkodott meg az asztalon, s hajolt le hozzám, az én ajkaim pedig még jobban felfele görbültek. Álltam a tekintetét, s nem tudtam elmenni amellett a huncut csillogás mellett, mely sötét szembogarában elfoglalta méltó helyét. Olyan csibész volt, olyan rossz fiús, ami minden álmodozót levenne a lábáról. Kezdtem hozzászokni ehhez, s bevallom, már nem is zavart annyira, hogy ilyen velem. Kihívásnak vettem, játéknak, táncot a tűz körül, művészetnek, ami köztünk volt. Valahol élveztem, hogy ilyen közel merészkedtem hozzá, s az sem érdekelt, hogy bármikor sebet ejthetnek rajtam a lángok, melyek akár fel is falhattak volna.