comestion | jikook

6-00

Két hét telt el azóta, mióta apát ismét láthattuk mindannyian. Megfordult a fejében, hogy beadja a felmondólevelét, viszont tekintettel arra, hogy milyenek a lakásviszonyok, Park Jun lakása nagyobb volt, tágasabb és ami fontosabb, nem rendelkezett se második emelettel, se lépcsővel az ajtó előtt, ami mamának tökéletes. Így legalább anya is könnyebben eléri Jihyet és engem is, ha Szöulban élnek. Bár ez inkább rám igaz, mert a nővérem minden hétvégén meglátogatja, én viszont nem érek rá a munka miatt. Hiába nem melózok hétvégén, annyira kimerült vagyok, hogy inkább alszok egy jót Jungkookkal, minthogy órákat utazzak Busanba vonattal.

Mivel a lakást anya megvette anno, ezért felkeresett néhány embert, akik segítségével eladóvá tette azt. Megvizsgálták, hogy mennyit ér minimum áron, illetve mennyi a maximum, amit kérhet. Az alapján, apával közös megegyezés után lefixálták az árat és nem volt más hátra, minthogy összepakoljanak és elköltözzenek mamával a nagyvárosba. Mi pedig segítségükre voltunk, persze hétvégi napokon, hétközben nem értünk rá sajnos. Ráadásul mostanság Jungkookot is többször osztották be, hogy segítsen levezetni a szüléseket. Van pár omega, s azok alfája, akik nem szívesen bízzák másra a munkát, s külön megkérik, hogy legalább legyen jelen.

- Ma mentek találkozni a többiekkel, igaz? – kérdezte, én pedig bólintottam egyet. Soojin és Yunho lesz velem, illetve meghívtam Misoot. A napokban rájöttem, hogy mi nem lehetünk mindig mellette, hiszen nagyon elfoglaltak vagyunk, ellenben a többiekkel. Ismerve a történetem, biztos vagyok benne, hogy szívesen segítenek majd neki.

- Te pedig osztálytalálkozóra. – mondtam, s könyököltem fel az asztalomra, államat pedig kézfejemen támasztottam meg, úgy néztem rá az alfára. – Nem vagyok rosszakaró, de őszintén remélem, hogy egyik sem olyan szép, hogy felkeltse az érdeklődésed. – mosolyogtam, ő pedig elnevette magát, s közelebb lépkedve lehajolt hozzám.

- Én pedig remélem, hogy Yunhot megeszi a fene. Ha hozzád mer érni, eltöröm a kezét. – mondta, a reakcióm pedig erre egy egyszerű szemforgatás volt.

- Nem olyan. Tisztában van a dolgokkal és ott lesz velem Misoo és Soojin is. Soojin ráadásul képes megverni őt, ha csúnyán néz rám. – ingattam a fejem.

- Akkor is zavar, hogy lesz ott olyan alfa, akinek tetszel. – adott egy puszit az orromra. – Felix biztos nem fog menni?

- Azt mondta, hogy programja van. – sóhajtottam. – Biztos vagyok benne, hogy Changbinnel találkozik. – húztam a számat.

Persze örültem, hogy van valakije, viszont a szeplős nekem azt mondta, hogy a testvérének a keresztanyjának a lányának a barátjának az egyik barátjával találkozik, aki vele dolgozott még gimi alatt. Olyan kamu szaga volt, mint amekkora hazugság valójában. Nem értem, hogy miért nem mondja el, hogy vele találkozik. Pedig megbeszéltük a dolgokat... Vagy csak nem akart megbántani és próbált finoman lerázni? Nyugodtan elmondhatta volna az igazságot, én lennék az utolsó, aki ezért megharagudna, hiszen nekem is itt van Jungkook. Számára nem gond, ha elmegyek találkozni a barátaimmal, de egyértelműen ő más eset. Ő a párom, a férjem. Elsőbbséget élvez, mégis egy háztartásban élünk.

Én mindig elmondtam nekik, hogy miért nem tudok találkozni velük. Felesleges lett volna titkolni, hiszen tudták. Felix helyzetét is teljesen megértenénk, nem értem, hogy miért kell titkolóznia, s ilyen gyenge kifogásokat kitalálnia.

- Pedig ő egy remek besúgó. – motyogta az alfa, mire felkaptam a fejem. – Mármint...

- Te szemmel tartasz Felixen keresztül? – akadtam ki, ő pedig fülét-farkát behúzta, ugyanis csúnyán lebuktatta magát. – Mégis mióta vagytok ti ilyen jóban? – mosolyodtam el gúnyosan, s keltem is fel a székemből.