Gyilkos szenvedély

ᵛᵃ̀ʳ

"A holnap állandó revans a máért."

- Jókai Lajos -

ADELYNN

    Oly sok idő és fájdalom után újra előttem áll - vagyis inkább szorosan megkötözve ül egy széken -.
Danielle szinte vérben forgó szemekkel követi lépteim nyomát, olykor pedig szemei enyéimbe merednek és kényszeredetten fogva tartja azokat.

- Adelynn. - ejti ki a nevem undorodva, én pedig fintorgok.
- Hülye szuka. - szűröm ki a fogaim közül, Ethan pedig felhorkant.
- Mit akarsz Danielle? - lép előre Colton határozottan, kezeit derekamra téve.
- Csak annyit, hogy ba... - kezdi hevesen, ám szemeit Colton kezére vezeti. Semleges viselkedése hamar átvált gúnyos méregetésbe, szemeit le nem véve rólunk. - Komolyan?
- Nem, ez egy valóságshow. Bármikor itt lehet nagyláb is, igazából. - Ethan mutatóujját az állára tette és gondolkodást színlelt.
- Gyerekes idióta vagy, még mindig. - ingatta a fejét Danielle.
- Te pedig egy picsa, még mindig. De legalább még sokáig fogok élni. - vágott vissza, mire kuncognom kellett.
- Ami azt illeti... - szórakoztam.
- Micsoda? - fordult felém ijedten Ethan, majd Colton is csatlakozott.
- Ha nem bántottad meg Adelynnt, akkor van esélyed a szép életre. - mondta Colton monoton hangon, mintha a világ legtermészetesebb dolgát közölte volna velünk. A fülem mögé tűrtem egy elszabadult tincset zavaromban.
- Istenem, de nyálasak vagytok. - sóhajtott Ethan.
- Egyszer és utoljára egyetértek Ethannel. - szólt közbe Danielle.
- Téged pedig senki nem kérdezett. - döntöttem oldalra a fejem.

   Hamiskás mosolyt villantott, Ethan pedig mosolyogva átkarolta a vállam. Azonban Colton azonnal mellénk lépett és lelökte a karját a vállamról, ami miatt bazsalyogva szegődtem az oldalához.

- Miféle játékot űztök velem? - vonta össze a szemöldökét Danielle idegesen.

   Lassan elhagytam Colton melletti helyemet és egyenesen a lány székéhez sétáltam. A karfákra tettem a kezem és amíg ő hátrahúzta a fejét én szándékosan öt centiméterre álltam meg az arcától. Mosolyogva döntöttem jobbra, majd balra a fejem a vonásait tanulmányozva. Ujjam hegyét végighúztam az állkapcsa vonalán, miközben ujjam mozgását figyeltem a megfáradt lány bőrén.

- Miért kéne játszanom veled, ha úgyis megkapom azt, amit akarok? - suttogtam, majd benyomtam a bőrt, mire felszisszent. - Nem kell várnom, hogy lépj, hiszen én vagyok az, aki megszabja és kimondja a szabályokat.
- elkaptam a kezem az arcáról és győztes mosollyal hozzátettem. - Mert a végén mindig én győzök.

   Danielle megsemmisülten pislogott rám, a pánik a szemeiben egyértelműen tükröződött. Tekintetemet lazán tartottam a lányon. Néztem a lányt, aki megkeserítette az elmúlt 7 hónapom, azt aki elvette tőlem a boldog és önfeledt, azonban tudatlan, elveszett Adelynnt.

   Ámbár helyette kapott a világ egy  magabiztos, erős Adelynn Faith Wilsont, aki készen áll arra, hogy az apja nyomdokai lépjen és átvegye a helyét a maffiában.

- Colton?! - szóltam oda a férfihoz, hátra sem fordulva, csak Daniellet fixíroztam.
- Parancsolj, mi vida!
(Életem)
- Vannak olyan klubbjaid, ahol droggal, alkohollal, prostitúcióval foglalkozó férfik dolgoznak? - mondtam lassan, minden szót hangsúlyozva.
- Ezt most komolyan megkérdezte? - értetlenkedett Ethan.
- Van, édes. - intézte hozzám a szavait, Colton.
- Pompás! Azt szeretném, ha Daniellet oda vinnék az embereid. - közöltem.

   Hátrafordultam a két férfihoz. Ethan "o" alakot formált ajkakkal pislogott rám, kezei hanyagul hevertek a teste mellett. Ám C, óvatos de büszke mosollyal nézett, majd Daniellere sandított.
Biccentett.

- Ne. NE! - ordított Danielle, kezeit és lábait eszeveszettül rángatni kezdte a szoros kötelek közt. Bőre hamar pirosas árnyalatot vett fel, az érdes anyag miatt.
- Fogd már be a szád. - emeltem fel a kezem. Jobbom az arca teljes területét lefedte, a csattanás hangja visszhangzott a szinte üres helyiségben. Danielle feje a pofon hatására oldalra bicsaklott, de a száját legalább befogta.
- Mindenség! Adj nekem egy gyönge nőt, kérlek! Kissé félek, hogy bántalmazna, ha olyan lenne, mint Linny. - leste a plafont, kezeit pedig imára kulcsolta.
- Au?
- Ez az igazság! Nem tudom, hogy ez rád vagy rám nézve nevetséges, de jelenleg szívesebben élek. - fonta keresztbe a karjait Ethan.
- Jaxon, hívj össze pár embert és vigyétek Daniellet a Hookerbe. - utasított valakit Colton, a kis adóvevőn keresztül.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de megéheztem. - mélázott Ethan.
- Szádat befogod. - morgott Colton.
- Jó' vanna' - nyafogott a másik és mindhárman kifelé igyekeztünk a pincéből.
- Ezt még megbánod Adelynn. - kiáltotta utánam Danielle őrülten.
- Csak akkor, ha fel tudsz majd állni a sok faszi után - ordítottam vissza, mire sikítani kezdett.

   Ethan nevetve felszisszent és megjegyezte, hogy milyen mocskos fantáziám van. Colto pedig komoran baktatott tovább velünk. Nem tudom mi jár a fejében.

    Most ne dőljön már össze, amit nagy nehezen felépítettünk!