Gyilkos szenvedély

ᵘᵗᵒˡˢᵒ̂ ˡᵉʰᵉˡˡᵉᵗ

"A világ kitágul, ha sokféleségében sikerül megragadnunk."

- Peter Wohlleben -

COLTON
2 hónap múlva

    Tisztes távolságból figyelem Adelynnt az autómban, az irodája ablakán keresztül. Tisztában van vele, hogy nézem. Eleinte folyamatosan vitázott velem emiatt, mert megtudja magát védeni, ha kell. Tudom.

   De nem tudok távol lenni tőle és hagyni, hogy valami történjen vele csak azért mert "megtudja magát védeni".

   Két hónappal ezelőtt vette át apja helyét. Mikor először állt a saját emberei elé, nem fogadták el őt, de aztán az idő múlásával megszeretette magát velük, elnyerte a bizalmukat és kivívta magának a tiszteletet. Aztán megjelentem én is a jobbján, nem kell mondanom, hogy mindenki komolyabban vette a dolgát és egy rossz szót nem mert tenni a barátnőmre. Mert igen, egy párt alkotunk lassan egy hónapja, ám inkább egy évnek érzem, hiszen szinte mindent tudunk egymásról. Együtt élünk és habár még nem voltunk úgy együtt, nem is bánom.

   Na jó, kit akarok becsapni?!

   Borzasztóan hiányzik az együttlét, de mivel egy nagyon lojális és szerető barát vagyok, eszem ágában sincs próbálkozni. Oké, ez is hazugság.
Persze, hogy próbálkozom, melyik férfi nem tenné? De nem erőltetem. Na ez, ez nem hazugság. Adelynn kijelentette, hogy ő házasságig megtartja magát, én pedig izzadságcseppekkel a homlokomon, hatalmas gombóccal a torkomban és egy térdét hahotázva csapkodó Ethannel az oldalamon, biccentettem.
A hideg is kiráz, mikor erre a mondatára gondolok és merengve stírölöm az épületből kifelé igyekvő Adelynnt.
Fekete szűk szoknya takarja a fenekét, combjai azonban gúnyolodva villantják meg tökéletes formájukat. A fehér blúz alatt, szürke melltartó visel, mivel a reggeli kapkodás során nem találta a megfelelő színűt - bármelyik is legyen az. -
Szintén fekete magassarkúja hangosan kopog az aszfalton, táskája pedig kissé oldalra húzza a testtartását. A nap lemenőben van, néhány utcai lámpa világítja meg az utakat. Adelynn emelt fővel csattog végig az autóhoz vezető úton, majd kitárja az ajtót és széles mosollyal üdvözöl.

- ¡Mi amor! - suttogja és lágy csókot lehel az ajkaimra, miközben beül mellém. - Üdv, Steve!
(Szerelmem!)
- Kisasszony! - köszönti a sofőr a mellettem ülő nőt.
- Fel kel hívnom Ivyt, péntek van. - kutakodik a táskájában.

   Szemforgatva emlékszek vissza arra a veszekedésünkre, ami Ivy volt a tárgya. Adelynn kérte tőlem, hogy a barátnőjét szállásoljam el egy biztonságosabb és szebb helyen. Nem volt ínyemre az egész, de aztán belegondoltam, hogy Ivy miatt Adelynnek baja esne, így aztán kénytelen voltam eleget tenni a kérésnek. Végül Ethanből és Ivyból nem lett semmi csak pár egy éjszakás kaland, amit persze Adelynn szűzőr nem díjazott. Barátok maradtak természetesen azok után is.
Adelynn és Ivy újra egymásra találtak, azonban mindkettejüknek vannak sérelmeik, amiket azóta ápolgatnak.
Én Adelynn oldalát erősítem, nem is értem miért barátkozik egy olyan lánnyal, mint Ivy.

- Szia, Ivy! - szól bele a telefonba Adelynn.
- Sziaaaa, Ade...Adel...Linny! - válaszol kótyagos hangon a barátnő, én pedig értetlenül fordulok Adelynnhez, aki ugyanolyan arckifejezéssel néz vissza rám.
- Te részeg vagy? - kérdezi enyhén felemelve a hangját Linny.
- Uf, nem, nem tudom. Szerinted lehetek a drogtól alkoholista? - töpreng Ivy.
- Mit csináltál? - kerekedik el Adelynn szeme.
- Nem tudom, mond meg te! - kuncog a vonal másik végén a lány.
- Az ég szerelmére, Ivy Deeks! - mondja felháborodottan Adelynn.
- Lehetek az ég szerelme? - távolodik el a telefontól.
- Ezt az idiótát! - suttogja fejét fogva Adelynn. - Merre vagy?
- Colton házában. Azt hiszem. - válaszol, én pedig idegesen nézek a telefonra, de Adelynn a kezemre teszi a kezét.
- Iv, az Colton lakása. Örülj, hogy megengedte, hogy ott lakj. Vannak mások is veled? - dől hátra.
- Nem, eddig nem. Jé! - csodálkozik valamin Ivy.
- Mi az? - kérdezi zavartan Adelynn.
- Coltonnak vannak fehér autói? Tudod a csicskák, akik neki dolgoznak. - lehunyt szemmel próbálom lenyugtatni magam és észszerű magyarázatot adni, hogy miért ne tüntessem el ezt a lányt.
- Ivy! - szól rá erélyesen Adelynn. - Nem tudom, vannak? - merengve kezdtem el gondolkozni a válaszon, amikor hirtelen bevillant.
- Azonnal a nyugati házhoz, Mrs. Deekhez! - utasítottam a sofőrt, aki rögtön hatalmasat fékezett és az ellenkező irányba hajtott.
- Colton, mi a baj? - kérdezte ijedten Adelynn.
- Gyorsabban, Steve! - csaptam az ülésre mérgesen.
- Colton! - szorította meg a vállam Linny pánikolva.
- Greyson egy kis csapata még él. Nekik van fehér terepjárójuk, sas szimbólummal. - magyaráztam gyorsan.
- Ne. - szólalt meg elhaló hangon. -Ivy? Ivy! Itt vagy még?
- Ja, aha! - mormogott.
- Menj ki a házból! Hallod? Menj ki! - mantrázta Adelynn bánatosan.
- Hova? - kérdezte.
- Te hülye vagy? FUSS EL ONNAN! - ordítottam a telefonba.
- Jaaaa, oksi.

   Már láttuk ahogyan Ivy kiront a házból, leszalad a lépcsőn. De az a kocsi ott parkolt, lesben állva, majd mikor Ivy elérte az utolsó lépcsőfokot, Adelynnhez fordultam és egész testemmel takartam a látvány elől. Végig rezzenéstelen arccal néztem, ahogyan egy kéz pisztolyt fogva, céloz és lő. Ivy visszahőkölt, Adelynn sikított és csapkodott, Steve orbitálisat fékezett én pedig semlegesen figyeltem a lányt, ahogyan összecsuklik, aztán az autót, amint gázt adva elhajt.
A kezeim közt vergődő nő, kiszabadította magát és kicsapva az ajtót a barátnőjéhez rohan.

- Adelynn! - pattantam ki ijedten az autóból.

   De ő csak futott, berontott a kapun egyenesen a vérben fekvő Ivyhoz.

- Hívj erősítést! - szóltam hátra Stevehez.
- Mentőt hívjak, Uram? - kérdezte.
- Nem, Mrs.Deeks ezt nem fogja túlélni mentővel sem. - adtam meg az egyenes választ.

   Öles léptekkel igyekeztem Adelynnhez, aki a vérben térdelve szorítja le barátnője sebes mellkasát.

- Ugyan, Linny! - mosolygott gyengén Ivy, majd kezével arréb lökte Adelynn kezét.
- Ivy Deeks, te idióta. - suttogta szomorú somollyal a másik.
- Igen, az vagyok. - bólogatott.
- Jaj, Istenem! - nézett fel az égre Adelynn, majd remegő sóhajt engedett.
- Semmi gáz, Linny. - nyugtatta barátnőjét.
- Szerintem nem egyre gondolunk, mikor a "semmi gáz" kifejezést használjuk. - tettem hozzá, mire Ivy kuncogni kezdett.
- Figyelj, Mr. DiNozzi. - gúnyolódott, amit most az egyszer hagytam neki. - Semmi gáz.
- A vérző sebed a semmi gáz vagy a fehét márvány lépcsőm, ami most úszik a vérben? - fontam össze a kezem, Ivy pedig erőtlenül felnevetett.
- Beteg vagy. - ingatta a fejét.
- Na az a semmi gáz. - engedtem meg egy halvány mosolyt.
- Adelynn. Elmondom a szüleidnek milyen hapsit szedtél össze. - hisztizett.
- Nyugodtan,persze, majd kísértenek ők is. - ingattam a fejem tettetett felháborodással.
- Adelynn, tényleg. Elmondom a szüleidnek milyen nagyszerű nő lett belőled, oké? - pislogott laposakat Ivy.
- Oké. - suttogta Adelynn, miközben egy árva könnycsepp szaladt végig az orcáján.

   Ivy mosolyogva szívta be a levegőt, az égre emelve a tekintetét. A levegő lassan távozott a tüdejéből, szeme pedig a tiszta eget kémlelve nyitva maradt, azzal a tipikus Ivy mosollyal együtt.

   Adelyyn zokogva állt fel és borult a nyakamba. Lassan simogatni kezdtem a hátát és nyugtató szavakat suttogtam a fülébe. Felkaptam a fejem az egyre közeledő motor zúgásra, de mihelyst megpillantottam a fekete autókat, megkönnyebültem fújtam ki a levegőt.
Ethan kipattant az egyikből és sebesen Adelynnhez sietett. Fájó szemmel sandított Ivy élettelen testére, de tudta, hogy el kell vinnie