Gyilkos szenvedély

ᶠᵉˡᵗᵉ́ᵗᵉˡᵉᶻᵉ́ˢ

"Itt a világ vége, kiabál az ebihal, mikor a nap fölszippantja a pocsolyát."

- Bor Ambrus -

ETHAN

    Figyelem ahogyan Adelynn remegő kezekkel pakolja össze Ivy ruháit, ékszereit és a közös emlékeiket a hatalmas hálószobában. Figyelem ahogyan Colton aggódva lesi Adelynn minden egyes apró rezdülését. Nem mondok egyetlen humoros beszólást, nem oldom a hangulatot és nem szólalok meg, csak figyelek. Nem ez a megfelelő pillanat és idő.

   Sajnálkozva sandítok újra egyik legjobb barátomra, Adelynnre és megszakad a szívem a bánatos ábrázatát látva. Lassan odaballagok a lányhoz és karjaimat a vállára teszem, majd puszit nyomok feje búbjára, mire halvány mosoly kúszik az ajkaira.

- Kérsz egy mekit, Linny? - simítottam a karját lágyan.

- Még össze kell ezt pakolnom. - suttogta bánattal teli hangján.
-

Később megcsinálod vagy megkérünk valakit, hogy szedje össze ezeket. Mit mondasz? - küldtem felé egy bíztató somolyt.
- Legyen. - sóhajtott megadóan.
- Ez a beszéd! - csaptam össze a tenyeremet.

   Óvatos kuncogás hagyta el a száját, mire én büszkén pillantottam Coltonra, aki csak megforgatta a tengerkék szemeit és biccentett. Adelynn felé tartottam a jobbom, amibe rögvest belekarolt és lomhán sétált ki a bejárati ajtón velem. Vagyis, majdnem.

- Lassíts Goss! - szólt rám hátulról C, azonban én dúdolva ignoráltam.
- Adelynn, hallotál valamit? - fordultam a mellettem battyogó lányhoz, aki bazsalyogva megrázta a fejét.
- Miért, te hallotál valakit? - kérdezett vissza, mikor kinyitotta az autó ajtaját.
- Valami idegesítő lódarázs. - ingattam meg a fejem idegességet színlelve.
- Ad neked olyan idegesítő lódarázst. - nevetett Linny, miközben a felénk siető Coltonra mutatott és gyorsan bepattant a kocsiba.
- Főleg miután elraboltam a nőjét, szószerint. - lestem oldalra a kezével hadonászó Coltonra, de későn ért oda hiszen én már rá is hajtottam a megfelelő útra.
- Szedd össze a többit, C! - kiáltottam ki a kocsiból szórakozottan.
- Baszódj meg! - rakott rá egy lapáttal, azonban én csak felnevettem.
- Ezért baromira kikapsz. - csóválta a fejét vigyorogva Adelynn.
- Oh, tudom! De pont leszarom. - vigyorogtam vissza rá.

   Nevetve engedte le az ablakot és nyújtotta ki a kezét a nyári este szelébe. A szellő megtáncoltatta vörös tincseit, arcát jólesően simogatta a lemenni készülő nap. Egy kósza könnycsepp gördült végig nap barnította orcáján, amit egy suta kézmozdulattal akart semmissé tenni.

- Ne haragudj! - kért elnézést, majd felnézett és sűrűn pislogni kezdett, hogy elnyomja a feltörni készülő zokogást.
- Nem baj, ha sírsz. - közöltem vele egy enyhe vállrántás kíséretében.
- Akkor te miért nem sírsz sosem? - kérdezte halkan.
- Ki mondta, hogy nem szoktam sírni? Mert én biztos nem. - mondtam, majd egy íves kanyarral besoroltam a Drive-ba.
- Azt mondtad nem baj, ha sírok. De te nem sírtál sosem előttem. - magyarázta hevesen Adelynn.
- Mivel nem is baj. Meg kell találni a megfelelő személyt, aki előtt képes vagy beszélni az érzéseidről, tudod, hogy meghallgat. De ne bassz fel, még sírhatsz is előtte. - csaptam a térdemre drámaian, majd köszöntöttem az idősődő asszonyt. - Jó estét!
- Jó estét! Mit adhatok? - mondta a monoton szöveget.
- Két csokis shaket szeretnék kérni. - mosolyogtam ártatlanul.
- Nagyszerű! A következő ablakban megkapja a két shaket. - intett unottan.
- A faszom, ennek egy kis életkedvet adhattak volna. - sziszegtem halkan a fogaim közül, miközben továbbhajtottam.
- Hogyan? - eszmélt fel az öreg néni, én pedig rögvest a másik ablakhoz siettem. Adelynn hatalmasakat kacagott.
- Jó estè...-kezdtem volna bele.
- Itt a két shake. Két dollár lesz. - adta át a rendelésemet egy velem egykorú fiú, majd  várva a pénzre engem fürkészett.
- Nesze, tartsd meg. Remélem boldogabbak lesztek és következőnek nem a fancsali képeteket kell elviselnem. - keltem ki magamból és a kezébe nyomtam három dollár öt centet.

   Aztán padlógázt nyomtam és kisuhantam a gyorsétterem Drive-ból. Adelynn visszafolytott vigyorral süppedt bele az ülésbe és az egyik shake tetejét átszúrva, inni kezdett.
Morogva kezdtem neki én is a sajátomnak, miközben félreálltam egy nem annyira forgalmas útszakasz végén.

- Hiányzik! - jelentette ki egyszerűen.
- Persze, hogy hiányzik. Mit vártál? - tettem fel a kérdést szarkasztikusan. - Ivy nincs többé itt velünk. De akkor is emlékezni fogsz rá, amikor nem akarsz majd. Együtt nőttetek fel, legjobb barátok voltak, persze nem annyira, mint mi, de jók.
- Félek, hogy nem fogok rá emlékezni. Nem érdemli meg, hogy csak úgy elfelejtsem. - meredt ki az ablakon, a shaket szürcsölve Adelynn.
- Nem figyeltél rám az előbb, kisanyám? - vontam fel a szemöldökömet kérdőn. - Ha nem fogsz rá emlékezni, akkor nem volt elég szoros a köztetek lévő kapocs.
- Hm. - hümmögött.
- Vagy csak szimplán bunkó vagy. - vontam vállat.
- Annyira hülye vagy! - boxolt a vállamba nevetve Adelynn.
- Nem tagadom. - vigyorogtam a képébe.
- Tudod, sokkal jobb, hogy te is itt vagy velem. - nézett rám vidáman.
- Ezt nekem mondtad vagy Ivy szellemének? - kérdeztem, majd beindítottam be újra a kocsit.
- Te paraszt! - boxolt bele megint a vállamba, én pedig csak kinevettem.
- Ah, pedig király vagyok. -kacsintottam.
- Maximum udvari bohóc. - nyújtotta rám a nyelvét.
- Au?! -kaptam a szívemhez megsértve.

   Együtt nevettünk a hátralévő út során. Volt rá példa, hogy Adelynn elpityeredett, de mindig rendbe hoztam egy visszafogott poénnal. Mihelyst behajtottam Colton parkolójába azonnal előugrott a semmiből négy melák és a kocsi felé igyekeztek. Adelynn fejét csóválva kapcsolta ki a biztonsági övét.

- Köszönöm, Ethan!
- Ugyan, bármikor. -legyintettem szerényen. - Amúgy nem, időpont szükséges.
- Tudod, úgy érzem te a humorral feded el a fájdalmaidat és minden érzésedet. - mondta őszintén, miközben mindketten becsuktuk az ajtókat.
- Ki tudja, Linny? Lehet ez a legjobb trükk. - válaszoltam bágyadtan.
- Ezt még megbeszéljük. Holnap találkozunk Mr.Goss! - viccelődött Adelynn.
- Ha az ura ki nem nyír, Mrs.Wilson. - hajoltam meg előtte.

   A lány hahotázva fordult a felénk közeledő kétszáz kilós jetikhez, akik mereven követték minden lépését. Köszöntötték majd bevezették Colton méregdrága luxus házába. Az autónak dőlve fixíroztam a távolodó női alakot és nem voltam képes eltüntetni a halvány somolyt az arcomról. Kuszán keresztezték egymást a lassan összefolyó gondolataim, ám egy mégis kivált közülük. Megráztam magam az elképezelésre és majdnem...

Majdnem igazat adtam Adelynn feltételezésére.