Gyilkos szenvedély

ᵉˡᵒ̂ᵏᵉ̀ˢᶻᵘ̈ˡᵉᵗᵉᵏ

"Furfangos tolvaj az idő."
- Stephen King -

ADELYNN

꧁ 2 nappal később ꧂

   Szúrós szemekkel vizslattam a színeket és próbáltam eldönteni melyik illene jobban asztali díszként.

- Adelynn, baszki, válassz már! - mondta Ethan nyavalyogva.
- De nem megy! Nem tudok választani! - sóhajtottam, majd a fejemet a két kezem köze temettem.
- De ezek nem is...jók. - gondolkodott Gabriel.

Mivel nincs egy női egyén sem mellettem az elmúlt pár hónapban, így Ethant, Joshuat és Gabrielt kellett megkérnem, hogy segítsenek az esküvői előkészületekben. Habár Colton mondta, hogy felbérel nekem erre szakembereket, jobban szerettem volna én végigcsinálni. Nem akarok olyan vezér lenni a saját maffiámnak, aki mindent mással intéztet el. Mikor egybekelünk a két maffia egyesül, az egyik legerősebb és legnagyobb lesz, szóval edzenem kell magamat erre és majd azért, hogy a gyerekeinknek jobb legyen.

Nem mellesleg elég vicces azt bámulni, hogy három felfegyverzett, izmos pasas színeket, neveket és ruhát válogat.

- Basszátok meg, legyen arany és zöld. - csapott az asztalra Eth. Én, Joshua és Gabriel a színre néztünk, majd egymásra és bólintottunk.
- Fasza!
- Jó!
- Tökéletes! - mondtuk egyszerre.
- Hol legyen? - kérdezte unottan Josh.
- Lehetne itt, a kertben. - vetettem fel az ötletet.
- Ha neked jó. - vont vállat Eth.
- Nekem az. - bólintottam fáradtan. Vörös hullámos hajamat pedig kiengedtem a laza copfból, majd újra összefogtam.
- A ruhád megvan? - kérdezte félve Gabriel.
- Nem. - suttogtam halvány mosollyal, mire mindhárman nyögve hátradőltek a székeiken. - Menjetek nyugodtan, ezt el tudom intézni.
- Biztos? - vonta fel a szemöldökét Josh.
- Persze, menjetek! - intettem a kezemmel az ajtó felé.
- Ha kell valami szólj, Linny. - pattant fel Josh, majd kiviharzott a szobából.
- Ti nem mentek? - néztem kérdőn Gabre és Ethre.
- Nincs más dolgom és kell Neked a segítség. - paskolta meg a vállam Gabriel apaian.
- Én meg lusta vagyok felállni. - közölte Ethan vigyorogva.
- Persze. - motyogtam.
- Na! Mire gondoltál? - hajolt a laptophoz Gab.
- Ezt sem tudom. - álltam fel idegesen.
- Édes faszom. - káromkodott az orra alatt Ethan. - Legalább mi az, amit biztosan szeretnél vagy biztos nem?
- Nem szeretnék fehéret, valami különlegeset, ami illik az aranyhoz. Kicsit bővebbre hagyva, mondjuk lehetnek rajta gyöngyök, de ne sok.
- Mit szólnál, ha ezt rám bíznád? - könyökölt az asztalra Ethan.
- Mi? Te? - kuncogott Gabriel.
- Ahj, Fogd már be vénember! - pillantott rá szúrós szemekkel Ethan.
- Csak 37 éves vagyok, kölyök. - vágott vissza.
- 20 éves vagyok, te fa... - tenyerelt le a fára.
- Jól van! Akkor meg tudod csinálni? - kérdeztem óvatosan.
- Persze! - kacsintott.
- Köszönöm. - hálálkodtam.
- Legjobb barátok vagyunk, nem?
- Mit akarsz? - tettem keresztbe a kezem.
- Mi? ÉN? - tette a kezét a szívére hitetlenkedve.
- Igen, te. Akarsz valamit. -  jelentettem ki mindentudóan.
- Nem, én nem ... Na jó, de. - vallotta be huncut somollyal.
- Mi az? - szugeráltam, Gabriel pedig folyamatosan szorította az orrnyeregét.
- Ha ungalabungáztok majd Coltonnal. - kezdett bele.
- Mit csinálnak? - sandított rá Gabriel.
- Tudod, ungabunga. - mondta lassan Ethan.
- Az mi? - kérdeztem.
- Komolyan ennyire hülyék vagytok? - csapott a homlokára Eth.
- Ha nem hablatyolnál mindenféle ungaszunga nyelven, akkor értenénk is valamit. - pislogott a fiúra Gab.
- Ha szexelnek, ha lefekszenek egymással, ha gyereket próbálnak csinálni. - sorolta, mire éreztem, hogy az arcomat elönti a pír, Gabriel pedig zavarában köhögni kezd.
- Oh. - mondta egyszerűen Gab, majd kezét a szája elé tette, hogy elrejtse a mosolyát.
- Ethan! - csaptam a vállára.
- Aú? - simogatta az ütés helyét. - Na, ha fiút csináltok, akkor legyen a neve Ethan.