Gyilkos szenvedély

ᵃᵏᵃʳᵒᵐ

"Olyan nehéz visszautasítani valakit, mikor minden vágyunk, hogy igent mondjunk!"
- Susan Kay -

ADELYNN

( Ebben a részben előfordulhat túlfűtött jelenet is. Ha nem bírod, hagyd ki. Ám mind tudjuk, hogy sokan maradni fognak :D )

    Mennydörgés hasított a levegőbe. Ijedten ültem fel az ágyon, levegőhöz kapva. A kezemet a mellkasomra szorítottam és becsukott szemmel próbáltam szabályozni a légzésemet.
Colton mormogott valamit az orra alatt, viszont mélyen aludhatott, így nem kelt fel.

Tegnap este érkeztünk meg Görögországba. A hely, ahol megszálltunk egy elszigeteltebb részen van a biztonságunk érdekében. Colton összesen 10 emberét hozta el magunkkal, akik folyamatos cserével váltakoznak az ajtónk előtt.
Egy szép egy szobás házat bérelt nekünk Colton, egy konyhával, egy tágas fürdőszobával, egy nappalival és egy kisebb erkéllyel. Pont elég kettőnknek.

- Mi a baj, kedvesem? - simította meg a karomat Colton. Fáradt szemei csillogtak, amint ránéztem. Meztelen felsőtestét nem fedte semmi, úgy vizslatott sötét szemeivel.
- Csak a vihar. Ne haragudj! Aludj vissza, nyugodtan. - mosolyogtam rá lágyan.
- Semmi baj. Gyere! - fogta meg a kezem. Komótosan lehúzta magáról a takarót, majd felállt az ágyról és magával húzott az erkélyhez. Úgy látszik ez lesz a Mi helyünk.
- Nézd! - mutatott az égre. Pár pillanat múlva újra dörrent és azt követte egy villámlás. A sötét felhők alig várták, hogy ontsák magukból a jól összegyűjtött vizet.
- Megint a vihar? - fordultam felé.
- Még mindig a vihar, Adelynn. A vihar mi vagyunk. Én a sötét felhő, te pedig a villámlás és a dörgés. - elevenítette fel az emléket.
- Mikor lettél te ennyire romantikus? - bújtam a mellkasához, miközben mindketten az eget kémleltük.
- Inkább mióta. - helyesbített.
- Rendben. Mióta?
- Mióta beakarok jutni a nadrágodba. - mondta halkan, én pedig eltátottam a számat. Éreztem ahogyan a vállai megrázkódnak a visszatartott nevetéstől.
- Bunkó vagy.
- Csak felizgult. - javított ki.
- Colton. - sóhajtottam apró mosollyal a szám sarkában.
- Szerintem egésznap ilyen borús idő lesz. Holnapra kell halasztanunk bármit is akartál ma csinálni. - helyezte az állát a fejemre.
- Csontos az állad, vidd innen. - pöcköltem meg az arcát, mire értetlenül összehúzta a szemöldökeit.
- Figyeltél rám?
- Persze. - biccentettem.
- Miért érzem úgy, hogy nem?
- Mert valójában nem figyeltem rád. - vigyorogtam rá.
- Adelynn Faith DiNozzi. - mosolygott rám fejét csóválva, azonban a szemei csintalanul csillogtak.
- Wilson. - mondtam, mire Colton szemei kitágultak.
- Tessék? - kérdezte, miközben eltávolodott tőlem.
- Oh semmi. - mentem el mellette.
- Mond ki a neved. - jött utánam öles léptekkel.
- Vegyél rá. - kacsintottam pimaszul.
- Adelynn. - morogta az orra alatt.

A derekamnál fogva közelebb húzott magához.Ujjai a csípőmbe markoltak, miközben sötét, vággyal teli szemei fogva tartották az enyéimet. Egyik kezét az arcomra helyezte, majd száját az enyémre tapasztotta. Felemelte a csípőmön tartott kezét, majd magára kulcsolta a lábamat, amit aztán a másik is követett. Colton kezei folyamatosan mozogtak a testemen, nem hagyott ki egy pontot sem. Óvatosan megindult, addig ment míg a lába bele nem ütközött az ágy szélébe. Engem, magán tartva ereszkedett le az ágyra, ahol végül mégis elszakadtunk egymástól.

Pihegve szemléltem Coltont, ahogyan ő is levegőért kapkod. Tekintetünk egy pillanatra sem szakadt el a másikétól. Felültem az ágyon, Colton pedig kicsit hátrébb araszolt. Kérdő tekintettel nézett rám.

Megfogtam a pólóm alját, majd egy gyors mozdulattal lekaptam magamról és az ágy mellé dobtam.

- Biztos ezt akarod? - fixírozta a szinte fedetlen testemet.
- Téged akarlak.

Colton mormogott valamit, de már nem hallottam. Előrehajolt a számhoz, ám először az arcomra adott puszit, majd az orromra, a homlokomra, újra az arcomra és végül a nyakamnál állt meg. Nagyot sóhajtok. Érzem Colton apró mosolyát a puha bőrőn. Kezei elkezdték a hasamat cirógatni, ujjai pedig ráérősen gombolták ki a nadrágomat. Keze becsúszott a nadrágom felső részébe, ekkor pedig elszakadt a nyakamtól és újra a szemembe nézett. Reszketeg sóhaj szökött ki az ajkai közül, miközben a számat bámulta.

- Képtelen leszel felállni holnap, Adelynn. - kúszott kaján vigyor az ajkaira.

Majd meglátjuk.

︎︎☀︎︎☀︎︎                                   ︎☀︎︎☀︎︎    

Oh goddamit!
Nem vittem túlzásba, de néhányan már kértek egy kis játszóházas részt:D.
Nem szoktam szabadidőmben "ilyeneket" irogatni, így kérlek titeket, nézzétek el nekem. Remélem azért tetszett:).