Gyilkos szenvedély

ᵐⁱᵃᵗᵗᵃᵐ

"A teljes kontroll illúzió, és mindig beférkőzik valami váratlan. Ha az ember az ajtót beszögelve próbálja kizárni a véletlent, a véletlen ledönti a falat. Ennyi erővel akár résnyire is hagyhatja már rögtön az elején."

-Morgan Larsson-

COLTON

     Adelynn szélesre tárta az ajtót, majd mindhárman beléptünk rajta, szépen sorjában.
A helyiség egy teljesen átlagos méretű iroda volt.Fehér falak, kissé' régies, barna bútorokkal.Az asztal velünk szemben volt, az ablaknak háttal, mögötte pedig egy fekete forgós szék.Az asztalon volt egy laptop és két gravírozott toll.Két oldalt nagy szekrények, tele fontos iratokkal.

    Ethan nagy szemekkel bámulta a szobát és körbeforgott - esküszöm, mint egy gyerek -.Én próbáltam a visszafogottság keretein belül maradni és inkább az előttem álló - inkább az asztalra támaszkodó - lányt figyelni.Vállai előreestek és perceken múlhatott volna az, hogy újra pánikrohama lesz avagy egyszerűen sírni fog és összeesik.Előre léptem hozzá és megmarkoltam a vállát bíztatásként.Sóhajtva fordította feléma fejét, fáradt szemei pedig semlegesen pillantottak az én kékségeimbe.

-Minden rendben lesz. - bíztosítottam arról, ami egyáltalán nem volt garantált.Meg akartam nyugtatni és éreztetni szerettem volna vele, hogy mellettem nincs mitől félnie már.
-¿Estás segura? - halkan ejtette ki a számomra oly' izgató szavakat, hogy azt hittem helyben megragadom a tarkóját és megcsókolom.Azonban tiszteletben kell tartanom a kialakult helyzet súlyosságát, így megpróbáltam kordában tartani magamat.
(Biztos vagy benne?)
-¡Sí, mi vida! - kezemet jobb orcájára simítottam, mire Adelynn szinte belebújt a tenyerembe.Hiányzott neki az ehhez hasonló testi kontakt.
(Igen, életem!)
-Hát ez undorító... - Ethan enyhén gúnyos, ám számára humorosnak vélt megjegyzése, igencsak megölte a hangulatot közöttünk.Adelynn odakapta a fejét a fiúra, utána pedig mosolyogva elfordult és a székhez lépett.
Szúrós szemekkel néztem gyermekkori legjobb barátomra, mire ő védekezésképpen feltette a kezét.
-Egyszer nem tudod befogni azt a nagy pofád. - mutattam egyet az ujjammal és morogva ingattam meg a fejem.
-Mennyi ilyen nagypofájú női egyeddel volt gondod? -kontrázott a fiú, azonban rögtön elhúzta a száját és tekintete az egyetlen női személyre vándorolt a csapatban.Azonban Adelynn kezét a vigyorára helyezte és a másik kezét odanyújtva Ethannek...egyszerűen lepacsizott vele.

   Ethan hitetlenkedő mosollyal fogadta.Na, ha ő így reagált, akkor én mit tudok csinálni?

   Kikerekedett szemekkel lestem kettőjüket, ahogyan az én arckifejezésemen szórakoznak, ám ez nem igazán tudott érdekelni.
Hány olyan nőt tudna bárki is felsorolni, aki akceptálja a kommentárt, sőt vigyorogva lepacsizik a beszólogató félnek.Őszinte leszek, ha egy embert tudok,aki pedig Adelynn Faith Wilson.

   Amíg én ezen elmélkedtem, addig Ethan és Adelynn az irattartókhoz lépve keresni kezdtek valamit.

-Most mit csináltok? - léptem hozzájuk közelebb és gondosan szemügyre vettem a papíron álló szövegeket, szavakat.Munka, Család, Pénzügy...
-Valami hasznos infót. - szólalt meg a vöröske, miközben lehajolt egy papírért, amit véletlenül elejtett.Én pedig véletlenül pont odanéztem.Végignéztem, ahogyan a nadrág teljesen rásimul a formás fenekére, nem viccelek, ha azt mondom fantasztikus látványt nyújtott éhező szemeimnek.
-Ahaa. - fejemet oldalra fordítottam, hogy nagyobb képet kapjak.
-Colton, hallod. Mit jelent az, hogy arkannó? - kérdezett rá valamilyen megfejthetetlen szóra.
-Mit akarsz? - sandítottam rá, miután Adelynn kiegyenesedett.
-Mondom, mit jelent, hogy arkannó? - válaszolt összevont szemöldökkel.
-Sok volt a por, Ethan? - szólt be Adelynn, mire a szekrényt megtámasztva röhögtem el magam.
A fiú sértődötten dobta hozzá a lapot, majd keresztbefonta a karját.
-Akkor olvasd el és találd ki. - durcizott be.
-Arcano. - mondta ki teljesen jó akcentussal, mire a fiú szórakozottan állt egyik lábáról a másikra. - Titkos. - tette hozzá vigyorogva Adelynn.