Gyilkos szenvedély

ᵗᵉ ᵛᵃᵍʸ ᵃ ᶠᵉ́ⁿʸ, ᵏᵉᵈᵛᵉˢᵉᵐ

"Ha a hús eltűnik a testről, terhessé válik cipelni a csontokat, húznak lefelé, a föld alá."

- Herta Müller

COLTON

     Mosolyogva fürkésztem Adelynnt, ahogyan az egyik kezével a ruháink egy felét pakolja a bőröndökbe, a másikkal pedig a lányunkkal játszik. Felemelő érzés a családomat nézni és a nyugalom érzését megtapasztalni. Megélni a feltétlen szeretet minden részletét, mint érezni és átadni ezt a fajta érzelmet.

Adelynn kuncogva kapja fel a kisbabát és ringatni kezdi, hogy a rózsaszín kis ruhába bugyolált babát el tudja altatni. Látszik rajta, hogy álmos, az, hogy nem aludt éjszaka, mert Delaneynak nem volt jó éjszakája. Ám ennek egy jelét sem mutatja, élvezi, hogy anya lehet és imádhat valakit.

- Készen álltok? - kérdeztem, miközben hátulról átöleltem őt, ő pedig hátradőlt a mellkasomra és lehunyta a szemeit. Békésnek látszott, kisimult az arca, mindeközben pedig figyelmesen és erősen tartotta a lányunkat a karjaiban.
- Igen. - suttogta boldogan, majd pislogni kezdett, lepillantott a kicsire és rá mosolygott. - Mit szólsz, Della? Haza megyünk!

Puszit nyomtam Adelynn feje búbjára és végigsimítottam a karjain. Fehér felsője lengén fedte a testét, kopott kék farmerje szorosan tapadt a hosszú lábaira. Nem volt rajta semmi különleges, mégis az én szememben gyönyörűen hatott az összkép, amit alkotott.

- Igen, haza. - bólintottam enyhén, majd megsimogattam Delaney sima, pufók arcát. Szuszogva feküdt az anyukája kezei közt, csakúgy, mint esténként az enyéimben.

Egy két szintes ház vár ránk, azon a virágos réten, ahol Adelynnel randevúztunk a terhessége elején. Nem tudja, hogy ott építettem fel az otthonunkat. Bízva abban, hogy tetszeni fog neki, csináltattam oda. Egy fehér alapokon álló ház, fával borítva, egy kis tornáccal. Mivel tudom, hogy Adelynn imádná, ha kissé' elszigeteltebb lenne, így fákkal és növényekkel kerítettem el. Nem mondom, hogy csodás vagyok, de igazán otthonos lett a maga négy szobájával, konyhájával, nappalijával és két fürdőszobájával és nagy kertjével.

- Induljunk, mert Ethan még beköltözik helyettünk. - viccelődtem, azonban láttam rá esélyt, hogy tényleg kizárna minket a fiú.
- Rendben! - kuncogott Adelynn, majd óvatosan betette az alvó Delaneyt a hordozóba, betakarta és becsatolta. Aztán mosolyogva megpöckölte a kislány pisze orrát, ezt követően pedig felegyenesedett és lófarokba fogta göndör, vörös haját, majd zöld szemeivel kíváncsian sandított felém. - Mi az?
- Gyönyörű vagy! - ráztam a fejem hitetlenkedve, ezután azon kezdtem gondolkodni, hogy, hogy tehettem szert egy ennyire intelligens, humoros és ilyen ámulatba ejtően szép nőre.
- Mit titkolsz? - húzta össze a szemeit gyanakodva, én pedig kikerekedett szemekkel feltettem a kezeim, tagadva, hogy bármit is elhallgatok. Kivéve persze egy dolgot.
- Semmit. - biztosítottam, majd felkaptam két bőröndöt és szájon csókoltam. A csókja ugyanolyan érzéseket váltott ki belőlem, mikor először, igazán érintettem ajkaim az övéhez.
- Hiszek neked! - mosolygott becsukott szemekkel, majd hátrébb lépett, kinyitotta a szemeit és óvatosan felemelte a hordozót. - Félek!
- Miért?
- Mi van akkor, ha nem sül el jól el az egész és sokat fogunk veszekedni. Delaney nem nőhet fel így, egy stabil családi háttérrel kell felnőnie, mert ki fog hatni az egész életére. - mondta el egy szuszra, én pedig meglepődve vizslattam, hogy mennyire túl is gondolja a dolgokat.
- Biztos fogtok veszekedni. - szólalt meg egy hang az ajtó felől, mire odakaptuk a fejünket mindketten. Ethan az ajtófélfának dőlve, lehajtott fejjel, sapkával a fején somolygott. - Nincs olyan kapcsolat, amibe ne lenne egy minimális nézeteltérés, viszont ott lesztek egymásnak. Meg én és Delaney is.
- Te? - horkantottam, Ethan pedig felkapta a fejét és grimaszolni kezdett, majd felmutatta a középsőujját. Adelynn kuncogva lépkedett a fiú felé a hordozóval, a fiú pedig egyből Delaneyra kapta a tekintetét.
- Én, bizony! - bámulta vigyorogva a békésen szuszogó kisbabát. - Szia, bébi!
- Ethan, te fasz! - morogtam az orrom alatt. Hihetetlen a fiú.
- Hiányoztam, bébi? Nekem hiányoztál! - gügyögött, miközben átvette Adelynntől és előrement az autókhoz.