Gyilkos szenvedély

ʰᵉ́ᵗᵏᵒ̈ᶻⁿᵃᵖⁱ

"Csilliárddolláros iparág omlana össze, ha elhinnénk, hogy már elég szépek vagyunk."

- Rupi Kaur -

ADELYNN
꧁  4 héttel később ꧂

    A tükör előtt álltam, jobb kezemmel pedig az apró dudort simogattam. Álmodozó mosollyal hunytam le a szemeimet, majd elképzeltem ahogyan egy apró babát ringatok a kezeim között.

-  Anya leszek ... - suttogtam boldogan magamnak.

Az ajtó hatalmas robajjal kinyílt, Ethan pedig szószerint befutott az ajtón egyenesen felém, hatalmas vigyorral az arcán. Mikor egyre közelebb ért láttam az aggodalmat a szemeiben, amit próbált rejtegetni, azonban előlem képtelen volt.

- Hogy van a két kedvenc emberem? - kurjantott.
- Egy hete ugyanott, mert Colton ki sem enged innen. - válaszoltam egy kis letörtséggel a hangomban, majd sóhajtottam és lehuppantam az ágyra.
- Félt téged, Adelynn vagyis titeket. - javította ki magát gyorsan. Kezeivel a hasam felé nyúlt, de én elfordultam tőle. - Ne válassz el tőle!
- Nem választalak. - ingattam a fejem jókedvűen, aztán feléfordultam, hogy megfoghassa a még kicsi pocakomat. Felcsillantak a szemei és azonnal megérintette.
- Jól van, ennyi elég. Biztos idegesítő kis fickó lesz, mint te. - mutatott rám, majd hátralépett egyet.
- Először is, szerinted fiú vagyok? Másodszor pedig ő a kedvenc embered, ne mondj rá ilyet. - dorgáltam meg, Ethan pedig lehajtott fejjel hallgatta.
- Rendben, mami. Jó fiú leszek, megígérem. - mondta, én pedig rácsaptam a vállára, mire elnevette magát és rám nézett. - Aú!
- Komolyan beszéltem! Most pedig mond, mi a baj? - böktem felé.
- Nincs semmi.
- Ethan Goss, te nem vagy ilyen! Mondjad.
- Colton újra beszélt valakivel, ideges. - suttogta fejét ingatva. Elkaptam a tekintetemet.

Mikor megtudtuk, hogy gyereket várok, boldog volt. Tisztában volt azzal, hogy mennyi felellősség nehezedik majd ránk és még ígyis képes volt felhőtlenül mosolyogni. Így hát megbeszéltük, hogy nem lesznek titkok, azonban ezt az egyet nem akarja elárulni. Ennek hatására elfog az a fajta magány, amit nem vagyok képes szavakban kifejezni.
Alapvetően kevés emberrel kommunikálhatok napi szinten, mivel a baráti köröm és az ismerőseim száma kimerül körülbelül háromnál.

Ilyenkor mélyen elgondolkozok és rájövök, hogy mennyi mindent nem kaptam vissza az élettől. Kiálltam olyanokért, akik tán' meg sem érdemelték, vagy akik most valami olyasmit terjesztenek rólam, amiről még én sem tudtam.

Colton pedig tisztában volt azzal, hogy fájdalmat okoz a titkolózásával, mégis folytatta. Sokszor rá kell döbbenünk, hogy néhány ember nem az, aminek mutatja magát, akármennyire is szeretjük vagy csodáljuk. Egy bizonyos ponton határt kell szabnunk, a saját érdekünkben.
Én például tudom, hogy Colton szeret és óv, azonban elsunnyog előlem egy-két dolgot. Ezzel szemben Ethan és Gabriel megpróbáltak mindig őszinték lenni, akkor is, ha nem tetszett éppen az adott dolog.

Megtanultam szeparálni az embereket. Képes vagyok Megbízni Coltonban, csak tudom, hogy nekem sem muszáj mindent elmondanom így neki sok mindent.

Jelen pillanatban akikben megbízom az Ethan, Gabriel és a kisbabám. Colton életem szerelme, viszont nem kell mindenben feltétlenül egyetértenünk. Ám tudnia kell, ha ő így, akkor én szintúgy. Nem kell megosztanunk mindent egymással.

- Ezzel most nem tudok mit kezdeni, Ethan. Később benézek hozzá, nem szeretnék újabb vitát. Szerintem ezzel ő is képben van és helyesli. - magyaráztam az ujjaimmal a térdemen dobolva, amint megpillantottam a készülő vihart.
- Persze, persze de én akkor is furcsál... figyelsz te rám? - háborodott fel.
- Colton minket a viharként prezentált. Ő a sötétség, én pedig a benne lévő fény, a villámlás. - nosztalgiáztam az égre mutogatva.
- A kölyök mi?
- Tessék?
- A kis izének is benne kell lennie, ti alkottátok végülis. - mormogott elgondolkozva a saját szavain.
- Igazad van! - mosolyogtam felvillanyozva. - Ő a vihar után megtermett gyümölcs.
- Nagyon király, kibaszottul. Én meg leszek a sár. - elmélkedett hangosan. Először komolyan néztem rá, ám mikor nem mutatott semmi reakciót, elnevettem magam.
- Komolyan sár akarsz lenni? - kacagtam. A kezeim ösztönösen a hasamra fonódtak.
- Nem. Persze, hogy nem de én csak egy kibaszott mellékszereplő vagyok. - bosszankodott, miközben összevonta a szemöldökeit.
- Nem, dehogyis! - mondtam, azonban a hangom feljebb ment egy oktávval.
- Ez komoly? Adelynn, ne már!
- Bocs.
- Csak a kis fickó miatt nem ütlek meg! - figyelmeztett szúrós szemekkel.
- Nem biztos, hogy fiú. - ingattam a fejem.
- Jobb lenne, ha az lennél, hallod? - hajolt közel a hasamhoz, úgy beszélt hozzá.
- Ne hallgass rá, kicsi! - suttogtam vigyorogva.
- Ha rád hasonlìt, nem fog. - incselkedett Ethan elhajolva tőlem és a meginduló kezemtől.
- Vigyázz magadra, Goss! - szűkítettem össze a szemeimet, miközben a távolodó alakját kémleltem.
- Ahogy óhajtja, kisasszony! - hajolt meg, majd vigyorogva kilépett az ajtón.

Colton mikor tér vissza hozzánk?

Elgondolkodva tekintettem ki a késő esti viharra.

Jó lenne egy nyugodt. Talán egyszer, ha megszületik a kicsi.

Az esőcseppek pedig hangosan koppantak az ablaküveghez, jelezve a vihar jelenlétét.