Gyilkos szenvedély

ᵖⁱʳᵒˢ ᶠᵉ̀ⁿʸ

"Az emberek néha eltűnnek az életünkből, és sosem látjuk őket többé."

-Mary E. Pearson-

COLTON

A teraszon a gondolataimba merülve figyeltem a tájat.Éreztem, ahogyan az izzadság lassan lefolyik az arcom oldalán - azonban egy kendővel letöröltem a sós csíkot - majd fejemet a mellettem álló nőre vezetem.

-El sem hiszem.. - ingatta a fejét Danielle.
-Ugyan mit? - néztem rá kérdő tekintettel, miközben ő fegyverével felém fordult.
-Itt se volt egy napja te meg már fel is pofozod. - közölte velem a tegnapi nap eseményeit.

Nos, igen.Magamhoz hűen általában várok egy hetet,míg az újdonsült női vendégeim megszokják a helyzetüket.Van, hogy saját akaratukból keresnek fel engem,àm van mikor a "csak mert, mert én ùgy akarom" elvet követve szépen elhozom őket.Számtalanszor volt erre példa, Adelynn pont ehhez a körhöz tartozik.
Adelynn...
Ez a lány érdekesebb az érdekesebbnél is.Érzem, hogy élvezi, ahogy birtokba veszem minden porcikáját, de ezzel szemben tudom, hogy ellenkezik és gyűlöl.

Gyűlölöm Magát! - hangzik a fejemben ùjra és ùjra.Nem kell rendkívülien okosnak lenni, ahhoz, hogy tudjam ezt teljesen őszintén mondta.Hiszen nem adtam okot arra, hogy az ellenkezőjét gondolja, nem?
Elhurcoltam, rabságba tartom - bár egy nagyon szép szobában -, bántalmazom és egyedül van.Egyedül, teljesen egyedül.Míg én egy finom bort kostolgatva a forró napsütésben,a medencém mellett diskurálok az egyik emberemmel.De hát ez van, majd megszokja.

-...és akkor nem is értettem mikor Ethan, nem is figyelsz rám Colton!! - szólt rám nyűgösen a lány.
-Oh, de, figyelek.. - próbálta meggyőzni a hazugságomról.
-Tényleg?Biztos? - érdeklődött összehúzott szemmel.
-¡Naturalmente! - kacsintottam a fegyveresre,mire ő elpirult azonban egy hirtelen hang irányába fordult az emlìtett tárggyal.
(Természetesen!)

Mintha ág reccsenést hallottunk volna, mindketten odafordultunk.A lábamhoz nyúltam és lassan kihùztam belőle a pisztolyomat, amit biztosítottam is azonnal.Fekete hajamba tùrtam és a lány mellé lèptem.Intettem neki és pròbáltam jelezni neki, hogy maradjon nyugodt és ne csináljon semmi feltűnő cselekedetet.
Egy bokor òvatosan megmozdult a medence mögötti kis résznél, ami innen kb. 50 méter.Danielle halkan beleszólt a rádiòjába, hogy erősítést kér, de legyenek óvatosak mert társaságunk van.Figyelmesen térképeztem fel a helyet.Pròbáltam észrevétlenül kideríteni vajon ki bújkál a növényzet mögött, ám ez szinte lehetlennek bizonyult.
Szinte nem is hallottuk, mikor megérkezett az erősítés, azonban óvatos mozdulatokkal èrtesìtettem őket, hogy várjuk meg mit akar az illető.A bokorzat között egy fegyver kandikált ki, mire Danielle levegő után kapott és erősen megszorìtotta  a kezem, bár én nemet intettem a fejemmel.A cső rám volt állìtva, de én hidegen álltam.Fel voltam készülve, hiszen az orvosom a legjobb és a golyóálló mellények jól jönnek ilyenkor, akkor is,ha még nagyobb hőséget érzek, mint alapból.
Mìg ezen gondolkoztam a fegyver, rólam az egyik ablakra vándorolt én pedig követtem a szememmel.Megfagyott ereimben a vèr, mikor egy piros kis pötty megállt a fogva tartott lány ablakában.

-Most! - kiáltottam el magam, mire az embereim egy emberként rontottak a növényekkel teli területtel.Idegesen rontottam be a házba, a lehető leggyorsabb tempóval szedtem a lábaimat a lépcsőn és nyitottam be a szobába.Vagyis, csak nyitottam volna, ha nem lett volna zárva.
Rángatni kezdtem a kilincset, mire az kiszakadt a helyéről.A vállammal kezdtem betörni az ajtót, addig mìg egy-két az ajtót megadò hang el nem hangzott.Àm az ajtò még mindig a helyén volt ugyanùgy.Mérgesen szántottam végig a hajamon és elkezdtem az ajkaimat rágcsálni.Nem is hiszem el...
Adelynn szobájába érkezett a lövés...

𖣔𖣔𖣔𖣔𖣔𖣔𖣔𖣔𖣔𖣔𖣔𖣔𖣔𖣔𖣔

¡Hola!
Remélem tetszik!
Kommentelj, vote-olj vagy csak olvasd el.
Stay safe,
Fanni:)