skinny | yoonmin

10.

⊱ ── jelentéktelen.

A szürke füstöt bocsátó cigaretta szokás szerint megint szájából lóg, s minél mélyebbet szív belőle, annál jobban festi át tüdeje színét rózsaszínról feketére ─ de nem mintha annyira elfoglalkoztatná ez a tény. A fűben ülve maga elé húzza vékony lábait, térdeit pedig fél karjával öleli át, miközben vörös hajú barátja érdeklődve fürkészi a hajszálak mögött bújó szembogarakat.

─ Valami baj van ─ szólal meg egy hosszas idő eltelte után, ezzel könnyedén megragadva a fekete hajúnak figyelmét.

─ Nincs semmi baj.

Válaszolt, azonban szemkontaktust már nem igényel a másik felé, jobbnak látja ha a kitaposott füvet bámulja. Az őszi szellő körbe járja a két fiúnak testét, a késői óráknak köszönhetően pedig az a melegséggel ragyogó égitest sincs jelen ; kezd kissé hideg lenni, de szerencsére a rajtuk lévő pulóver elegendő védelmet nyújt. Minden alkalommal mikor a szél jobban megindul, a fákon táncolni kezdenek a zöld levelek ─ a panoráma ma is gyönyörű, az összhangot egyedül Yoongi hangulata öli meg.

Bár nem mond semmit, Hoseok így is jobban ismeri mint ő saját magát, látja arcán kirajzolódni az elméjében kavargó érzelmeket. Ahogy szemez a talajjal, hogy egy szót se szól csak szívja egymás után a mérgező szálakat ; egyértelmű.

─ Elmondhatod.

Yoongi értetlenül tekint barátjára, majd egy utolsót szippant az apró cigarettából, s hanyag mozdulattal a földre hajítja. Lassacskán feláll ülő helyzetéből és erősen rátapos a rúdra, hogy az egyesüljön a fűvel és a természettel. Leporolja nadrágját, aztán laza lépések kíséretében Hoseok felé megy s helyet foglal mellette a rozoga padon.

─ Nincs mit elmondanom, miért zaklatsz ezzel? ─ kérdi flegma hangnemmel, de még mindig nem néz a másik szemeibe.

─ Rá van írva a homlokodra, hogy mindjárt felrobbansz. Történt valami, de nem mondod el ─ forgatja meg íriszeit a vörös, mire a fekete is hasonlóan tesz.

─ Csak egyszerűen nem érzem magam elégnek, ezt napról napra egyre jobban érzem és kurvára idegesít ─ hadarja le szavait, Hoseok azonban így is tisztán érti mondanivalóját.

─ Tehát megint Jimin a baj ─ sóhajt.

Yoongi felvont szemöldökkel ezúttal már barátjára néz, azonban most a másik kerüli a szemkontaktust. Érezte, hogy megint a szőke miatt ilyen bús a kedve, túlságosan ismeri ezt a helyzetet és főleg azért tudta kikövetkeztetni, mert az idősebbet nem érdekli a fiún kívül senki más. Nem foglalkozott és nem is foglalkozik soha semmivel, csak a fiatalabbikkal, amivel valóban nincs probléma ─ csak az, hogy emiatt magát bántja.

─ Ezért nem mondtam el ─ morogja, majd hátra dől.

─ Miért is? ─ kérdi a vörös, fejét pedig felé fordítja.

─ Azért mert látszik, hogy eléggé unod ezt a témát. Már nem szívesen beszélek róla neked, valahogy mindig itt kötünk ki-

─ Nem ezzel van a bajom, Yoongi ─ szakítja félbe az említettet, aki érdeklődve pillant rá s továbbra is hátra dőlve várja barátja válaszát. ─ Azzal van problémám, hogy úgy beszélsz mindenféle rosszat magadról, hogy nem is tudod Ő miképp érez irántad. Nem tudod, hogy egy pancsernek tart, akkor te miért tartod magad annak? Azt sem értem, hogy egyáltalán mi váltotta ki belőled megint, hogy ezt érezd. Történt valami ma a suliban?

Yoongi beharapja ajkait, Hoseok megint eltalálta.

─ Valójában igen.

─ És elmondod nekem, vagy megint ezt is fogóval kell kiszedjem belőled?

Az idősebb egy hosszú sóhajt hallat magából, egyik kezével pedig erősen markolgatni kezdi a rajta lévő pulóvert. A puha anyag gyorsan simul izzadó, mégis hideg tenyerébe, míg sötét szembogaraival az előtte elterülő parkkal szemez. Ha csak visszagondol a pillanatra, mikor a fehér hajú a szőkének vékony karját fogta és haloványan mosolygott rá, felerősödik benne egy furcsa érzés s egyszerűen nem tudja kontrollálni.

─ Az van, hogy végig kellett nézzem ahogy más segít neki helyettem. Lehettem volna én is ott, ha időben kapcsolok, de ez nem történt meg és mikor megláttam ahogy néz rá, elöntött valami és nem tudtam mozdulni se ─ motyogja, ujjaival pedig még mindig a pulóver anyagával játszik. ─ Aztán szemeztünk de én elmentem, mert egy barom vagyok.

─ Áh értem, szóval magával ragadott a féltékenység ─ biccent a vörös, ahogy elképzeli maga előtt barátjának fejét és a jelenetet.

─ Nevezhetjük úgy is.

Egy kisebb csend telepszik közéjük, mindkettő fejében gondolatok és képek repkednek. Hoseok teljes testével Yoongi felé fordul, de az nem képes levenni szemeit a talajról ; még mindig ideges az emlékek végett.

─ Talán ha tennél valamit, előrébb jutnál ─ töri meg a némaságot.

─ Oh, és mit akarsz mit tegyek? ─ neveti el magát cinikusan a fekete. ─ Álljak oda elé, és mondjam el neki milyen kibaszott féltékeny vagyok amiért más ér hozzá úgy, ahogy én akarok? Kinevetne.

─ Nem egészen erre gondoltam, de ha ezt tennéd se tudod, hogy kinevetne vagy sem ─ rázza meg fejét. ─ Amire én gondoltam az az, hogy mindent félretéve el kezdesz vele barátkozni. Elhívod néhányszor suli után valahova, ahogy velem szoktad csinálni, érezze hogy barátkozni akarsz, aztán a többi majd jön ahogy jönnie kell.

─ Nem, nekem ez nem menne. Túl erősek felé az érzelmeim, nem bírnám ki, hogy egy hosszú idő után ne mutassam ki felé vagy valami. Nagyon feltűnő lennék, csak elzavarnám magamtól ─ sóhajtja, szavaiban hallható a fájdalom.

─ Egy csepp önbizalmad sincs? ─ szörnyülködik el a vörös, szemeit megint megforgatja.

─ Egy csepp se.

─ Én azért átgondolnám. Nem kell egyből menjen minden, ha véletlen olyat mondasz zavarodban vagy valami akkor javítsd ki magad vagy mit tudom én, a lényeg hogy közeledj felé. Érd el, hogy megbízzon benned és nyitni fog feléd, utána majd féltékenykedhetsz ahogy kedved tartja. Akár el is mondhatod majd neki egy idő után mikor közel vagytok egymáshoz, mert nem fog elrohanni. Talán még aranyosnak is fogja találni ─ vigyorodik el a mondat végén, mire az idősebb csúnyán végig néz rajta.

─ Vagy talán idegesítőnek fogja találni.

─ Olyan negatív vagy ─ mondja, majd vesz egy nagy levegőt. ─ A lényegre koncentrálj ; barátkozz vele össze és ne legyél beszari.

─ Nem vagyok kislány, menni fog, csak rá kell vegyem magam ─ puffogja.

─ De, így pont olyan vagy, mint egy kislány ─ fojtja vissza nevetését Hoseok, miközben a fekete hajszálak mögött bújó szemeket figyeli.

─ Kussolj.

─ Azért előtte ne legyél ilyen zavarban, tűnj valahogy férfinak és magabiztosnak, az mindig beváll ─ zárja le a témát ezzel a tanáccsal, aztán egy kis keresgélés után előhúzza a cigarettát rejtő dobozkát és barátját is megkínálva vele, meggyújtja mindkettőt.

➺ ──── ;

their friendship >>> bármi más.
anyway, remélem hogy élvezhető volt ez a fejezet is, én egyszerűen imádom ezeket a részeket, mikor ez a két jómadár beszélget ;>

take care ! <3