skinny | yoonmin

13.

⊱ ── miért?

Az illat ami körbe táncolja az autó belsejét, méregként funkcionálva hatol be a szőke orrába s vándorol tovább tüdejébe. Legszívesebben két ujjával megfogná szaglószervét, hogy megakadályozza a szagokat, azonban ez elég érdekes fényben mutatkozna be Yoongi előtt, ki éppen felé nyújtja italát.

─ A cukormentes teád, ahogy kérted ─ mondja, a fiatal pedig halovány mosollyal arcán elveszi tőle és jó nagyot kortyol belőle.

Próbál nem az éhező gyomrára fókuszálni, ami szerencsére könnyebben mehetne neki, tekintve hogy nincs egyedül. Mikor magányában kell megbírkózzon a belül kongó ürességgel, legtöbbször ezt szeméből hulló könnyek társaságában teszi ─ sokszor nehezebb, mint azt régebben gondolta. Viszont mikor az idősebbel van, eszébe se jut hogy mióta nem is evett. Olyankor annyira leköti figyelmét a másik, vagy a hasában szárnyukat csapkodó pillangók, hogy egy másodpercre sem tud gondolni a jelenlegi problémáira.

S bár valóban nincs egyedül, most mégis nehezebben megy neki ez az egész, hiszen az illatok teljesen vastag rácsok mögé zárják és elködösítik elméjét.

─ Jimin ─ fordul felé a fekete, miközben ölébe veszi a zacskót. ─ Biztos nem kérsz?

Az említett erősen gondolkodva kezdi rágni az amúgy is sebes száját, de szemeivel már nem mer a másikra nézni. Miért is gondolkodok ezen ennyit? ─ kérdi magában, az ideg pedig egyre gyorsabb tempót diktálva kezd pattogni ereiben. Mérges magára, mert hezitál egy olyan kérdés hallatán amire egyébként rögtön rá kéne vágja a választ ; biztos. S most mégis azon gondokodik, hogy másfél nap étkezés nélkül mennyire bántaná meg gyomrát ha leküzdene pár falatot?

─ Van sültkrumpli is, ha burgert nem kívánsz.

─ Nem tudom, Hyung. Ma már reggeliztem ─ húzza el ajkait, és félve az őt méregető íriszekbe pillant.

─ Az evés sose árt, ugye tudod? ─ vonja fel szemöldökét, majd a finom illatokat árasztó ételt kiveszi csomagolásából.

Egy kis adag sült burgonya díszeleg Yoongi fehér tenyerében, amit anélkül hogy a szőkére nézne, felé nyújtja. Jimin hatalmasat nyel, homlokán gyöngy formában ékeskedő izzadság telepszik meg s kezei halovány remegésbe kezdenek.

─ Vedd el, Jimin ─ kéri a fekete. ─ Már kezdi kicsit égetni a tenyerem.

A fiatal csak sóhajt egyet, majd elveszi a fiú kezében pihenő forróságot bocsátó finomságot és egyik combjára helyezi azt. Nem tervez venni belőle egy darabot sem, viszont mikor meglátja szeme sarkában Yoongi várakozó pillantásait, kicsit durcásan ugyan, de szája elé emel egyet. Kicsit félve nézi azt a sós krumplit, de az idősebb kedvéért muszáj lesz legyűrje torkán.

─ Tudod még soha nem láttam senkit ennyire küzködni egy krumpli miatt ─ kuncogja, azonban a szőke ezt kicsit sem találja nevetségesnek, sokkal inkább megalázónak.

Tudja, hogy szégyen amit leművel, főleg úgy hogy meg lett kínálva és fizetve is lett neki. De már annyira hozzászokott az éheztetésének ezen részéhez, hogy nem tudja elképzelni milyen lehet rossz gondolatok és meggondolatlanság nélkül beleharapni valamibe.

Yoongi mulatsága sem tart sokáig, látja a szőkének szomorkás arckifejezését. Nem tudja mi lehet vele, de őszintén utálja az érzést, hogy így kell lássa. Legszívesebben magához rántaná vékonyka csontjaival együtt és óvatosan ölelve kérné, hogy beszéljen magáról. Beszéljen a bajairól, az életéről és a szenvedélyeiről ─ bárcsak megtehetné ezt, de túl tolakodó lenne. Viszont ha már itt van mellette, nem hagyhatja elszaladni a lehetőséget, miszerint barátkozni akar vele.

─ Minden rendben? ─ kérdi aggódó hangnemben, ezzel sikeresen magára irányítja a fiú figyelmét.

─ Persze, Hyung ─ mosolyodik el, azonban ez a feketének kicsit hamiskásnak tűnik. ─ Miért kérded?

─ Nem is tudom ─ dönti oldalra fejét, így néz tovább Jimin íriszeibe, kinek arcára ezáltal vöröses szín szökik fel. ─ Csak gondoltam megkérdezem, mindig jobb biztosra menni.

A szőke érzi, hogy almácskái rendesen piros színben pompáznak s égnek is a fiú figyelmessége és törődő jellemétől. Rég tapasztalt ilyet, ez tagadhatatlan. Persze édesanyja sokszor figyeli őt azokkal a megszokott aggódó szembogarakkal, de ő azóta az ominózus nap óta csak a fekete hajúnak figyelmére vágyik.

─ Hyung ─ szólítja meg gyönge hangjával, a sötét szemek pedig továbbra is érdeklődve mustrálják a hullámos fürtöket. ─ Gondolkodtam.

─ Min?

─ Azon, hogy mit is keresek én most itt ─ a rajta lévő hosszú pulóvert kezdi piszkálni ujjaival, így próbál óvakodni az idősebb értetlenkedő tekintetétől. ─ Itt, veled, ebben a kocsiban.

─ Miért mondod ezt? ─ csuklik el hangja, kicsit kétségbeesetten bámul a mellette ülőre. Elrontotta? Már most az elején?

─ Mert nem is ismersz ─ kezdi. ─ Én se téged. Csak volt valami régen, ami miatt megváltozott minden. Te nem veszed észre?

─ Jimin, nem tudom miről be─

─ Akkor is szóba álltál volna velem, ha nem láttad volna azt, ami láttál? ─ fordul felé teljes alakjában.

Yoongi torka szárazzá válik egy másodperc alatt, éltetője pedig heves dobogásba kezd. A nemrég lecsúszott falatok hullámozni kezdenek gyomrában, a fiatal olyan kérdésekkel bombázza, amikre nem számított.

─ Jimin, nem ez az oka ─ sóhajtja. ─ Régóta szeretnélek megismerni, szeretnék mással is barátkozni, nem csak Hoseokkal, érted?

Az említett nagyot nyel, nem számított erre a válaszra. Igazából azt sem érti, miért kérdőjelezte meg így ezt az egészet, hiszen belül majd szétcsattan a boldogságtól, hogy a másikkal lehet.

─ De ha nem szeretnél itt lenni velem, akkor vissza is vihetlek az iskolába, te döntésed ─ motyogja, az eddig ölében pihenő ételt pedig visszateszi a zacskóba.

─ Hyung, nem erről van szó ─ rázza meg fejét. ─ Csak olyan fura nekem ez az egész, adj időt, hogy feldolgozzam.

─ Feldolgozni? Mit? ─ ráncolja össze homlokát értetlenül, mire a fiú zavartan elkapja tekintetét és inkább a kihalt parkolóval kezd szemezni.

─ Azt, hogy valaki a barátom akar lenni.

➺ ──── ;

oMg ?? két hónapja frissítettem ezt a könyvet el sem hiszem, pedig imádom minden sorát–
emiatt elnézést kérnék :c mostanában minden összejött az iskolával kapcsolatban, tehát az időm a wattpad felé elég röpke lett. DE ígérem visszatérek !! love u all <3