skinny | yoonmin

11.

⊱ ── tenyér.

Jimin sietős léptekkel szalad le a lépcsőn, apró kezével erősen szorítva a vállára kapott hátizsákot. Megint túl sokáig maradt fent az éjjel és ennek köszönhetően sikeresen el is aludt, totálisan késésben van és még az édesanyja sincs otthon hogy iskolába vigye, ma pont korábban kezdett a munkában. Gyomrában órák óta kong az üresség, tegnap sikeresen kihagyta a vacsorát és egyedül az a reggeli szendvics maradt benne ─ amit az akkor produkált szerencsétlensége miatt nem tudott kiadni magából. Legalább most a reggelivel sem kell szenvedjen, ebből a szempontból nyugodt lélekkel indul el otthonról.

Ahogy kilép a házból, az épp felkelő Napnak sugarai egyenesen íriszein kezdenek táncolni ─ azok ellenére is, hogy a lépcsőn lefelé haladva hajszálait szemeibe seperte. Hunyorítva zárja be maga után a kaput és kissé remegő lépegetőit egymás elé rakosgatva kezd el gyalogolni.

Az iskola előtti udvar majdhogynem üresen áll, szinte minden diák a teremben ülve várakozik a pár perc múlva érkező tanárra, azonban Yoongi és Hoseok megint csak az ott lévő padok egyikén foglalnak helyet ─ ők nem sietnek. A cigaretta szokásosan lóg ki ajkaik közül, tüdejük is egyre nehezebbé válik minden lélegzetvétel után, szemeikkel pedig az előttük elterülő látvánnyal szemeznek ; egy sietősen lépkedő szőke hajú fiú ragadja meg szembogaraikat.

─ Nézd csak ki fut ott ─ suttogja a vörös.

Jimin a talpai alatt húzódó betonnal tartja a szemkontaktust, mindaddig amíg szemének sarkából észre nem veszi a jól ismert fekete hajkoronát. A tegnap történtek miatt félve pillant az idősebb irányába, lelkében még mindig az az érzés tombol, hogy a másik valami oknál kifolyólag haragot érez iránta. Fájdalom perzselődik éltetőjében, leplezni se tudja a szomorúságtól csillogó szemeit, amint Yoongival szemez. Bár nem tartott sokáig a kettejük között izzó pillanat, mindkettőnek gyomra megremegett azokban a másodpercekben és le se tudják tagadni magukban, hogy mennyire vágynak arra a percre mikor egy szimpla szemezgetésnél többre lesznek képesek.

─ Beszélnem kell vele ─ mondja a fekete, ezzel sikeresen magára terelve a mellette ülő figyelmét.

─ Most?

─ Igen, most ─ motyogja, majd a félig elégett cigarettát egyenesen a fűbe tapossa cipőjével, táskáját pedig hátára veszi.

─ Tudom, tegnap jó hosszú beszédet tartottam neked arról, hogy jó lenne ha beszélnél vele ... viszont szerintem most nem lenne jó─

─ Az engem nem érdekel ─ néz bele szemeibe a fekete, íriszeiben izzik valami megmagyarázhatatlan dolog, amit a még padon ülő barátja is észrevesz.

─ Attól még mert téged nem érdekel az a sok faszság az iskolával kapcsolatban, lehet őt igen ─ megforgatja szemeit, Yoongi pedig csak sóhajt.

─ Az kiderül mindjárt.

Meg se várja, hogy Hoseok bármit is mondjon neki, testében pezseg egyfajta érzés ami azt sugallja neki, hogy fusson a szőke tincsek után, különben később megbánná. Ahogy egymás szemeibe néztek és ahogy látta remegni a fiú lábait, elöntötte az aggodalom s ha a tegnapi nap bármelyik percére gondol újra csak a féltékenység lepi el ─ meg kell akadályozza. A vörösnek pedig amúgy is igaza volt ; közel kell kerüljön hozzá, nem húzhatja ezt örökké.

Elvesztené, úgy hogy övé se volt.

─ Jimin! ─ kiáltja el magát ahogy belép a duplaszárnyas ajtón, s még megpillantja a sietéstől lobogó hajszálakat, amiknek tulajdonosa épp a lépcső első fokára lép fel.

Az említett rögtön hátra fordítja fejét, majd egész teste megdermed mikor szemei elé kerülnek az ismerős szempárok és a dús fekete haj. Nagyot nyel, valamiért úgy érzi, hogy a másik a tegnapi nap miatt fog leállni vele vitatkozni és ez az őrületbe kergeti elméjét. Félelem tölti fel az üres lelkét, mikor arra lesz figyelmes, hogy Yoongi éppen felé lépked ─ miért?

Az idősebb egyenesen előtte áll meg, fejével kissé felfelé kell nézzen, tekintve hogy a szőke éppen a lépcső első fokán állva figyeli megszeppenve minden mozdulatát. Mélyen érezte, hogy a fiatal valahogy így fog reagálni erre a meggondolatlan döntésére, miszerint jó ötlet csak úgy leszólítani őt az épületen belül, miközben jól láthatóan az órájára siet. Belegondolva elég nagy marhaságot művel, mégis megkérdezi ;

─ Nem jössz el velem valahova?

Jimin szemei kikerekednek, nem is hisz fülének. Yoongi tényleg őt kérdezi, vagy csak egy mély álomban van? Meglehet, de mégis olyan valósnak tűnik az egész. Talán tényleg megtörténik ─ gondolja magában, de a szavak már nem szöknek ki ajkain keresztül, csak álldogál és bámul a másik sötét szemeibe.

─ Most? ─ csúszik ki szájából, és amint meglátja az idősebb csalódott íriszeit, rögtön megbánja.

─ Igazad van, hülyeség volt ─ sóhajtja, aztán rá se nézve megfordul. ─ Menj csak órára nyugodtan, majd beszélünk.

Jimin erősen fogai közé zárja telt rózsaszín ajkát, szinte a vér is kibuggyan a húsos és sebes testrészéből. Nem hagyhatja elszaladni maga elől a lehetőséget, hogy megismerje a másikat, ezért bár félve és kissé remegő lábakkal lelép a lépcsőről : bátorságba karol.

─ Hyung!

A fekete megáll, hasonlóan mint az előbb Jimin is tette, megfordul és belenéz a szőke fürtök alatti szempárokba.

─ Jimin-

Az említett oda lép a fiú elé, apró tenyerét pedig annak szájára tapasztja, aki meglepődve és haloványan pirosodó arccal konstatálja az eseményeket. Érzi orra járataiba szökni az előtte állónak finom illatát s az ajkait érintő puha tenyerét is ─ ezáltal a szőke is zavarba esik.

─ Mehetünk.

Ezúttal Yoongi szemei kerekednek ki, viszont a felrajzolódó rakoncátlan félmosolyát sajnos a másiknak keze eltakarja. Mikor Jimin megérzi a tenyeréhez súrolódni a fiúnak szája szélét, orcája és füle töve is vörös árnyalatba burkolózik, mindene égni és pezsegni kezd, mintha tűzhöz nyúlt volna. Bármennyire is fájdalmas, el kell vegye onnan kezét, ha nem akarja ennél is jobban kellemetlenebb helyzetbe sodorni magát, ám mikor ezt megtenné, a fekete megragadja azt és visszateszi oda.

─ Jól esik a meleg tenyered az ajkaimnak.

➺ ──── ;

wmemsnsb ,, annyira előttem van a jelenet ahogy a szájára tapasztja picike kezét—
imádom, de azt jobban mikor nektek is tetszik amit írok ! love uuu