skinny | yoonmin

20.

⊱ ── homok.

Elrontotta. Már ahogy szavai kicsúsztak ajkain keresztül, érezte a mellette ülő fiú aurájának váltakozását. Még törékeny teste is megfeszült a kérdése hallatán, s most legszívesebben kiadná magából mérgét amiért ilyen illetlen és hülye, hogy ezt a témát rángatja elő, mikor Jimin láthatóan küzd az étkezéssel. Mert ez már tényleg szemet szúr.

─ Sajnálom ─ bocsánatot kérve fordul a szőke fürtök felé, azzal számolva hogy az ott bujkáló szembogarakban csalódottságot fog felfedezni, azonban mást lát megcsillanni bennük.

Valami megmagyarázhatatlan érzelem kering a fiatalban, amit íriszei tükrözni próbálnak, de még azoknak se sikerül. Csak néznek Yoongi aggodalmas arcára, és bár a szőke tekintete kiolvashatatlan, harag így se látható benne.

─ Akkora egy fasz vagyok, hisz nemrég beszéltünk arról, hogy milyen kényes téma és most ─

─ Hyung ─ szólal meg lágy hangjával a kicsi, és amennyire csak tud, elmosolyodik. ─ Maradj csendben és élvezzük egymás társaságát. Szerintem ez szavak nélkül is menni fog.

Mézédes hangja nyugtató hatást mér zaklatott lelkére, de még így is idegesség járja körbe végtagjait. Jimin pedig csak tovább mosolyog és figyeli őt, mintha nem is hallotta volna azt a buta kérdést.
Pedig de, hallotta. Valójában csak azért nem reagálja már túl, mert sok mindenki száján kicsúszott már ez a kérdés, s eddig csak Yoongi arcára látta felkúszni az őszinte aggodalmat ami képes megmelengetni éltetőjét. Még édesanyja se nézett rá soha így, mikor tapintatlanul belevágott ebbe a témába, tudva, hogy fia mennyire utál erről beszélni. Elvégre nincs semmi baja.

A ragyogó Nap pedig egyre lennebb vándorol az égboltról, immáron nem sárgával, hanem sokkal inkább narancssárgával és rózsaszínnel színezi meg az eget. A felhők eltűntek, a két fiú számára pedig kezdett kissé hűvös lenni. Leginkább Jimin számára, aki ugyan próbálkozott vele, de nem tudta eltakarni az összes kilátszódó bőrfelületét. A libabőr pedig beterítette mindenhol.

─ Hyung ─ fordul az említett felé, aki nem mer íriszeibe nézni a nemrég történt kellemetlenség miatt. ─ Hyung, nézz rám, kérlek.

A fekete megteszi amit a másik kér tőle, de csak félve pillant bele az igéző szempárokba. Már egy ideje nem a hintán ülnek, hanem a homokban, így könnyebb mozogniuk is, amit Jimin ki is használ. Közelebb ül az idősebbhez, még a testéből áramló hőt is érzi abból a közelségből. Emiatt orcája pirosas színbe vált át, szemei ragyogni kezdenek, ám ezt szerencséjére Yoongi nem veszi észre, hisz ő még mindig azzal van elfoglalva, hogy mennyire elrontotta köztük a dolgokat.

─ Ne őröld magad ─ mondja neki, mikor már elég közel húzódik hozzá, azonban a fekete meg se moccan és még el is fordítja fejét tőle.

─ Csak nem szeretnélek megbántani ─ sóhajtja. ─ Ebben tehetséges vagyok.

Jimin haloványan elmosolyodik, szemeit képtelen levenni a másikról. Yoongi pedig ekkor veszi észre, hogy milyen vészesen közel ülnek egymáshoz, vállaik szinte összeérnek és nagy valószínűséggel ha oldalra fordítaná fejét, ajkaik között három centiméter se lenne. Amit egyébként szívesen megkockáztatna. Még azt is megnézné hogy a fiatal mennyire zavarba jönne a helyzettől.
Ehelyett inkább megtámaszkodva két karján hátradől, lábait kinyújtja és az égre tekint. Túl gyáva.

─ Szerintem jó úton haladsz ─ motyogja fejét vakarva a kicsi ─, még egy ember se került hozzám ilyen közel, mint te. Az emberi kapcsolatok nem az erősségeim.

─ Pedig én nem érezlek elég közel magamhoz.

Gondolatát hangosan mondta ki, s mikor realizálta, füle töve vörösbe mártózott. Sikeresen zavarba hozta saját magát, pont Jimin előtt ─ aki egyébként csak vigyorog a mondat hallata óta.

─ Nem így értettem ─ temeti homokos tenyere közé arcát, minek következtében homokszemcsék hullanak szemhéjára és orrára.

Te szerencsétlen.

Gyorsan leválasztja hatalmas tenyereit arcáról, a homok ezáltal ölébe hullik. Kezét a sötét pulóverébe keni, Jimin pedig meglepődve figyeli amit csinál, aztán elröhögi magát.

─ Ne nevess ─ morogja Yoongi, de ez kicsit sem hat rá.

─ Jaj Hyung, olyan buta vagy ─ kuncogja, aztán a fiú térdeire ülve kezdi vizsgálni annak homokos fejét.

Már amennyit persze lát, hiszen a Nap már csak épphogy pislákol az égbolt alján, az elhagyatott játszóteret elfedő fák lombjai pedig még kevesebb fénysugarat engednek be.
Yoongi ennek pedig jelen esetben nagyon hálás, hisz most oly vörös az arca, szinte lángol is bőrfelülete.

─ Ugye nem zavar, ha letakarítom a fejedet? ─ néz rá szégyenlősen, míg a fekete hajúnak ajkai haloványan elnyílnak egymástól. ─ Legalább az én tenyerem tiszta és nem homokos.

─ Látsz egyáltalán bármit is az arcomból? ─ vonja fel szemöldökét, a nagy zavartság mellé bepréselődött egy kis önbizalom is.

─ Uhm, igen ─ mosolyodik el a fiatalabb. ─ De ha nem látnék semmit is meg tudnám oldani, hidd el.

Yoongi pedig újra megtámaszkodik két karján s hátradől. Engedi a szőkének, hogy hozzá érjen, azonban a fiú mégse mozdul meg.

─ Most miért nem moccansz meg?

─ Ha ebben a pózban vagy, akkor rád fogok esni ─ köhinti, ezúttal az ő arca is lángol. ─ Hajolj inkább előre, vagy le is szállhatok rólad.

Amúgy se tudja mi ütött belé hirtelen, hogy volt egy kis bátorsága majdnem az idősebb ölébe ülni. De a másikat nem nagyon foglalkoztatta a tény, legalábbis nem úgy tűnt neki, így nem gondolt arra, hogy leszáll onnan.

─ Jó, na ─ forgatja meg szemeit, aztán rendesen felül. ─ De az előbb kényelmesebb volt.

─ De most ne a kényelemre fókuszálj ─ mondja Jimin egy halovány játékossággal hangjában. ─ Lazulj el, leszedem a homokot rólad.

Az őszintét megvallva, ő maga is meg tudná csinálni. Csupán letörli jól a koszos tenyereit és aztán arcát, de valahogy jobban esik neki a fiatalabb gondoskodása. Rég gondoskodott róla valaki úgy, mint egy anya. Mégha meg se érdemli az illetlensége után, most ez nem is érdekli. Az sokkal inkább, hogy a fiú felé közeledik és óvatosan hozzá ér ─ ám a kicsi ujjai fájdalmasan hidegek.

─ Jesszus, Jimin ─ lepődik meg, hatalmas és mocskos kezével megfogja azon végtagját. ─ Az ujjaid jéggé vannak fagyva. Miért nem szóltál, hogy fázol? Haza kell menned.

─ Hyung, nem akarok haza menni. Vagy legalább azt engedd meg, hogy leszedjem rólad a piszkot ─ sóhajtja.

Yoongi gyors mozdulattal megtörli szabad tenyerét, aztán orcáját is, amit Jimin elszomorodva néz végig.

─ Tessék, tiszta vagyok ─ mondja, majd felkel a homokból és leporolja magát. Kezét a szőke felé nyújtja, aki elkenődve fogadja el azt, s felhúzza őt is onnan. ─ Hazakísérlek.