skinny | yoonmin

24.

⊱ ── ígérd meg.

─ Szerintem inkább ne.

Némaság telepszik a két fiú közé, miközben a feszültség egyre jobban elhatalmasodik a fekete hajú testében. Vérben forgó íriszeivel alaposan megméri a fehér hajkoronával rendelkező, hozzá képest magasabb s erősebb izomzatú fiút, aki továbbá sem zavartatja magát azzal, hogy éppen megfékezett egy számára idegen embert valamiben.

─ Nem emlékszem hogy megkértelek volna arra, hogy avatkozz bele ─ halkan ugyan, de kimérten ejti ki a szavait.

Tudja, hogy nem rémiszti meg vele a fiút. Nem is akarja, de nem is fogja engedni, hogy elnyomja, azt meg végképp, hogy beleszóljon egy olyan dologba amihez nincs köze.

─ Én meg nem emlékszem arra, hogy Jimin megkért volna arra, hogy utána fuss.

Yoongiban egyre jobban gyülekszik az ideg, amit Dohyun vált ki belőle. Az arcára festődő önelégültségtől felhúzza orrát és egy lépést hátra tesz. Cinikus nevetést hallat, s megrázza fejét.

─ Te ki a fasz vagy? ─ nyugodt hangnemével még önmagát is meglepi, hiszen a látszatnál sokkal idegesebb.

─ Kérdezhetném én is, de minek? Úgyis tudom a választ ─ közelebb lép egy hatalmas és idegesítő mosoly kíséretében. A fekete hajút lealacsonyítja azzal, ahogy felé ágaskodik, de az nem remeg meg tőle. Tartja a szemkontaktust. ─ Jimin udvari bolondja, ugye?

Yoongi hitetlenkedve néz rá. Felhúzza egyik szemöldökét, aztán észrevétlenül ökölbe szorítja kezét. Dohyun tekinteteiben felfedezni véli a magabiztosságot, azonban ez nála is jelen van. Egy pillanat erejére sem érzi úgy, hogy félnie kéne tőle, vagy aggódnia saját épsége miatt csak azért mert ő magasabb nála pár centiméterrel.

─ Yoongi!

A két fiú közé szorult feszültséget az említett legjobb barátjának hangja szakítja meg. Mindketten irányába tekintenek. Amíg a fekete hajú felsóhajt és hálát ad az égnek, hogy barátja azelőtt jött hogy butaságot csinált volna, addig Dohyun értetlenkedve néz a folyosó végén álldogáló vörösre.

─ Micsoda meglepetés, ez nem az a hófehérke aki rá van akadva Jiminre? ─ kérdi Hoseok jó hangosan, úgy téve, mintha az említett nem is lenne körükben.

Elégedett vigyor festődik Yoongi arcára, aztán bólint egyet. Dohyun eközben forr a dühtől, vérkeringése felpezsdül s érzi, hogy bármikor tudna ütni.
Azonban mielőtt bármi olyanra sor kerülne, Hoseok vállon ragadja legjobb barátját s nyugalmas léptek kíséretében elhagyják a diákoktól hemzsegő folyosót.

─ Mondd csak, miért volt úgy neked nyomulva az a féreg?

─ Szerettem volna beszélni Jiminnel, de ő megakadályozott benne ─ morogja a történtek felidézésének végett, mire vörös barátja is mérgesen kezdi kémlelni az előttük lévő utat. ─ Aztán nem voltam gyáva, visszaszóltam. Ha nem jössz, szerintem baj lett volna.

─ Vettem észre ─ neveti el magát egy pillanat erejére, majd hamar komolyabbá változik tekintete. ─ De pont ő az ok, amiért kerestelek, és tudom, hogy nemsokára kezdődik az első óra ... pontosan két perc múlva─

─ A lényeget ─ sóhajtja a fekete, érdeklődő szempárjai pedig megállapodnak barátján.

─ Láttam Jimint.

Yoongi íriszeiben az aggodalom lángja gyullad meg, türelmetlenül várja, hogy Hoseok mikor folytatja mondandóját.

─ Nem tudom mi történhetett, de szerintem közöd lehet ahhoz, amiért annyire ki volt bukva ─ sóhajtja. ─ Ezen kívűl még csak azt tudom mondani, hogy a tornacsarnok felé futott. Ha jól tudom ilyenkor nincs ott óra. Megtalálod ott, vagy az öltözőben─

─ Kösz, haver ─ biccenti a fekete, nem foglalkozva azzal, hogy barátjának szavába vágott. Gyorsan megigazítja a szemeibe hullott tincseit, majd sietős léptekkel szaladni kezd. De még egy pillanatra háta mögé tekint és int egyet a vörösnek, aki büszkén vigyorogva figyeli minden lépését.

Nem is próbálkozik azzal, hogy a tornateremben keresse a szőke fiút, rögtön az öltözők felé veszi az irányt. Miközben oda tart, a becsengő éles hangja megrendíti az iskola üres folyosóinak falait  ─ már mindenki a termében van, csak ő nem. Na meg még valaki.

Hosszú ujjaival megragadja a fémből készült kilincset és hezitálás nélkül lenyomja azt. Az ajtó egy kissé nyikorgó hang kíséretében kinyílik, majd meglátja hogy az öltözőben lévő villany fel van kapcsolva ─ sikernek könyveli sejtését, ugyanis az égő villany valakinek jelenlétét jelenti.

Nem szól egy szót se, csak bennebb lép. Amilyen halkan csak tudja, becsukja maga után az ajtót és körbevezeti tekintetét a padok s szekrények között, azonban ott nem talál egy árva lelket sem.
A szőke fiú valószínűleg a zuhanyzóknál lesz. Lopakodva közelíti meg a helyiséget. Mélyen beszívja a levegőt, kicsit tart attól, hogy mi lesz, hisz a legutóbbi találkozásuk alkalmával a fiatalabb kijelentette, hogy nem akarja őt látni.

Belép a kis helyiségbe, ahol megpillantja az ismerős szőke, hullámos tincseket. Hallja őt szipogni, de az jobban feltűnik neki, hogy a fiú az egyik mosdó feletti tükörben nézi magát. Nem is teljesen magát, csak mezítelen felsőtestét, amit hátulról még fedi valamennyire pulóvere, de elől teljesen fel van húzva. Teste beleborzong a látványba.

─ Jimin?

Az említettnek arca falfehérré változik, megrezzen s elengedi pulóverét, hogy az újra elfedhesse bordáit. Kikerekedett szembogaraival az idősebbet kémleli, kiszáradt torkára pedig rásegít azzal, hogy egy hatalmasat nyel.

─ Hyung.

Nem tud mást mondani. Megint azt érzi, hogy szégyenében a föld alatt lenne helye. Yoongi már megint így látja őt; összeszedetlenül és félmeztelenül.

─ Jimin ─ megszólítja a rémült fiút, aztán lassacskán közelebb lép hozzá. Arra számít, hogy a szőke megint elrohan előle, vagy talán megint kijelenti, hogy nem akar hallani többet felőle, azonban nem csinál semmit csak áll. Áll és figyeli a tükörből ahogy a fekete egyre közelebb ér hozzá, majd mikor háta mögé ér és a tükörből tartja a szemkontaktust vele, megremeg.

─ Kérlek, ne utálj meg ─ remegő hangjában hallani lehet a csalódottságot és félelmet. ─ Legalább te ne, ha már mindenki más igen. És sajnálom a legutóbbit, nem─

─ Jimin ─ suttogja mögüle az idősebb, a szőkének hátán pedig borsodzó minta jelenik meg. ─ Ígérd meg.

─ Mit, Hyung? ─ bátorkodva megfordul, ezáltal már egymással szemben állnak. Orruk oly közel vannak egymáshoz, hogy érzik egymás lélegzetét nyakukon landolni. Mindketten lúdbőrösek lesznek, de nem veszik észre, hisz el vannak veszve egymás tekinteteiben.

─ Azt, hogy többet nem nézed magad a tükörben. Ezzel bántod magad, és sírásra kényszerít téged ─ sóhajtja. ─ Csak ígérd meg.