skinny | yoonmin

00.

⊱ ── prológus.

Halk szuszogások s cserepesre száradt ajkak.

Úgy kapaszkodik az ágynak szélébe, mint hervadó virág a kiszáradt aszfaltba – erőtlenül. Íriszeivel homályosan lát a könnycseppektől, majd pár pislantás után érzi ahogy azok a cseppek lassan haladva elkezdik feltérképezni arcának szegleteit, aztán lassacskán, de telt ajkait érintik. A fiú egy rögtönzött mozdulattal kinyújtja nyelvét, majd megérzi a könnynek sós ízét, mi szinte marja ízlelőbimbóit, de csak lenyeli – akárcsak összes bánatát.

Remegő ujjaival igyekszik letörölni a nedvességet hideg arcáról, azonban annyira erősen érinti azokat bőréhez, hogy vékony körmeivel sikerül kissé felsérteni a sima felületet. A kellemetlenség ellenére, meg se rezzennek arcizmai – hozzászokott.
Abbahagy minden eddigi tevékenységet, s egy fáradt sóhajt hallatva magából : eldől a puha takarókon. A melegség tetőtől talpig átjárja fagyos és kihűlt testét, mitől karján és hátán borsódzó bőrfelületként jelenik meg a távozni készülő hideg.

Miközben a takarók és párnák egyre jobban hívogatják a szőkét, s a néha–néha lecsukódó szempárjai is próbálnak üzenni neki, a hosszú pillák alatt megbújó rideg tekintete azonban megakad a szobának baloldali szárnyán lévő tükrén. Nehezen is téveszthette volna szem elől, hiszen a redőnyön beszűrődő Holdnak selymes fénye pont azon a tárgyon pihen meg : mintha ennek így kellett volna történnie.

Óvatosan felül a melegséget és kényelmes érzetet adó takarók közül, majd hamar körbevezeti tekintetét az egész szobában. Minden szürke színű, a falakon logó képek és poszterek igyekeznek valami színt varázsolni a kopott hangulatú szoba rejtelmei közé, azonban a fiú számára ha a másik nincs vele, akkor minden túl egyhangú és komor. Ha nincs vele, nincs mi életet varázsoljon látókörébe.

Egy halovány mosoly jelenik meg arcán az idősebb gondolatára, s most örül, hogy a gondolataiban szereplő személy nem látja kislányos zavarát megjelenni vörös füleinek tövénél. Talán egy pillanatra meg is rázza a feje tetején lévő szőke fürtöket, amiért megint elkalandozott, majd kissé remegő lábaival kitápászkodik az ágyból.

Apró talpai szinte hozzátapadnak a padlóhoz, miközben a tükör felé közelít, s bár az említett testrészei igenis fázni kezdenek, ő mégsem áll meg, csak mikor teljes egészében a tükör elé ér. Belenéz, de nem azt kezdi kémlelni, hogy mennyire látszik a körmeivel felsértett felület arcán, hanem a rajta lógó bő pulóvert, amit a másik adott neki még az este folyamán.

Megnézzem? – kérdi magától, majd a már amúgy is véresre harapdált ajkait újra fogainak börtönébe zárja.

Valójában már rég megtette volna, de van egy apró dolog, ami gátolja ebben az egészben :

Az a buta ígéret – hangzik el fejében a gondolat, mikor eszébe jut, hogy mit ígért a másiknak, s mi miatt érzi bűnnek azt, hogy most ténylegesen megszegi és mégis felemeli annak a szürke pulóvernek alját.

Hibát követ el azzal, hogy alaposan végigméri azokat a már szinte veszélyesen kilátszó bordákat, hisz ő nem lát bennük mást csak tömérdek mennyiségű felesleget. És bár tisztában van az önutálattal, inkább fokozza azt, ahelyett, hogy izzadt tenyerével elengedné az anyagot és inkább visszaülne az ágyra, hogy megvárja az idősebbet.

Először nem is hallja a szoba ajtajának kissé nyikorgó hangját. Csak később ér el a tudat fejébe, és mintha parancs lenne ; megdermed teste. Nem mer megfordulni, hogy találkozzon vele, ezért csak a tükörre pillantva figyeli a kócos fekete hajkoronát és a mandulavágású szemeket, mik éppen őt fürkészik.

─ Jimin, mit csinálsz?

Kis bátorságot véve a jól ismert mély hang felé fordul. Realizálva a helyzetet ijedtében elgyengül apró kezének görcsös szorítása is, minek következtében a pulóvert elengedi és az újra elfedi a hideg hatására borsodzó felsőtestét. Arcára pillanatok alatt vöröses színű pír szökik fel, amint a fekete hajúnak sötét íriszeibe néz – azt viszont észre sem veszi, hogy a másiknak almácskáit is hasonlóan halovány piros szín lepi el a fiatalabb látványa miatt.

➺ ──── ;

omg, tudom, eltűntem az utóbbi időben, de !! úgy gondoltam, hogy legjobb módja a visszatérésemnek az, ha megosztom veletek azt a könyvet, amin már körülbelül hónapok óta dolgozom és mindenféle szépítés illetve javítás nélkül publikálom ; tehát elnézést, ha vannak hibák. remélem fog tetszeni, love u all <3