Beleszerettem egy démonba

6.fejezet: Egy démon?

Kicsit még gondolkodtam hogy is mondjam el holnap ezt az egészet neki de végül arra jutottam hogy ott lesz az egész napom hogy átgondoljam így lefeküdtem aludni.

Zoé szemszöge

Miután eltünt végig gondoltam mi is történt. Egyszerűen nem tudok eligazodni rajta. Egyszer gonosz aztán mintha kedvesebb lenne végül pedig komoly. Nem értem. De holnap mindent meg tudok majd. Még akkor is ha ennek az az ára hogy azt kell hazudnom hogy csak egy álom. Szörnyen érzem magam emiatt mivel sikerült meggyőznöm Annát hogy tényleg nem csak álom erre most mégis ezt kell mondanom. Sőt hazudni se szeretek. De most az egyszer meg kell tennem ha meg akarom tudni az igazat. Ezután lefeküdtem aludni. Reggel mikor felkeltem láttam hogy már 8 óra és nem értettem miért nem szólt az ébresztő vagy apa. Ekkor leesett hogy szombat van. Annával úgy beszéltük meg hogy majd írunk egymásnak és megbeszéljük hol legyen a tali. Megfogtam a telfont és rá is írtam.

-Szia Anna. Miújság? 

Vártam kb 10 percet. Addig megmosakodtam és felöltöztem. De nem írt vissza. Biztos még alszik. Ezért lementem hogy csináljak magamnak valami reggelit. Apa a kanapéban ült és újságot olvasott.

-Szia apa. 

-Oh szia. Hát te hogy hogy ilyen korán fent vagy hétvégén? -kérdezte meglepetten

-Nem tudom. Kidobott az ágy. - mondtam neki nevetve. De azért kicsit én is elgondolkodtam hogy keltem ilyen hamar fel. Hétvégén legtöbbször tízig alszok. Lehet izgatott vagyok az este miatt. Nagyon kíváncsi vagyok mit fog mondani. Már kezdek beleőrülni ebbe az egészbe. Egysze megjelenik aztán csak úgy eltűnik. Hogy csinálja? És a elgjobb kérdés hogy miért? Mit akar tőlem? De mindegy. Ma este remélem megtudom. Inkább csinálok magamnak szedvicst.

-Apa te már reggeliztél? - kérdeztem és közben a konyha felé vettem az irányt

-Nem még nem.

-Kérsz szendvicst? Csinálok neked is ha kell.

-Hmm.. Rendben kérek. Köszi. 

-Oké mindjárt hozom. 

A konyhába elöszedtem a dolgokat amik kellettek. Kenyér, vaj, szalámi és sajt. Pár perc és mecsináltam mind a kettőnkét. Rátettem két tányérra és kivittem.

-Itt van a reggeli. -mondtam és apa le is rakta a kezéből az újságot.

-Köszi. Jó étvágyat! - és már bele is harapott a szendvicsbe. Ezen picit nevettem.

-Jó étvágyat! Ha már éhes voltál miért nemcsináltál magadnak valami reggelit? -kérdeztem nevetve

-Úgy voltam vele hogy először elolvasom az újságot és aztán csinálok valamit de megelőztél. - mondta mosolyogva

-Ízlik? 

-Aha. Köszi.

-Nincs mit.

-És amúgy vannak még rossz álmaid? Csak mert mintha beszéltél volna az éjszaka valakivel. De mivel csak a te hangodat hallottam úgy voltam vele hogy álmodban beszélsz.

-Hogy? Csak az én hangomat hallottad? - kérdeztem meglepődve

-Igen. Miért? Kellett volna másét is?

-Ööö... Nem. Haha. Biztos álmomban beszéltem. Pedig nem is emlékszem mit álmodtam. Bocsi. -mondtam kicsit összezavarodva. Hogy hogy csak az enyémet hallotta? Pedig ő se suttogott sőt még nevetett is. Egyre több kérdésem van vele kapcsolatban. Már tényleg nem értek semmit.