Beleszerettem egy démonba

19.fejezet: Vallomás

 A laptopot leraktam az ágy melletti éjjeliszekrényre majd betakartam magunkat és Zoéval a karjaimban aludtam el.

Zoé szemszöge

Hajnalban kezdtem ébredezni. Lassan kinyitottam a szememet és azon gondolkoztam mikor aludtam el. Kis elmélkedés után eszebe jutott hogy Márkkal filmet néztem. Biztos közben aludhattam el. Ekkor lettem figyelmes a szuszogására és arra hogy rajta fekszem. Lassan felnéztem és láttam hogy mélyen alszik. Kicsit megfigyeltem az alvó arcát hiszen sose láttam még és most hogy látom már le se tudom venni a szemem róla. Olyan nyugodt és békés arca van így. Vajon ha megsimogatom az arcát akkor felébred? Felemeltem a kezem de mielőtt megérintettem volna megszólalt.

-Ha ennyire bámulsz még a végén zavarba jövök. -mondta csukott szemmel és mosollyal a száján közben pedig szorosabban magához ölelt

-Mi? Te mióta vagy fent? -kérdeztem meglepetten

-Akkor keltem fel mikor elkezdtél mozgolódni. Azóta pedig magamon érzem a tekinteted. Ennyire tetszik a látvány? -kérdezte önelégült vigyorral a száján és már a szemét is kinyitotta amivel az én tekintetem pásztázta

-Nem.. mármint de... vagyis. Á megőrjítesz. -mondtam vörös arccal közben a mellkasába fúrtam az arcom hogy ne lássa mire ő felnevetett majd államnál fogva felemelte a fejem

-Ahogy te is engem. -mondta vággyal teli szemekkel majd egy szempillantás alatt a számra tapasztotta a száját. Nem tudom meddig csókolózhattunk de csak akkor váltunk szét mikor mindkettőnknek levegőhiánya volt. Mikor ránéztem a komoly tekintetével szembesültem.

-Mi a baj?

-Zoé. Én azt akarom hogy csak az enyém légy. -mondta teljes komolysággal én pedig meglepetten néztem rá

-Hogy?

-Ha arra gondolok hogy bármikor jöhet még egy olyan rohadék mint tegnap az exed akkor eléggé dühös leszek és ki akarlak sajátítani magamnak. -mondta én nekem pedig egyre tágabbra nyílt a szemem -Tudom hogy nem ismersz még sok ideje és megértem ha nemet mondasz de megkérdezem. Zoé lennél a barátnőm és csak is az enyém? -kérdezte és azokkal a gyönyörű vörös szemeivel nézett rám amiben teljes komolyságot és talán egy kis izgatottságot lehetett látni.

-Tessék? -kérdeztem lesokkolva. Mindenre számítottam csak erre nem.

-Tudom hogy ez most hirtelen jött. Az évek során egyre jobban kezdtem érdeklődni irántad aztán már azon kaptam magam hogy egyre többször gondolok rád ami eleinte őszintén idegesített. Aztán végül itt kötöttem ki pedig tudtam hogy bajom lehet belőle. Innen pedig már tudod a történetet. És mostanra már le se tudom venni a szemem rólad vagy alig tudom türtőztetni magam hogy meg ne csókoljalak. Egy szóval rájöttem hogy ez már nem csak sima vonzalom hanem szeretlek és ezért is akarom hogy az enyém légy. -mondta mosolyogva. Rajtam pedig meglepődöttség helyett már meghatottság látszott. Oh hogy én mennyire szeretem ezt a démont! Ki gondolta volna hogy ilyen édes dolgokat is tud mondani. Nem tétlenkedtem és válasz helyett megcsókoltam. Először mintha meglepődött volna de hamar észbe kapott és úgy viszonozta mint még eddig soha. Őrült nagy szenvedéllyel és szeretettel. Mikor elváltunk mosolyogva ránéztem majd megadtam a várt választ szavakban is.

-Én is szeretlek Márk! És igen. Szívesen lennék a barátnőd. -mondtam mire egy nem mosoly került az arcára majd újra megcsókolt de ez rövidebb volt mint az előző. Magához húzott az ágyban és egymás karjai közt pihentünk tovább.

-Az előző szöveg nagyon nyálas lett? -kérdezte megtörve a csendet

-Hmm... Nem annyira. -mondtam mosolyogva