Beleszerettem egy démonba

25.fejezet: Együtt (Vége)

-Ez nagy hiba volt Ember! -szólal meg mögöttem egy hang mire megpördülök

Márk szemszöge

Már fél év is eltelt hogy nem beszéltem vele. Persze ő majdnem minden nap beszél hozzám amivel lassan már az őrületbe kerget de nem tudok mit tenni. A napjaimat főleg az őcsém tanításával töltöm jobban. Ami a furcsa az az hogy vagy három napja már nem szólt hozzám Zoé. Remélem nem történt semmi. Mondjuk lehet továbblépett végre. Az lenne a legjobb neki. Igaz a gondolatától is mérges leszek hogy valaki más érinti más csókolja. De nem tehetek mást. Legalább boldog lesz.

-Márk!! Jössz már? Így sose tanulom meg normálisan hogy piszkáljak mások fejébe. -kiabál Domi

-Jó megyek már csak ne ordíts. Így is elég bajom van. -morgok és lemegyek az öcsémhez

Zoé szemszöge

Mikor hátra néztem egy két ember állt mögöttem. Vagyis inkább egy Démon a szarvai alapján és valószínűleg egy Angyal a glóriája miatt. 

-Nem tudod milyen bűnt követsz el? -morgott ugyan az a hang mint az előbb aki mint kiderült a Démon volt. Nem válaszoltam csak egyszer erre máskor pedig arra. -Mi van megnémutál? Talán Márk leharapta a nyelved? -nevet fel. Szóval ismeri őt. Bár van egy kis él a hangjában szóval nem hiszem hogy puszipajtások

-Hagyd békén és halgass Démon. -mordul rá az Angyal

-Te nekem ne parancsolgass glóriás. -morgott vissza de erre csak sóhajtott és felém fordult

-Ha jól sejtem volt ezzel valami célod nem igaz? -néz rám gyanakodva az Angyal mire bólintottam

-Beszélni akarok azzal aki eltiltotta tőlem Márkot. -mondom határozottan de belül érzem hogy majd kiugrik a szívem. Egymásra néztek és elkezdtek nevetni

-Ugye te gondolod ezt komolyan. Még hogy Ember találkozzon vele. Álomvilágba élsz kicsike. -mondja az Angyal

-Akkor elmondom mindenkinek a titkotokat. 

-Akkor meghalsz. -sziszegte a Démon

-Állok elébe. -mondom dacosan. Újra egymásra néztek mire bólintottak az Angyal pedig eltűnt. -Hova ment? -nézek a Démonra

-Majd megtudod. -válaszol morogva. Pár perc után visszatért az Angyal majd karon ragadott

-Visszamehetsz. Innen már elintézzük. -mondja a Démonnak

-De jó hogy nem nekem kell törődnöm egy Emberrel. -néz rám undorral

-Ja és tudod hogy lesz még egy dolgod.

-Tudom a pokolba is. Minek kell nekem ezt csinálnom. -morog majd eltűnik

-Nos akkor meglátjuk hogy oldod meg. -néz rám majd mikor pislogtam egyet már nem otthon voltam. Vakító fény vett körbe. Hunyorítva néztem körbe

-Hol vagyunk? -kérdeztem ránézve

-Üdvözöllek a mennyben. -mosolyodik el majd a vállamra teszi a kezét és vezet előre. Nem sok idő kellet míg rájöttem hova megyünk. Kicsit ideges lettem de nem szabad hogy látszódjon rajtam különben nem fog komolyan venni. Egyszer csak megálltunk egy kapu előtt. -Uram meghoztam az Embert. -mondta majd kinyílt a kapu. -Menj be. -nézett rám. Nagy levegőt vettem majd bementem. Ezután megláttam azt aki minden baj és szenvedés okozója volt. Muszáj volt türtőztetnem magam különben nagyon csúnyán néztem volna rá és az itt és most nem célratörő.

-Hallottam mit akartál tenni. Ugye tudod hogy ennek súlyos következményei lehetnek. -mordult fel mérgesen 

-Nem érdekel mit tesz velem vagy mit nem. Az érdelek csak hogy Márk mellettem legyen és ezen nem fogok változtatni.