Beleszerettem egy démonba

18.fejezet: Büntetés

-H-hol a pokolba vagyunk?
-Pont ott ahol mondod. -mondtam vigyorogva

Márk szemszöge

Értetlenül nézett rám és mintha egy kis ijedtséget is felfedeztem volna a tekintetében amitől elég jó kedvem lett így rávigyorogtam.

-Jól hallottad. Üdv az alvilágban. -mondtam miközben végig mutattam a tájon.

-Na ne szórakozz velem. -mondta majd elkezdett köhögni

-Nem szórakozom. -mondtam komolyan. -Ja és ne lepődj meg ha köhögsz. Itt nem olyan a levegő mint a földön. Valószínűleg ha fél napnál tovább maradsz itt a tüdöd teljesen tönkre megy. Szóval ha nem akarsz kínok között meghalni jobb ha távol maradsz Zoétól. -néztem rá mosolyogva

-Nem fogok lemondani róla. Ő az enyém. -kiabált rám

-Na ebből elég! -kiabáltam már én is. -Már rég eljátszottad az esélyeidet. Bántottad és még van képed azt mondani hogy ő a tiéd? Na meglátjuk pár óra múlva is ezt fogod e mondani. -mondtam idegesen majd karjánál fogva elrángattam egy olyan helyre ahol senki nem találja meg. Küzdeni próbáltam de persze nem ment neki. Egy démonnal nem versenyezhet. Kezeit és lábait is összekötöttem és egy csőhöz is kikötöttem. Majd mikor legugoltam hozzá rám nézett és ahogy láttam kicsit végig mért.

-Ki és mi a fene vagy te? -nézett a szemembe félve

-Az vagyok aki vagyok. Az téged ne érdekeljen. Á de egy dolgot tudnod kell. Zoé az enyém és nem a tiéd. Ha még egyszer hozzá mersz érni nem biztos hogy sokáig fogsz élni.

-Na ne nevettess. Még hogy a tiéd. Majd akkor mond ezt ha ágyba is vitted! -mondta önelégült mosollyal amire válaszul kapott egy öklöst. -Azt hiszed félek tőled? Várhatod! Az előző témára visszatérve. Nem csodálnám ha már megtetted volna a kis Zoéval. Amilyen naiv könnyen elhiszi ha valaki szereti. -mondta nevetve. Nekem pedig elegem lett a szövegéből ezért elkezdtem verni. Nem engedem hogy ilyeneket mondjon róla.

-Tudod nem mindenki olyan rohadék mint te. Én nem fogom megbántani. Azért amit meg vele tettél most nagyon meg fogod bánni. -kiabáltam vele közben pedig sorban adtam neki az ütéseket míg el nem ájult. -Nem bírtad sokáig. Hol van most az a nagy fenegyerek? -nevettem fel majd otthagytam

Hazamentem és próbáltam kicsit lenyugodni. Anyáék szerencsére nem voltak itthon szóval nem kérdezősködtek. Zoé épp fel alá járkált a szobájába. El kéne mennem megnyugtatni de ha most oda megyek veszekednénk emiatt a hülye gyerek miatt. De ezt úgy is meg kell beszélni szóval átöltöztem és a szobájába mentem.

Zoé szemszöge

Miután eltűntek még ott maradtam egy kicsit hátha visszajön Márk de nem jött szóval hazamentem. Otthon fel alá járkáltam. Többször is szóltam neki de nem jött. Ideges voltam mert nem tudom mi történik most. És féltem hogy bajba kerül Márk. Ha elvitte ahogy alvilágba és rájönnek nagy bajba lesz és ez rámehet a kapcsolatunkra is. Meg igazság szerint kicsit Márk is meg ijesztett a teljesen más külsőjével és jellemével. Nem tudom mi történt vele de meg fogom kérdezni. A gondolataimból Márk zökkentett ki mivel hirtelen megjelent előttem. És igen még mindig fehér hajjal.

-Márk! Hol voltál? És hova vitted Viktort? -kérdeztem de nem válaszolt csak nézett rám. -Azt ne mond hogy elvitted az alvilágba!

-És ha igen? -kérdezte idegesen és ettől kicsit azért megijedtem de nem hagyhatom ezt annyiban

-Nem lehetsz ilyen bolond! -kiabáltam rá

-Én vagyok a bolond? Miért véded azt a seggfejt? Megérdemli és te tudod ezt a legjobban! -kiabált ő is