Beleszerettem egy démonba

15.fejezet: Tiltott szerelem

-Köszönöm. -sugtam a mellkasába majd el is aludtam.

Zoé szemszöge

Reggel még az ébresztőm előtt keltem. Lassan kinyitottam a szemem és ránéztem az órára. 5:45. Hű de korán van még. Akkor vissza alszok még egy kicsit. Vagyis csak akartam mert amikor fordulni akartam nem tudtam valamiért. Egy erős szorítás nem engedett. Ekkor vettem észre hogy nem is a párnámon van a fejem. Felnéztem és megláttam Márkot. Aludt. Épp a mellkasán feküdtem miközben ő átölet a karjaival. Szóval emiatt nem tudtam megfordulni. Teljesen zavarba jöttem és eszembe jutott hogy itt tartottam mert nem akartam egyedül maradni. De nem azt mondta hogy addig marad míg el nem alszok? Miért maradt mégis? Azon kaptam magam hogy az alvó arcát nézem. Te jó ég mit csinálok? Mégis teljesen más most az arckifejezése. Olyan nyugodtnak tűnik. Utoljára veszekedtünk. Akkor elég mérgesnek tűnt. Bár én is elég csúnya dolgokat mondtam. De mérges voltam mert azt hittem hogy végre boldog lehetek erre meg azt mondja hogy ne folytassuk mert ő démon meg a szabályok miatt. Értem hogy meg akar védeni de arról nem tehetek hogy őt kedveltem meg. A veszekedés után most meg együtt aludtunk. Ez elég nagy fordulat. Lehet ki kéne mennem mielőtt felkel mert nem tudom hogy reagálna. Azt meg nem akarom hogy felkel aztán meg elmenjen mintha mi sem történt volna. Pedig a megérzésen azt súgja ez történne. Még akkor is ha az éjszaka úgy tűnt hogy aggódik. Lassan próbáltam kimászni a karjai közül ami persze nem sikerült mert emiatt Márk ébredezni kezdett majd kinyitotta a szemét.

Márk szemszöge

Mozgolódást éreztem amire azt hittem hogy az öcsém aki ha akar valamit szokásához híven mindig felébreszt. De mikor kinyitottam a szemem nem az öcsémmel találtam magam szembe hanem Zoé vörös arcával. Először azt hittem álmodom de eszembe jutott hogy az éjszaka itt maradtam hogy megvigasztaljam. Úgy volt hogy haza megyek miután elaludt de végül úgy tűnik én is bealudtam. Végig néztem magunkon. A mellkasomon feküdt miközben a karjaimmal szorosan átöleltem. Elengedtem majd kimásztam az ágyból. Visszafordultam felé és meglepődött arcát láttam meg amibe mintha egy kis csalódottság is lett volna de lehet hogy csak beképzeltem.

-Bocsi azt hiszem be aludtam. -mondtam

-S-semmi baj. Nem kell bocsánatot kérned. Nekem kéne inkább megköszönnöm amiért segítettél. Szóval köszönöm hogy itt voltál velem. -mondta mosolyogva miközben felült az ágyba.

-Nincsmit. Nos akkor én mentem. -mondtam és már indulni is akartam de Zoé megfogta a karom.

-Várj. Kérlek. Beszéljük ezt meg. -mondta már már könyörgő bociszemekkel. Persze hogy ennek nem tudok ellenállni. Nagyon édes mikor boci szemekkel néz bár most ott volt a könyörgő tekintet is ami már annyira nem tetszett. De ekkor eszembe jutott ami miatt nem akartan visszajönni.

-Nem azt mondtad hogy soha többé nem akarsz látni? -mondtam szúrós tekintettel

-A-azt nem gondoltam komolyan. Csak mérges voltam mert azt hittem végre boldog lehetek valakivel erre te felhoztad azt hogy démon vagy meg a szabályokat. Már megértem hogy meg akarsz védeni de ha tényleg mindig figyeltél akkor tudod hogy az exem óta nem sikerült senkit igazán megkedveljek. De te elérted hogy megkedveljelek szóval nem akarlak ilyen könnyen elengedni. -mondta határozott tekintettel amitől kicsit meglepődtem.

-Én is kedvellek de még mindig úgy gondolom hogy jobb ha külön vagyunk. A szabályok miatt. -mondtam az utolsó mondatot kicsit ridegebben hátha megérti és elenged. De ehelyett erősebben fogta meg a karom.

-Szeglyük meg. -mondta

-Hogy? -kérdeztem értetlenül

-Szeglyük meg együtt azokat a szabályokat! -mondta határozottan mire elkerekedtek a szemeim.