Beleszerettem egy démonba

3.fejezet: Furcsa érzelmek

Ez ártalmas. De ami igaz az igaz. Neki is és nekem is hosszú lesz.

Zoé szemszöge

Reggel az ébresztőre keltem. Örömmel gondoltam arra hogy az a lény már két napja nem jelent meg ami azt jelenti hogy tényleg nem volt valós. Ez teljesen megnyugtat. De a nyugodtságomat hírtelen egy gyomorgörcs vette át. Eszembe jutott milyen nap is van. Emiatt kicsit elszomorodtam. Már 9 éve. El se hiszem. Ilyen sok idő telt el és egy kicsit sem hagyott alább ez a fájdalom. De szerintem nem is fog. Senkinek se kívánnám ezt az érzést. Apa kopogás szakította félbe a gondolatom. Benyitott és ránéztem.

-Jó reggelt. Látom már fent vagy. Gondoltam felkeltelek de így már nem kell. - mondta mosolyogva -Melegszendvics jó lesz reggelire? -kérdezte

-Neked is jó reggelt. Igen jó lesz köszi. - mondtam és is mosolyogva. -Mindjárt kész leszek és csatlakozom.

-Oké.

És ki is ment. Kerestem valami ruhát. Olyat akartam hogy legalább az egyik fekete legyen. Nálunk ez már megszokott. Minden évfordulón az egyik ruhadarab teljesen fekete rajtunk. Nem vagyunk teljesen feketébe öltözve mert akkor mindenki kérdezgetné hogy miért. Nekem pedig nincs kedven sajnáltatni magam és mindenkinek újságolni hogy mi is van. Anna tud róla mivel kiskorunk óta barátok vagyunk. De az osztályból senki más sőt még a suliban se tudja szerintem más ami annyira nem is gond szerintem. Végre kiválasztottam egy fekete rövidujjút aminek az ujján volt egy kis csipke. Hozzá pedig egy világosabb farmert vettem fel. Mikor mindennel elkészültem lementem és segítettem megcsinálni a melegszendvicset. Ezután leültünk enni.

-Hány órád lesz ma? - kérdezte 

-Nem sok szerencsére csak 7 órám lesz. Ebben lesz egy magyar dolgozat.

-Megtanultad ugye? - kérdezte sandán

-Igen nyugi. Eggyes biztos nem lesz. - mondtam kötekedve mire ő majdnem félrenyelt.

-Na de kisasszony. Remélem azért legalább hármas meglesz vagy jobb.

-Nyugi csak szórakoztam. - mondtam nevetve -Ha nem is teljesen de megtanultam amit tudtam belőle.

-Akkor jó. Ne ijesztegess. Azt szeretném ha jó tanuló lennél. 

-Tudom tudom. Bocsi de muszáj volt. És amúgy is tudod hogy mindig igyekszem megtanulni amit kell. - mondtam a sértődöttet játszva

-Igen tudom hogy egy okos kislányom van.

-Apa. Nem is vagyok már olyan kicsit. 17 éves vagyok.

-Tudom de nekem akkor is a kislányom vagy. - mondta majd összeborzolta a hajam -Ja amúgy azért kérdeztem hogy hány órád van mert érted megyek suli után és elmegyünk anyudhoz. Vagy szeretnél előtte pihenni?

-Nem. Tökéletes lesz így. Te eljössz hamarabb a munkából?

-Igen. Beszéltem a fönökkel hogy elhozom a papírokat és megcsinálom itthon.

-Nem lesz az úgy sok? - kérdeztam aggódva mert tudtam hogy így éjszakába nyúlóan fog dolgozni

-Nyugi most az egyszer kibírom. Megpróbálok a munkahelyen minél többet megcsinálni és akkor könnyebb lesz. Na de lassan indulj el. Elvigyelek kocsival?

-Köszi de nem kell. Hamar oda érek és egy kis sétától legalább teljesen felébredek.

-Oké igazad van. Vigyázz magadra. Akkor majd megyek érted.

-Rendben szia.

Elindultam a suliba és leesett hogy már csütörtök van és mindjárt vége a hétnek. Végre megint hétvége lesz egy kis pihivel. Ha csak nem találnak ki valamit hétfőre és ahogy a szerencsémet ismerem pedig lesz valami ebben biztos vagyok. Annát és Dávidot láttam meg a suli kapuban.