Beleszerettem egy démonba

5.fejezet: Alku

Abba kellett hagynom a gondolatmenetem mert hirtelen az előbbi szépnek gondolt vörös szempár jelent meg előttem.

Zoé szemszöge

Csak nézett rám és ugyanezt tettem én is. Meg se mozdultam csak néztem a vörös szempárt. Elfordíthattam volna a fejem vagy akár rá is szólhattam volna hogy "mit bámulsz?" de nem tettem. Hogy miért? Én se értem. Csak annyit tudtam hogy a szemek amik rám meredtek nem tűntek már olyan félelmetesnek vagy veszélyesnek mint amikor az első két alkalommal láttam. Akkor meg se mertem mozdulni a félelemtől. Most pedig azért nem tudok megmozdulni mert nem tudom levenni a szemem róla. Fogalmam sincs hogy miért. Ez ésszerűtlen hiszen ő egy idegen és azt se tudom mit akar. Pláne azt nem tudom hogy jutott be.

Szerintem túl sokáig gondolkodhattam mivel egyszer csak közelebb hajolt én meg meglepődtem és kicsit hátrébb másztam az ágyamba. Miközben közelebb hajolt megtörte a csendet ami már olyan volt számomra mintha örökévalóságig tartott volna.

-Megint! - mondta szúrós szemekkel 

-Mi? Mi megint? - kérdeztem meglepődötten

-Ez a tekintet. - mondta kis hatásszünetet hagyva és én pedig megint vissza akartam kérdezni de folytatta -Az előbb is mikor hátra néztél és most is teljesen máshogy nézel. 

-Nem értem miről beszélsz. - vágtam a mondatába és elvettem róla a szemem

-Tudod te nagyon jól. Én pedig túl jól ismerlek ahoz hogy tudjam hogy mi változott. Eddig tele volt a szemed félelemmel most pedig már inkább érdeklődően nézel. Mi az oka ennek? - nézett rám kérdőn de én leragattam annál hogy túl júl ismer és a többire már nem is figyeltem

-Mi? Várj. Hogy értetted azt hogy túl jól ismersz? - néztem rá nagy kerek szemekkel 

-Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Sőt mondhatjuk azt is hogy itt én kérdezek - mondta fenygatőn de ez most valahogy egyáltalán nem ijesztett vagy hatott meg. Tudni akartam az igazat.

-Hogy értetted azt amit ez előbb mondtál? - kérdeztem meg újra mire ő mintha kicsit mérgesebben lett volna

-Nem hallottad hogy még nem válaszoltál a kérdésemre? 

-Ajj jó. Ha válaszolok válaszolsz? - kérdeztem durcásan és kicsit mérgesen

-Hmm meggondolom. De most várom a választ. - mondta én meg elgondolkodtam mi volt a kérdése

-Mi is volt a kérdésed? - mosolyogtam közben a zavartan mire ő megint szúros szemekkel nézett rám 

-Most komolyan? Figyeltél te egyáltalán rám. - monta már kicsit eréjesebben amitől egy picit megrémültem mert attól még hogy úgy gondolom hogy nem fog bántani még megteheti. 

-J-jó bocsi. De nem tehetek arról hogy tudni akarom hogy mit jelent az amit mondtál és az hogy mit akarsz tőlem. - erre ő csak súhajtott egyet

-Ezek majd később. Az volt a kérdés mi az oka annak hogy így megváltozott felém a viselkedésed. Már nem hogy nem félsz annyira de még kérdezősködsz is és még néha vitába is szálsz velem. Ja és őszinte választ várok. Tudom mikor hazudsz vagy halgatsz el valamit. - mondta teljes komolyan. Honnan tud ennyit rólam. Mi van ha blöfföl? Letesztelem.

-Nem tudom. Nem változott meg semmi a hozzáállásomban csak annyit akarok tudni hogy mit akarsz ennyi. - ezt úgy mondtam hogy a mondandóm közben máshova néztem és nem rá

-Zoééé! - mondta a nevem elhízva a végét és közben a féjét úgy mozdította hogy a szemeink találkozzanak. -Mondtam hogy nincs értelme nekem hazudni. Ezzel tesztelni próbáltál igaz? Azt hitted csak blöffölök. - mondta és közben mintha egy kis kuncogást hallottam volna felőle