Beleszerettem egy démonba

4.fejezet: A terv

Végül úgy történt mint múlkor. Még egy ideig szemezett velem majd egy pillanat alatt eltünt. Beszélnem kell erről valakivel. Ezután megint csak sokára tudtam elaludni.

Zoé szemszöge

Alig aludtam az éjszaka. Többször is felkeltem. Nem tudtam aludni és azért mert mostmár tudtam hogy ez tényleg nem csak álom volt. Mi van ha ma megint megjelenik? És amúgy is hogy jut be? Nem értem. Pedig minden be van zárva. Lent és fent is minden ablakot is bezárunk. Muszáj még egyszer beszélnem apával erről a témáról. Gyorsan fel is öltöztem és a reggeli rutinomat elvégeztem. Sietve mentem le.

-Apa! - szóltam már a lépcsőről

-Oh milyen energikus valaki ma reggel. 

-Nem vagyok energikus sőt elég fáradt vagyok. Alig aludtam az éjszaka. 

-Mi? Miért? - nézett rám meglepetten

-Pont erről szerettem volna veled beszélni. - mondtam és elég komolyra sikeredhetett mert apa csak nézett és ő is megkomolyodott.

-Mi a baj? Történt valami? 

-Emlékszel amit valamelyik nap meséltem? Amire mondtad hogy biztos csak álom volt.

-Igen.

-Az biztos nem álom volt mert tegnap este is láttam. És meg tudom különböztetni az álmot a valóságtól.

-Jó rendben. Még van egy kis időnk. Segíts. Nézzünk szét a házban hogy minden be van e zárva. Az ajtót nemrég nyitottam ki az zárva volt. Csak az ablakokat kell megnézni.

-Rendben. - mondtam és már indultam is. Pár perc múlva mind a ketten már a konyhában voltunk.

-Nos találtál valamit? - kérdezte apa 

-Nem. Mind be van zárva. Te?

-Én se találtam semmit. 

Ezt nem hiszem el. Akkor hogy? Tovább akartam gondolkodni de apa közbeszólt.

-Figyelj Zoé. Tudom hogy néha az álom túl valóságosnak tűnik de ez csakis egy álom lehetett.

-De apa ez... - nem hagyta hogy befejezzem. 

-Zoé. Láttad nem? Biztos nem volt itt senki mert minden be volt zárva és én még külön megnéztem azt is hogy nem e feszegették fel az ablakokat és hogy nem e törték fel az ajtón a zárat de semmi nyoma. Ez csak egy rossz álom ami el fog múlni. - miközben ezt mondta idejött hozzám és nyugtatóan megsimogatta a fejem.

Nem hisz nekem ami teljesen érthehő. Én se hinném el szerintem ha nem én lennék ebben a helyzetben. Hiszen minden arra utal hogy nem jért itt senki. 

Megreggeliztünk majd elindultam a suliba. Az úton még azon gondolkodtam hogy hogy csinálhatja. Hogy jut be? Tényleg nem értem. Na jó még Annának elmesélem hátha lesz valami véleménye vagy tanácsa még ha nem is fog hinni nekem.

Mikor a suli elé értem még nem volt ott Anna ezért vártam picit. Pár perc múlva meg is érkezett.

-Szia Anna! 

-Szia Zoé! Miújság? Elég nyúzottnak tűnsz. Jól vagy?

-Megvagyok köszi. Csak nem aludtam valami sokat.

-Miért? Valami rosszat álmodtál? - kérdezte aggódón

-Gyere. Menjünk máshová.

Elmentünk a suli egy olyan helyére ahol nem nagyon szoktak lenni.