Az élet béklyója

Mélybe rántva

Kifizetjük a jegyeket, majd elvándorlunk a kis falkával átöltözni. Annyira jó, hogy végre normális barátim vannak, ezt megkontrázva Vanival és úgy érzem, álmodom ezt az egészet. Szorosan haladok a nyomában az épületbe, ahol szétválnak az útjaink, amíg átöltözünk. Lerángatom magamról a ruháimat és a sietség közben elbotlom a nadrágomban, de mit sem számít ez, csak had lássam őt mihamarabb! Győzedelemittasan rontok ki az öltözőből és nézek körbe, de sehol se látom őt.

-Vani? Merre vagy?- Kiáltom el magam, próbálva túlordítani a tömeget.

Válaszul egy görény képe tolakodik a privát szférámba.

-Igen Vani. Merre vagy?- Vigyorodik el szélesen Botond.

Érzem ahogy végigszáguld bennem egy erős remegés ami erőt pumpál a testembe és gyengeséget a fejembe. Megragadom a polója nyakánál és nekinyomom egy öltöző ajtajának.

-Te mit keresel itt?-Sziszegem.

-Óh ugyan Atikám. Tudom jól, hogy hiányoztam neked!

- De még mennyire! El sem tudod képzelni, mennyire vártam már hogy újra találkozzunk!- Jobban az ajtónak préselem, és örömömre hallhatom, ahogy kipréselődik belőle a levegő.- Alig várom, hogy beverhessem a képed és mikor újra találkozunk, az egy új élmény legyen nekem. Egyedül a patkány jellemedről foglak felismerni.

-És talán arról, hogy a drága kis barátnőd az én ölemben fog táncolni, akarja vagy sem.

-Te utolsó...!-Emelem a kezem mire egy gyengéd kis kéz fogja körül.

-Ati elég.-Suttogja.

-Igen Ati. Elég!-Utánozza nyávogó hangon ez a görény.

Elengedem a pólóját miközben ellököm magunktól messze. Összepréselem az ajkaim és lesokkolva állok. Nem merek a szemébe nézni. Istenem, ahogy suttogta, hogy fejezzem be azt hittem darabokra hullok. Megijesztettem az egyetlen embert, aki igazán fontos nekem. Legnagyobb döbbenetemre ezek a pici kezek átkarolnak hátulról, majd a puha bőrét is magamon tudhatom. Mintha egy ollóval vágták volna el, minden haragom elszáll. Lehunyom a szemem és hirtelen olyan aprónak érzem magam. Az egész világ ocsmányától az ő karjai zárnak el védelmezően.

-Sajnálom hogyha rád ijesztettem. Nem akartam.- Suttogom olyan halkan, hogy szinte már én se hallom, de az én angyalkám még a tömeg ricsajában is kivette szégyenkező bocsánatkérésemet.

Apró kezei a karomat cirógatják, amik már magukban elültetik bennem azt, hogy nincs semmi baj, de ezt gyengéd szavakkal is megerősíti, majd legnagyobb meglepetésemre egy apró csókot hint a hátamra.

Kikerekedett szemekkel állok ott földbegyökerezett lábakkal. Érzem, ahogy teljesen kivörösödik az arcom és szerintem ez a sok vér mind a lábamból szökött oda, mert ha akarnék se tudnék megmoccanni. Természetesen meg kellene mozdulnom, mert a pajtikuszom úgy gondolja elég volt ennyi és ő végre fürdeni akar. Erőt veszek magamon és elindulok utánuk, miközben Vani kezét végig a kezemben tudom és a terepet kémlelem esetleges kellemetlen helyzetek elkerülése érdekében. Vani alig észrevehetően rászorít a kezemre és ugyanolyan tekintettel nézelődik, mint én.

-Mi a baj kedves?

-Ő mégis ki volt és mit akart?- Kérdezi aggódva.

Most mit tegyek? Mondjam meg, hogy ő kerítette hatalmába Juditot és még nem is meséltem a hegről se az oldalamon. Kicsit olyan mintha nem is vette volna még észre, bár ezt elég nehéz nem észrevenni. Olyan mintha egy fura fogas hal kapott volna oldalba. Csak kiszúrta már. Ohh akkor ilyen kis tapintatos lenne, hogy kedvességből nem kérdez rá? Istenem ez a lány tényleg egy angyal! Gyorsan észbekapok és végül válaszra méltatom.

-Elmesélem neked angyalkám, csak előbb keressünk egy jó kis helyet magunknak, rendben?

Csendben bólogat és séta közben közelebb simul hozzám. Összepréselem az ajkaim és próbálok nem arra gondolni, hogy mennyire is izgató a közelsége és hogy megszeppent nyusziként az én védelmem keresi. Végül meghúzzuk magunkat az örvénymedence kis sötét barlangjában és próbáljuk jól érezni magunkat ezek után. Levi végre összemelegedik Judittal és újra szerelmes dolgokat csinálnak, amit szívesen csinálnék én is, csak hát nem tudom Vanessza egy randi után mennyire menne bele ezekbe, főleg azok után, hogy milyen udvariatlanul bántam vele. Mégis az, hogy látom, mennyire közel vannak egymáshoz, csak én is közelebb akarom őt tudni magamhoz, hogy tudja mindenki, nem csak barátok vagyunk. A tekintetét pásztázom és lassú mozdulatokkal végül átkarolom a derekát. Ahol hozzáérek összerándul a bőre így akaratlanul elkapnám a kezem, de ő megállít és visszahelyezi azt. Hirtelen valami a látószögembe kúszik. Judit lábán egy mély vágás éktelenkedik ami egész frissnek tűnik. Felkapom a hóna alatt és Levi képébe nyomom. Hogy nem vette észre?

-Pajti te ezt hogyhogy nem vetted még észre? Így egyáltalán egészséges fürdőznie? Le fog rohadni a sebe! De amúgy komolyan, Mi történt tökmag?

Mérgesen a karjaimat csapkodja és kis híján letérdeli Levit a nagy hadonászás közepette.

-És neked az oldaladdal mi történt? Nem fog lerohadni? Vagy lehet már elkezdett rohadni és mindjárt eljut az agyadhoz, bár ott nagy szomorúságára nem fog semmit se találni és megmurdál!

-Akkor legalább nem terjed tovább és nem halok meg!- Vágom rá dacosan.

Levi gyorsan félbeszakítja a beszélgetésünket és az ölébe veszi újra Juditot.

-Igen észrevettem, hogy ott van, nem, nem kellene fürdőznie, de már kifizettük a jegyeket ráadásul ő se tágít innen és mindegy, hogy mi történt, a lényeg az, hogy most itt vagyunk. Vagyis nem, nem mindegy hogy mi történt, de már ezt mi ketten letárgyaltuk és nem kell tudni az egész épületnek róla!

Ezzel a kirohanásával szinte már le is zárta a témát, de ekkor Vani rám tekint és finom hangon rákérdez, mi is történt az oldalammal. Úgy érzem most már nem halogathatom tovább és elmesélem mi is történt köztem meg a görény között és hogy hogy kerültem Levihez végül. Csendben hallgatja a történetem és ezer meg ezer érzelem suhan át az arcán, miközben az arcom majd a sebet pásztázza. Végül gyengéden végigsimít a seben majd egy apró csókot hint rá. Az ajkai felperzselik a bőröm majd égető kínként távozik és mintha csak drogot csepegtetett volna rá, a bőröm érte áhítozik. A karomon minden szőrszál az égnek mered érintésétől, és minderre csak egy megszeppent arccal tudok válaszolni. Az ábrázatom láttán halkan kuncog és nekem dönti a fejét.

-Akkor most bosszút akar, amiért tönkretetted?

-Igen, minden bizonnyal azt tervezgeti, csak nem tudom miért pont itt.

Csendben lógatjuk a lábunkat, amikor a víz hirtelen örvényleni kezd. Az emberek előttünk haladnak az árral tovább. Vani csillogó szemekkel mered ránk.

-Menjünk mi is! Ne engedjük, hogy tönkre tegye nekünk ezt a napot. Itt vagyunk egymásnak, nem lehet baj.

Összenézünk a többiekkel, majd mosolyogva belevetjük magunkat a rengetegbe. Az örvény után végül úgy döntünk, hogy elmegyünk csúszdázni. Legelsőnek Levi megy minden körnél majd Judit Vani és én, hogy fent és lent is védve legyünk az esetleges kellemetlenségektől. Egyik alkalommal, amikor mind leértünk észrevesszük, hogy a hullámmedence most indul, amire nem mondhatunk nemet és mind belevetjük magunkat. Vani szorosan mellettem áll a tömeg miatt és nekem-nekem csapódik a hullámok miatt. Egyre beljebb küzdjük magunkat és kacarászva ugrálunk a hullámokkal. Épp belemelegednénk, amikör a víz elnyeli Vanit.