Az élet béklyója

Legjobb barátok

Sietősen kapkodom a fokokat, hogy mihamarabb láthassam azt, aki az életemben a legfontosabb és akit sikeresen elhanyagoltam, mindezt egy fiú miatt, pedig ő sem tett velem ilyet sosem, amikor a helyzet fordítva volt. Annyira borzalmasan érzem magam, de ha összehozom őket, hátha minden rendben lesz, és az időnket is jobban be tudjuk osztani minden szerettünk között. A szívem már a fülemben dobog, amikor ráfogok a kilincsre és óvatosan benyitok. Judit szokásához híven elpilledve vár az ágyában. Leülök az ágyra és finoman szólítgatom. A hangomra megremeg a szemhéja és kábán rám pillant. Mikor körvonalazódik számára hogy ki is ül vele szembe, elmosolyodik és álmosan hümmög egyet.

-Szia Judit.

-Szia.

Egy ideig csendben bámuljuk egymást amikor valami szemet szúr. A szőnyegen pár csepp vér van, ami egész frissnek tűnik.

-Judit? Vérzett az orrod?

Gyanúsan méreget.- Miből gondolod?

-Hát tudod véres a szőnyeged és annak múlt héten volt vége, szóval másra nem tudok gondolni.

-Jah, öhm igen vérzett.

Összeráncolom a homlokom.- Akkor miért nem lehetett ezt mondani?

-Csak még álmos vagyok na, most mit kell itt vallatni?

-Ahhha. És hogyhogy most pizsamában alszol? Utálsz abban lenni nem? Sőt képes vagy valahogyan álmodban is lerángatni magadról, szóval most hogyhogy nem?

Ingerülten felül és mélyen a szemembe néz.- Most azért jöttél ide, hogy kivallass, vagy mert hiányoztam? Na most akkor melyik miatt is Vanessza? Mert ha csak csesztetni akarsz, akkor el is mehetsz, eddig is megvoltam nélküled, ezután is megleszek, vagy nem?

Csendben lehajtom a fejemet és a vérpettyeket nézegetem. Igaza van, egy görény voltam, hogy magára hagytam, pont akkor amikor ilyen ingoványos talajon állt mindenkinél, de tudom hogy hazudik nekem, csak még azt nem tudom, hogyan is derítsem ki. Valahogy finomabban kellene puhatolóznom.

Bűnbánó fejjel befészkelődöm hozzá a takaró alá és szorosan magamhoz ölelem. Bátortalanul ő is átölel, majd amikor feloldódik a karjaim közt belém fúrja az arcát és halk sírásba kezd. A hátát cirókázom és jobban magamhoz szorítom. Az ajkam harapom mérgemben, amiért képes voltam itt hagyni, így hogy máris sír, tudom hogy nagyon nehéz napok vannak mögötte és ez mind az én hibám, amiért nem voltam mellette. Hirtelen egy nagyon-nagyon rossz ötletem támad. Mi lenne ha teljesíteném az álmát és még ha csak egy alkalomra is, de neki adom magam. Mi lenne, ha ez a szeszélye igazából csak egy vágy, egy életcél, amit ha beteljesít, talán már nem akar engem és újra teljesen Levivel lehet. Lassan rápillantok. Lehet azért gondolkodok mindezen, mert egy kicsit én is szeretném? Megnyalom az ajaim és egy apró csókot hintek a homlokára. Felpillant rám csillogó szemekkel és kérdőn felvonja a szemöldökét.

-Judit. Van egy nagyon rossz ötletem, ami után lehet, hogy örökké megutálsz.

Még mielőtt megszólalna, kissé esetlenül tapadok az ajkaira. Látom, ahogy kikerekednek a szemei és értetlenül mered az enyémbe, ami valószínűleg, ugyanezt tükrözi vissza. Az ajkai egyszerre hűsítenek és perzselik a bőröm. Lassan elválunk és levegő után kapkodva figyeljük a másikat.

-Ezt most mire fel?

- Tudod...Gondolkoztam, és legjobb barátok vagyunk nem? Csak most itt vannak ezek az érzések, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Arra gondoltam, hogy bármit is teszünk nem fogunk sosem elhidegedni egymástól, vagy éppen rosszul érezni magunkat a másik társaságában, és mi lenne, ha beteljesítenénk azt, amit már régóta szeretnél? És ha ez zavarja a fiúkat, akkor meg jobb is, ha lelépnek, hisz ha így nem fogadnak el minket, ne fogadjanak el sehogy!