Az élet béklyója

Ati egy része

Álmaimból egy meleg test közelette ébreszt fel. Morogva megfordulok és belebámulok a nagy kék szemekbe, amik izgatottan pásztázzák az arcomat. Már meg sem döbbenek azon, hogy egy felnőtt férfi kelt fel az éjszaka közepén és fekszik mellém egy szál alsóban. Mivel hogy mit sem tudok tenni ezellen, lehunyom a szemeim nyugtázva azt ezzel, hogy épségben hazaért. Megbökdösi az arcom, amire résnyire kinyitom a szemem ingerülten és felvonom a szemöldököm.

-Pajti? Alszol?

-Szerinted így néz ki az az ember, aki alszik?

-Most hogy mondod nem...- Láthatóan elszontyolodik.

Egy mély levegőt veszek és felülök az ágyon.

-Mesélj csak milyen volt?

Felcsillan a szeme és egy mély levegőt vesz, amiből már jól tudom, hogy ez hosszú lesz.

-Képzeld csak a szülei egyszerűen imádnak engem! Amíg átöltözött leültem velük beszélgetni, és aztán megjelent Vanessza és azt hittem, hogy a földre esik az állam olyan meseszép! Aztán elsétáltunk a kedvenc fagyizómba és beszélgettünk. Kiderült, hogy nem szereti a sütiket és itt majdnem hanyatt estem, hisz olyan édes, Ha nem a sütikből, akkor honnan nyeri a báját? Oh és nem is mondtam!-Itt dramatikusan megragad a vállaimnál.- Édesnek tart! –Suttogja hangosan, ami kicsit ijesztő főleg a vállrángatással együtt. Ezután enyhén eszelősre vált.- Megpróbálkoztam azzal, hogy megetetem egy cseresznyével, és oh, Istenem azok az ajkak! Aztán adott a gumicukrából nekem majd a fagyit lenyaltam a pici ujjáról, ami tetszett neki!!! Tudom tudom túlzásba estem, de szerencsére nem utált meg. Egyszerűen nem bírtam magammal, muszáj volt hozzá érnem, egyszerűen minden sejtem ezért ordított és meg is tettem, amire kértek, amit nem bánok! És hazakísértem a fagyi után, majd egy apró csókot is loptam tőle! Igaz csak a szája csarkába, de megtettem! Még most is szinte kiugrik a szívem az emlékétől!

Dramatikusan eldől az ágyon és a rózsaszín ködben fürdőzve mosolyog rám. Én viszont már kevésbé élem a helyzetet. Szerintem kicsit túltolta ezt a első randit, és tudom, Vanessza nehezen mond nemet, mert nem szeret megsérteni senkit sem, így magát löki inkább kínos helyzetekbe. Ezt kíméletlenül közlöm is a hős szerelmesünkel aki erre már totál lesápad és ugyanazzal a drámaisággal fel is ül.

-Ezt miért nem mondtad hamarabb??? Wahhh. Most akkor biztosan egy nyomulós tagnak tart akinek csak arra kell. -Idegesen a falba vág egyet amitől megreped rajta a festék.

Egy ideig csendben figyeli, majd elkomorodva lassan leveszi onnan az öklét. Ugyanezzel az üres tekintettel fordul felém, ami megrémít. Mi történt? Ez nem Ati! Ő sosem reagálna így, egy kis akadály miatt.
-Hétvégén velem kell jönnöd. Anyukádékat lezsírozom. Hozz fürdő nadrágot és elég ruhát.

Feláll és egy szó nélkül kisétál a szobából. Tagra nyílt szemekkel meredek utána, majd lassan a falra meredek. Itt ott lepergett a festék és egy kevés vér színezi a festéket. Nagyokat pislogok, hátha rájövök mi lett hirtelen a baja. Elhelyezkedek az ágyon, majd észreveszem, hogy a dínóját itt hagyta, amitől görcs rándul a gyomromban. Még mindig nem jött vissza érte, ami azt jelenti, hogy világrengető a probléma, hisz sosem alszik nélküle! Óvatosan elhelyezem úgy, hogyha esetleg visszajönne érte, azonnal megtalálja. Lehunyom a szemem, de egyszerűen nem tudok elaludni. Sosem hittem volna, hogy így fogok aggódni valaki miatt, aki voltaképp hazugságok tengerén át került a házunkba. Jobban belegondolva nem is ismerem még mindig. Nem tudok semmit a családjáról a múltjáról sem arról, hogy mit akar a jövőtől. Annyit tudok, hogy egy banda tagja volt, abban az a szarházi is tag volt, majd verekedések közepette áthazudta a falat nálunk és most itt van. Na meg hogy Vani megszállottja, és hogy mindent megtenne érte. Ez így összességében elég nyugtalanító. Lehet, rá kellene néznem erre a zakkantra, még mielőtt kárt tesz agában, vagy még valamiben a házon belül? Felveszem a kis plüsst és átsurranok hozzá. Az ágyon ül csendben elmerengve, így észre sem veszi, hogy bementem hozzá. Óvatosan elé helyezem a plüsst és várom a gyógyító hatását. Finoman elveszi és az ölébe helyzi, majd rám emeli tekintetét.

-Miért jöttél?

-Hát tudod...Kicsit aggódtam érted, hisz otthagytad nálam őt, így gondoltam nagy a bah és lehet rád kellen néznem.

Halványan elmosolyodik.- Köszönöm.

Lehuppanok mellé a körmöm piszkálva. Kérdőn ráméz.

-Ati?

-Igen?

-Esetleg mesélsz arról, hogy mi volt a baj?

Újra elkomorodik és aprót bólint.

-Tudom, ideje lenne végre valami igazat is hallani a számból, nem? De kérlek, ne mond el Vanesszának! Majd egyszer elmondom, ígérem, ez nem hazugság, csak nem kellene ezzel kezdenem az ismerkedésünk elején, amit már így is elcsesztem!

-Rendben ígérem, nem mondok semmit.- Hálásan néz, majd láthatóan megnyugszik ennek hallattán.

-Régen boxoltam, és rengeteg versenyre jártam, ahol mindig elhoztam az övet és a kupákat. Nos, volt egy szerelmem, aki emiatt nem akart velem lenni, mert erőszakosnak tartott, mondván azt, hogy ez már nem normális, utalva a versenyeredményeim mennyiségére és minőségére. És itt felhagytam a dologgal mind vele, mind a versenyekkel és inkább pályát váltottam. A zenesuli igaz, hisz az oktatóm fontosnak tartotta a zenét az életemben, hisz ez adott nekem ritmust, műveltséget, amitől nem egy ökör voltam a ringben, hanem egy kifinomult harcos. De nem is értem minek beszélek ennyit róla. Szóval sajnálom, hogy a falba vertem, ígérem, rendbe hozom, amint lehet!

Csendben hallgatom a történetét, elbotránkozva azon, hogy hogy mondhat valaki ilyet a szerelmének? Igaz így Vanira találhatott, aki valószínűleg hátast dobna attól, hogy milyen szinten műveli ez az ember a kedvenc sportját, ráadásul még művelt is. Szinte már nem is igazi, bár mégis, hisz még mennyi minden lehet a hátterében, amiről nem tudunk? És így megmagyarázza a viselkedését is, hogy miért lett olyan rideg. Vajon mennyit rejt el magából csak azért, hogy kedveljük? Remélem egyszer végleg önmaga lesz előttünk. Bátorítóan rámosolygok.

-Esetleg nincs kedved átjönni? Ott nagyobb az ágy.

Felcsillan a szem és már pattan is fel és suhan át a másik szobába. A fejem rázva követem, majd elfészkelődök a helyemen. Nem sokkal később el is nyom az álom.

*

Reggel nagy motoszkálásra riadok fel. Ilyedten felülök és keresem a zaj forrását. Szerencsére csak Ati az aki épp egy bőröndöt töm meg mindenféle holmival. Mikor észreveszi, hogy ébren vagyok, elmosolyodik.

-Szép jó reggelt Csipkerózsika! Késésben vagyunk drága, szóval emeld meg a feneked és pakolj vagy a bőröndbe csomagollak így ahogy vagy!

Nagyokat pislogok. -Már le is rendezted anyáékkal?

-Igen. Sőt ők visznek le minket oda, szóval öltözz, mert már ők is készen vannak.

Értetlenül engedelmeskedem neki és felöltözök, majd beletuszakolom a holmiaimat a bőröndbe. Ati izgatottan felkapja a csomagokat és már rohan is ki a szobából. Kómásan követem, ahol tudatosul bennem, hogy tényleg mindenki hamarabb elkészült mint én, ami nagyon fura, mert ilyen mé sosem volt. Anyáék jót derülnek az álmos képemen, ahogy beszenvedem magam a kocsiba.

-Mi az fiam, nem aludtunk jól? -Érdeklődik apa.

Válaszként csak egy fáradt moraj tör ki belőlem, mire belőlük a nevetés. Ati beugrik mellém majd elindulunk. Az út nagyját átalszom, ami szintén nem jellemző rám, mert sosem tudtam kocsiban aludni, bár most nem is bánom, hogy így történt. Ati szólongatására kelek, amire kinyitom a szemem, és egy apró kis panzió előtt találom magunkat. Ati kipakol a csomagtartóból, miközben én kikászálódok hátulról. Anyáék még adnak egy kis pénzt majd mosolyogva elköszönnek tőlünk. Gondolom arra fel ez a nagy lelkesedés, hogy végre valahova megyek egy haverommal, és nem aggódnak, mert mind a ketten minta gyerekek vagyunk és ezer százalék, hogy élve megyünk haza. Kivételesen most én cipekedek, és bepakolok a szobánkba, amíg ő kifizeti a szállást. Mikor végzek a pakolással, körbebarangolom a hétvégi lakóhelyünket, amikor a folyosón összetalálkozok VELE!