Az élet béklyója

A hatalom ledöntése

Az incidens után nem sokkal hazakisértük Levit, még mielőtt Bence magához tér. Szmöre kedélyesen ugrándozik mellettem a hirtelen jött társaság örömére és produkálja magát, hogy mindenki csakis rá figyeljen, ami részben sikerül is neki. Az utcán mindenki a színes társaságot nézi. Ati folyton a sarkamban jár ami nem tudom, hogy hízelgő-e vagy zavaró. Tudom-tudom. Róla álmodozom mióta, de sosem hittem volna, hogy mindez meg fog történni és hogy ennyire a nyomomban lesz majd. Érzem, ahogy teljesen elvörösödik az arcom az előbbiek emlékére. Lehet még sem csak barátot akar vagy egy menetet, hisz akkor miért mentett volna meg, és miért figyelné ennyire minden mozdulatomat? Vagy most ezt csak bemesélem magamnak? A gondolatmenetembe teljesen beleszédülök. Imádom amikor saját magamat cáfolom meg újra meg újra, de legalább nem ringatom magamat tévhitekbe. Majd lesz ami. Nem? A mélységes sötét jövőmből Ati heves vállon bökdösése zökkent ki. Zavartan ráemelem a tekintetem.

-Igen?

Mosolyogva lehajol hozzám. – Van valami baj?

-Mi? Miért lenne?- Teszem többé ezzel a kérdéssel a mai értetlenség adagomat.

- Hát tudoood.- Finoman megnyomkodja az arcomat.- Az arcod az édes piros bazsalygásból a sötétségbe vesző sápadtságba váltott és most ez az értetlenkedés csak még inkább azt érezteti velem, hogy valami gond van. Vagy esetleg nincs igazam?

Az ajkamat rágcsálom, hátha az segít rajtam. Zavartan rá mosolygok.

- Majd talán máskor jó? Most nem igazán tudom, hogyan is kellene ezt elmondanom.

Aprót ránt a vállán és kicsit letörtnek tűnik.- Ahogy gondolod. Én a világ végéig is várok, csakhogy megtudhassam mi nyomja a lelkedet.

Alig láthatóan kikerekedik a szemem és újra pír szökik az arcomra. Ezt a mérhetetlen kedvességet és hízelgést vajon hol tanulta? Még sikerül elkapnom, ahogy elégedetten elvigyorodik, látva, hogy sikeres eredménye lett a mondandójának.

Levi hitetlenkedve az égre mered. -Ó Istenem hívd el randira vagy én nem tudom, menjetek szobára vagy mindkettő. Esküszöm baja lesz a cukromnak, ha még egy percig is veletek kell lennem!

Mint az égi áldás számára, úgy érkeztünk meg a házukhoz. – Komolyan mondtam! Nyomás! Haza se gyere kilenc előtt vagy kicsuklak a kertbe!

Ati zavartan rám néz. Akárcsak a találkozásunkkor, most is előkerül a halvány pír és a halvány kis mosolya. Reménytől csillogó szemekkel közelebb hajol hozzám. – Esetleg lenne kedved a nap további részét egy idegennel tölteni?

-Voltaképp nem is vagy idegen. Tudom a neved, hogy hol laksz és hogy jó vagy a harcművészetek terén. Ez több mint a semmi és tudtommal a randik azért vannak, hogy az emberek megismerjék egymást, nem? Szóval miért is ne? – Próbálok a lehető leghatározottabb maradni, hisz itt a nagy esélyem! Végre tényleg megtudhatom, hogy mit is akar tőlem!

Magabiztosan elmosolyodik és a karját tartja felém.- Hát akkor...szia pajti. Este jövök!

-Reméltem is. Jó szórakozást.

Esetlenül a karjába kapaszkodom pont időben, mert Szmöre a sok tétlen álldogálás és nem rá figyelés miatt belekezdett éktelen unalom sírásába és mindenkire mászkálására. Egyszerre kacagunk fel a kitörésén.

-Oh, jut eszembe. Baj lenne, ha haza ugornánk? Anya eléggé fontosnak tartja, hogy tudja, mi van velem.

A szeme a lehetőnél még jobban ragyogni kezd. -Találkozhatok az anyukáddal? Ez a nap egyre csak jobb és jobb!!