Az élet béklyója

Thai box

Szmöre vígan baktat mellettem. Az emberek szokásosan megnéznek minket a gyerekek mosolyogva mutogatnak a szüleik pedig rosszallóan pillantanak felénk. Gondolom ilyesmik járhatnak a fejükben, hogy ez egy vadállat és mindjárt nekik ront vagy miért nincs a természetes helyén biztos az apja kőgazdag és szegényt elszakították az élőhelyéről csak hogy parádézhassak vele. Ezeket már nemegyszer meg is kaptam, de teszek rá magasról. Boldogok vagyunk és kész. A fejemben ezek mellett megannyi kérdés zakatol. Judit mindig is a legjobb barátnőm volt. Lehet, azért nem kavar fel ez ennyire, mert mindent megosztunk egymással és nem szabad rosszul reagálnom egy titkára se, mert megbántom? Egyáltalán fel kéne kavarnia? Csak egy csók. Igaz életem első csókja... Mire észbe kapok, már az ajtónk előtt állok. Bent anyával futok össze, aki lelkesen gyalogol a futópadon. Felém pillant mosolyogva.

-Szívem nem akarsz te is egy kört futni? Itt a nyár és hallottam bikiniket nézegettetek.

-Nem köszi.

Elhúzom a számat és felmegyek. Kinek van kedve most monoton futni a semmibe? Az ágyra ugrunk és elnyúlunk rajta. Mit kellene mondanom Juditnak? Mi lesz Levivel? Egész jóban vagyunk most, hogy ők szétmenőben vannak, nem beszélgethetek vele? Megharagszik majd, ha esetleg beszélgetnék vele is? A gondolatok megannyi dárdaként suhannak a fejemben és majd szétrobban tőlük. Leszedem Szmöre hámját és inkább megetetem. Vinnyogva szaladgál és ugrál rám, amíg le nem teszem elé az ételt, majd mikor már megkapta hangos jóleső csámcsogás közben elfogyasztja azt. Mikor végzet kerek pocakkal bekuckózik az ágyam alá. Lehet ki kéne szellőztetnem a fejem és erre a legjobb megoldás egy kis mozgás csak nem éppen a monoton gyalogolás idebenn. Összeszedem a cuccom nagy nehezen és kiindulok. Anya rám néz boldogan.

-Nocsak, csak megfogadod a tanácsom és lemész egy kicsit mozogni?

-Aham. Annyira nem is rossz ötlet.

Inkább ráhagyom a dolgot és lesétálok. Bent fizetek és átveszem az edzős ruhámat. Nem a legszebb hely, de mindig jó hangulat van itt és persze közel is van. Felcsatolom nagy nehezen a kesztyűm és bemegyek. Pár fiatalabb az edzővel gyakorolja a mozdulatokat. Régen én is egy voltam közülük, de most már inkább egyedül gyakorolok. A túloldalról zene hallatszik. A felesége odaát mindig táncot oktat gyerekeknek. Az abroncsokhoz megyek, hogy elvégezzem a szokásos bemelegítésem, de hirtelen megtorpanok. Ati ül az egyiken és amint észrevesz, felkapja a fejét és halvány pírral az arán rám mosolyog. Fülig vörösödök és a földbe gyökerezik a lábam. Hogy hogy itt van? Eddig még nem láttam itt. Feláll és egyenesen hozzám sétál. Zavaromban leszegem a tekintetem.

-Szia Vanessza. Rég láttalak. Hogyhogy egy ilyen kis angyal ide jár? Ez nem a magadfajtáknak való hely. Koszos és erőszakos.

Némán bólogatok. Lehet, nem kellene vele szóba állnom? Nem is ismerem és rossz alakokkal szokott lenni. Ajjjj de olyan helyes. És csak nem olyan hülye, hogy bajt keverjen itt. Sőt ha kell meg tudom magam védeni nem véletlenül járok ide. Jó ez nagy butaság, biztos nem tudnám megvédeni magamat, de majd hátha a körülöttem lévők!

-Esetleg van kedved beszélgetni vaaaagy, mondjuk meg mutatni mit tudsz? Nagyon érdekel. Már ha nem veszed tolakodásnak. Csak tudod...- Körbe mutat.- Ez nem éppen egy szép étterem és itt ezt lehet csak csinálni.

Ledöbbenek. Még ekkora emberrel nem volt dolgom és nem is igazán akarom megütni. Nem is merném. És ha igen fogalmam sincs arról, hogy ő mire képes. Vajon ő megütne?

-Hát öhmm...- Sikeresen megvillantom a döntésképtelenség magas fokát.

Jóízüen felkacag. Mmm, de helyes ahogy nevet. Olyan édes lesz tőle az arca. Gyorsan elkapom a tekintetem mikor rájövök hogyan bámulom.