Az élet béklyója

Judit estéje

A mozizás után elköszönünk Vanitól. A rókája nem lehet egész nap egyedül és most nem hozhatta szóval sietett is inkább haza még mielőtt a házat romokban találja. Levivel kezén fogva sétálgatunk egy kis parkban. Olyan szép nap van és még nincs kedvem hazamenni. Kinek lenne? Ekkor támad egy remek ötletem, de a megvalósításhoz más is kell.

-Leviiiii.-mosolyogva bociszemekkel felnézek rá.

-Igeeen?-gyanakodva néz.

-Hihi. Esetleg nem mehetnénk el egy clubba?

-Mi? Minek?- Úgy látszik egyre jobban kezdi elveszíteni a fonalat.

-Táncolni. Lééégyszi. Gyere menjünk kéérlek.-mosolyogva felpillogok rá.

-Hjo. Menjünk.

-Juhuuu.- A nyakába ugrok mosolyogva. Olyan jó, hogy nem kell sokat noszogatni az ilyenekre és rábólintott.

Elindulunk egy jobbfajta club felé. Bent már egészen nagy tömeg van és nagyban pörög az élet. A testek a zene lüktetésére simulnak össze majd válnak el. Igen most ez kell nekem. Berántom Levit a tömegbe. Mosolyogva táncolni kezdek vele és a ritmust nem követve ugrálok a saját kedvem szerint. Levi inkább csak áll és mosolyogva néz meg néha megpörget. Ez nem a drágám természetes közege, de olyan aranyos tőle hogy ezt megtette értem. A heves táncolás és a lüktető zene kezdi megtenni a hatását és megszomjazom tőle, ezért leülünk a bárhoz. Levi mögém áll, átkarol és egy puszit nyom a homlokomra. Rendelünk két koktélt és jóízűen elfogyasztjuk. Ennek is megvan ám a maga hatása.

-Elsietek a mosdóba. Egy perc és vagyok. Ne menj sehova.- Levi átvág a tömegen a mosdó felé.

A lábamat lóbálom a széken unatkozva. Ha már nincs itt rendelek magamnak valami szórakoztatóbbat. Nagy kortyokban nyelem az égető folyadékot ami az egész testemben szétárad. Kipirul az arcom és érzem ahogy a gátlásaim elillannak. Mint egy égi jelként egy magas barna hajú fiú ül mellém és rám mosolyog.

-Szerbusz kislány. Látom szereted a jó italokat

Morcosan nézem. -Nem vagyok kislány.

Nevetve felemeli a kezeit. -Rendben. De azért kérsz esetleg egy italt?

Elgondolkozok. Levi nem szereti ha iszom. De hát most miért is ne hisz még egy nem a világ vége. Mosolyogva bólintok a meghívásra.

-A nevem Botond. És a tiéd?

-Judit vagyok.-mosolyogva lóbálom a lábam.

A pultos elénk tolja a rendelést és egy ideig Botondot vizslatja sokatmondó tekintettel amit ő csak egy hálás mosollyal jutalmaz.

-Hát akkor Judit... Fenékig!- Felém tolja a rózsaszínes koktélomat és neki koccintja a sajátját. – Egészség!

-Egészség!- Felhajtom a pohár tartalmát. – Az égető bizsergés átjárja újra a testem, de ez most valahogy más. A józan ész határai elhomályosodni látszanak. Bár most így azt sem tudom mi is az.

-Figyi. Nincs kedved jobban megismerkedni? Mondjuk a házamban?

-Vihogva nézem. Ez kicsit nyomulós szöveg. Bocsi de van barátom.

-És itt van vagy egyedül jöttél?

-Mosdóba ment.

-Értem. És ugye nem csak azért mondod, nehogy elraboljon a csúnya gonosz idegen?

Vihogva nézem, amit egy élénk mosoly követ viszonzásként tőle. Egyre kábábbnak érzem magam. Hirtelen egy pillanatra elhomályosul minden és érzem, ahogy a világ elmozdul körülöttem. Várom a becsapódást, de helyette biztos kezek ragadnak meg. Kinyitom a szemem és Botonddal találom magam szemben. Egyre perzselőbb tűz éget belülről majd minden magyarázat nélkül megcsókolom. A tűz csak még jobban kezd égetni és egyre hevesebben falom az ajkait. Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan lesz vége. Ismerős kezek ragadnak meg és emelnek le a székről. A perzselő érzést nem csillapítja Levi remegő teste se. Nem tesz semmi meggondolatlant csak a tekintetem pásztázza válaszokat keresve de abban nem lel most semmit sem.

Az arcát cirógatom- Levi. Gondolkoztam és szeretnék kipróbálni valami újat.

Megrándul a szája sarka és egyre feszültebben figyel. A testem most sem tud leállni és a szavak csak úgy ömlenek a számból, mint egy elzárhatatlan csap.

- Ki akarom próbálni hármasban.

Egy ideig csendben méreget majd jön a beleegyező fagyos válasz.

Megfogom a kezét és Botond után rángatom. A clubtól nem messze van a háza. Beenged minket majd felmegyünk a szobájába. Elkap Levitől mintha ott sem lenne és hevesen csókolni kezd. A tűz bennem szinte már kiolthatatlan és egyre hevesebben ég. Átölelem és falni kezdem az ajkait, de Levi lágyan maga mögé húz és behúz egy hatalmasat Botondnak. Hallom ahogy reccsen valamelyikük csontja a heves ütközéstől. Botond a földön végzi. A fejem kezd szétrobbanni és úgy érzem porrá válok. Csillapítanom kell!

- Ezt most miért csináltad? Belementél nem?

Ellép előlem és rám tekint fagyos tekintetével. Ez hideg zuhanyként ér a tűz végre pihenni hagyja hamvaim.

-Tudod mit? Csináld csak azt amit szeretnél. Nekem ez sok már. Ha esetleg felcsinál vagy eladja a szerveidet ne rám vess. Én lelépek. Ha esetleg hiányzom neked írj. Ha jól érezted magadat vele ezután. Felejts el.

Kimegy és nem hagy mást maga után csak az én megszégyenült kicsi hamu kupacomat. És ez a kupac megvilágosodik végre valahára. A pultossal összejátszottak, hogy most itt legyek bármi áron. Fogalmam sincs mit itatott mg velem, de tudom. hogy most sürgősen lépnem kell, hisz nincs senki sem már aki innen ki tudna menteni. A földbe gyökeredzik a lábam. Mégis mit kellene tennem? Botond feltápászkodik és átkarol. Összehúzom magam és próbálok olyan kicsi lenni, hogy már ne lásson és akkor majd rohanni ameddig csak tudok. De ez sajnos képtelenség.

-Ezt az állatot. Nézd mit tett velem!- Az ajkait elharapta és vér szivárog a szája sarkából. Ez a látvány most végképp nem segít a gondolkodásban.

Finoman eltolom a kezét. -Én inkább hazamegyek. Későre jár már amúgy is és a szüleim már biztos aggódnak. Főleg ha Levi nélkülem megy haza.

-Ugyan már maradj itt. Felejtsd el őt. Én jobb vagyok és nem mufurckodnék egy hármas menet miatt.

Megrázom a fejemet.- Haza kell mennem. Apa nagyon mérges lesz...

Összerándul az arca majd mintha mi sem történt volna elmosolyodik.

- Hát rendben, de itt a számom ha esetleg valami jobbra vágynál. Köszönöm ezt az estét. Egy élmény volt- A végére a hangja egyre ridegebb amitől a mosolya rémisztővé válik. Egy névjegykártyát csúsztat a farzsebembe. Szó nélkül kimegyek, fogok egy taxit és hazamegyek.