Az élet béklyója

Bence vallomása

Másnap gyorsan elrepül a délelőttöm egy kis takarítással. Nem kért meg rá senki és nem is vagyok túlzottan rendmániás, de időtöltésnek jó és még rend is lesz. Két egyet egy csapásra. Délután pedig, ahogy megígértem elmegyek Bencével sétálni egyet. Kettő körül rám is ír.

„ Na, szabad vagy? Mehetünk sétálni?"

„Persze, most végeztem. A boltnál tali?"

„ Okés! Hozd a kispajtást is."

„ Hozom."

Felsietek a szobámba és rendbe szedem magam, amennyire csak tudom. Felveszek egy fekete cicanacit és egy virágos felsőt. Kifésülöm a hajamat és már sietnék le amikor észreveszem hogy valami vagy inkább valaki hiányzik.

- Szmöre! Gyere, menjünk sétálni!

Most nem jön elő. Pedig ez egy varázsszó nála. Felforgatom az egész házat, de nem találom sehol. Halk csipogást hallok. Az egyik játékát gyilkolja valahol. Követem a hangot, ami az egyik szekrény alá vezet. Egy apró rojtos lábat találok előtte, ami szörnyű kínok között letépődött a gazdatestéről. Lehasalok, de csak két szempárt látok megvillanni. A hűtőből előveszem az aduászt a csirkekaparót. Ahogy nyílik az ajtaja és megzörren a zacskó, már ront is ki vinnyogva és ugrálni kezd rám. Felé dobok egyet, amit reptében el is kap és nagy ropogtatva eltünteti. Kiveszek egyet, a többit elrakom és elcsalogatom vele a hámjához. Szinte a nyakamba ugrik izgalmában így alig tudok mozdulni tőle. Odaadom neki és miközben megeszi ráadom a hámot. Már indulnék ki amikor összefutok anyával. Igaz lehet nem ártana szólni, hogy merre is megyek még mielőtt a rendőrséget is utánam uszítja.

-Szia anya. Elmegyek sétálni egyet Bencével.

Felcsillan a szeme. –Azzal a Bencével? Szépen kikupálódott mi? És boltja is lesz! Milyen fiatal pedig és máris egy boltot adnak a kezébe. Legalább felelősséget tanul ezzel és így még sokra is viheti majd!

-Igen- igen. De csak egy séta lesz a volt osztálytársammal. Ennyi. Ne tervezgesd az esküvőnket, apának se szólj, nehogy kinyírja jó?

-Rendben drágám. Érezzétek jól magatokat!

-Okés. Sietek haza!

-Ó ugyan már. Nem kell. Maradj ameddig csak szeretnél.

-Rendben anyu. Szia.

Szia kincsem!

Kilépek a házból és szinte elbotlok Atiban és... és Leviben. Máris ilyen jóban vannak? De örülök neki! Tényleg. Judit vajon már elhívta beszélni? Várjunk csak egy kicsit. Mit keresnek itt? Ati csillogó szemekkel néz.

-Sziaaaaa. Merre mész?

-Sziasztok. A parkba sétálni egyet a volt osztálytársammal. És ti mi járatban vagytok erre?

-Csak sétálgattunk. Levi körbe vezet a környéken. És kivel is sétálsz?

-Már mondtam. A volt osztálytársammal.

-De mi a neve?- Idegesen néz.

-Bence. Miért mi a baj?

-Semmi.- Láthatóan megnyugszik, de még nem az igazi.

Levire sandítok aki szintén nem a legnyugodtabb.

-Mi a baj? A frászt hozzátok rám!

Megragad a hatalmas kezével a vállaimnál és lehajol hozzám. Mélyen a szemembe néz.- Vigyázz magadra jó?

-Rendben. - Alig tudom kinyögni, mert a gyönyörű kék szemei szinte magukba szippantanak. Olyan közel van hozzám, hogy a bódító illata teljesen elveszi az eszemet és megszűnni látszik körülöttem a világ.