Az élet béklyója

Mihez kezdjek?

Már vagy két napja annak hogy hazakisért álmaim pasija. Azóta egyszerűen nem volt kedves sehova se menni. Senki nem keresett és senkit nem kerestem. Kedvem szerint töltöttem az időt és igyekeztem kicsit felejteni. Most megint kezd visszatértni minden. A szavai, a tettei, az hogy milyen finoman is bánt velem. A szívem heves dübörgése mindent elnyom megint. Egy valamit kivéve. A heves érzelmeim kavalkádját. A csókot, a boxot, a sétát és azt, hogy most mit is tegyek. Hogyan mondjam meg Juditnak, hogy én nem így szeretem, hogy hülye volt, hogy Levivel kellene maradnia. Ez egyszerű is lenne, ha nem tetszett volna a csókunk. Lehet, csak a hirtelen izgalom miatt volt nem tudom. És vajon Ati hogy van? Találkozunk még? És ha igen hogyan? Tetszem neki? Vagy csak egy barátot akar? Lehet csak ennyire közvetlen mindenkivel. Ahogy kinéz megteheti ezt. Én meg.... lehajtom a fejem és a párnácskáimra meredek. Igen most már biztos, hogy csak barátot akar és szimplán egy szájhős. Hogyan is akarhatna engem? Nem vagyok jó semmire sem. Feltápászkodom és felmegyek a szobámba. Szmöre azonnal rám vetődik és körbe ugrál. Felkapom és leülök vele az ágy közepére.

-Legalább te itt vagy nekem.

A hatalmas fülecskéit simogatom. Hozzám simul nagy dörgölőzve. Egy ideig így ülünk, de elunja magát a szentem. Megnyalja a fülcimpám majd csipkedni kezdi. Nevetve elhúzom onnan a fejemet. Lassan körvonalazódik bennem, hogy még mindig az edzős ruhámban vagyok. Lehámozom magamról a ruháimat és a szennyesbe vágom. Alaposan lezuhanyozok és megmosom a hajam. Mikor kellően tisztának érzem magam kiszállok, átfésülöm a vizes hajam és egy törölközőbe tekerem magam. Visszaülök az ágyamra és előveszem a telefonom. Levi érdeklődik Judit után. Tényleg. Vele is lassan itt az ideje beszélnem. Megnyugtatom, hogy nincs semmi baj, de ami ez után jön az nagyon meglep. Ati hozzáköltözött. Akkor lehet még találkozunk. Elköszönök Levitől. Na ha már megígértem neki, hogy beszélek Judittal, lassan meg kellene ezt az egészet ejteni.

„Szia Judit. Egy fél óra múlva ott vagyok, ha ráérsz."

Nem kell sok idő és már jön a beleegyező válasza. Rendbe teszem a hajamat és felkapom a kedvenc ruhámat. A tükör elé állok, de valami nem stimmel. A ruha. Eddig nem zavart az alkatom és az se, hogy ha a párnáimat az oldalamon kiemeli valami és nem nyomja agyon. De ez megváltozott. Lehámozom inkább magamról és felveszek egy térdnadrágot és egy lengébb pólót. Előkaparom Szmörét a vackáról és ráadom a kis hámját.

-Gyere járjunk egyet.

Vinnyogva szaladgál körülöttem. Felkapom a hordozóját magamra és belepakolok pár fontosabb dolgot. Lent hagyok egy cetlit anyának, hogy átmentem, felkapom a cipőm és elindulok a közeli pavilonhoz. A pavilon előtt Szmörét beletedzem a táskájába, hogy ne kelljen kint kikötnöm. Valami paraszt tuti elvinné vagy bántaná. Benyitok és nézelődni kezdek. Valaki megkocogtatja a vállamat. Megpördülök de nem igazán tudom ki az. Pedig olyan ismerős nekem az arca.

-Szia Vanessza! Hát már nem is emlékszel rám? Ez nagyon sértő!

Összeszűkült szemekkel nézem.

-Bence?

-Igen! Hol a memóriád?

-Jó bocsi csak annyit változtál általános óta.

Bence a volt osztálytársam. Tőlem egy kicsivel volt magasabb és kicsit pufi volt. Most meg a hangja is mélyebb jóval magasabb tőlem és szépen kikupálódott a pocakjából is.

-Te is sokat változtál.

-Legfeljebb összementem a te szemszögedből nem?

-Az igaz de nem csak ennyi. Nagyon csinos vagy.