Az élet béklyója

Egy jó barát

Kiterülve az ágyon fekszek, már kitudja mióta. A napok csak úgy telnek körülöttem. A zenék se segítenek elterelni a figyelmemet. Mindet együtt hallgattuk. Régen. Lara nagy feje a mellkasomat nyomja és lihegve figyel. Az idő repül körülöttünk, de nem unja meg. Legalább ő hűséges hozzám. Vajon mikor lesz vége ennek a mérhetetlen fájdalomnak? A filmekben ilyenkor jön a depi, az önsajnálat, vagdosás, öngyilkosság stb. Nekem ez túl drámai. Akkor mi a megoldás? Hirtelen anya kiabál fel.

-Leviiii. Nem is mondtad, hogy lesz egy látogatónk! Miért nem mondasz el nekünk sose semmit? És hogyhogy nem ismerjük a barátod?

Lesápadok. Ugye nem? Csak őt ne! Honnan tudja, hogy itt lakok?

-Anyaaaaaaaaa. Ugye nem engedted be?

Az ajtóm kivágódik és vigyorogva bevágja Ati a cuccait a szobámba majd csípőre tett kézzel körbe néz. Mi? Miért hozott magával ennyi cuccot???

-Otthon édes otthon!

-Mi? Mi az, hogy otthon? Igen az enyém, de te mit akarsz itt?

-Anyukádnak azt mondtam, hogy megengeded, hogy nálatok lakjak mert ahol éltem az elég rossz volt és mivel barátok vagyunk ide hívtál.

-De ebből semmi sem igaz! Ugye tudod, hogy most egy vadidegen betört a házunkba csellel? Hívom a rendőrséget ha nem tűnsz el azonnal!

-Dehogynem! Az igaz, hogy szar helyen laktam nagyon! És nem vagyok idegen! Anyukádéknak már bemutatkoztam szépen!

-Akkor mondjuk ne tedd ezt is azzá és menj haza! És attól még, hogy bemutatkoztál idegen vagy!

Megszeppenten álldogál. Lesüti a szemeit és idegtépő lassúsággal felszedi a cuccait.

-Már nincs hol laknom. Nagyon örültem a találkozásnak, de akkor nem is zavarok. Majd kerítek valami jó helyet. Szia.

Kifordul az ajtón és elindul le. Tépelődve nézem. Felsóhajtok és utána sietek. Arra érek le, hogy anya győzködi maradjon. - Mérgesen rám néz.

-Igaz fiam te se bánod, hogy marad és nem úgy értetted? Igaz!?

-Igen igen igaz. Ne haragudj az előbbiért. Gyere megmutatom a szobád. - A hátánál kezdem tolni, hogy induljon már el.

Nehézkesen elindul néha rám sandítva a válla mögül. Amikor a vendégszoba elé érünk oldalba bökdösöm. Elkapom a kezemet. Az ujjamon kiserken a vér és a földre hullik. Atira meredek. Megragadom a kezét és berántom a szobába. Az ágyra ültetem és elkezdem felhúzni a pólóját. Kerek szemekkel elcsapkodja a kezemet.

-Ácsi! Erről nem tudtam! Csak semmi homo öcsi jó?

-Mi? Nem! Idióta.- Leszedem a táskát a hátáról.- Na idefigyelj! Vedd le a pólód! Csak nem vagy ekkora idióta! De akár közben el is mesélheted mitől vág az oldalad. Gondolom nem az izmaidtól. Na gyerünk vedd le.

Kelletlenül lehúzza. Az oldalába rengeteg szilánk fúródott. Közelebbről megnézve sörösüveg szilánkjainak tűnik nekem. Ledöbbenve ránézek.

-Kérlek ne szólj senkinek se róla. Nem akartam ezzel gondot okozni.

-Gondot? Nem okozol semmi gondot. Maradj itt jó? És ne piszkáld nem akarom, hogy még mélyebbre menjenek a szilánkok.

Elsietek az elsősegély ládáért és ellátom a sebeit. Egyesével kiszedegetem a szilánkokat belőle, amit rezzenéstelen arccal tűr.

-Esetleg nem akarod elmesélni nekem, hogy mi történt? Mondjuk a lakás és elsősegély nyújtásért cserébe?