Az élet béklyója

A moziban

Sokat töprengtünk azon mit is csináljunk mindezek után. A napnak még nem volt vége bárhogy is akartam. Az eset után semmi kedvem nem volt ruhákat nézegetni és a kajáldát is gyorsan el akartam hagyni. Elég volt így is az hogy mindenki minket nézett ahogy elhagytuk a helyszínt. Én csak felejteni akartam egy kicsit ezért végül a mozizásban egyeztünk meg. Beültünk valami nyálas romantikus művészfilmre amit persze hogy csak én értettem hármunk közül. Szóval miközben nagyban tömtem volna magamat pop-cornnal és át akartam élni a hősnőnk tragikus életét magyarázhattam mit miért tesznek a szereplők. Cserébe lopkodhattam Judit nachosát vigaszdíjként a kemény munkámért. Most így jobban belegondolva nem is értem miért ezt nézzük. Ők nem értik a történet mesélni valóját és azt, hogy ki mit mikor miért tesz. Én nem szeretem mert számomra unalmas ez a műfaj és ha tetszene is nem tudom igazán élvezni mert fordítanom kell mindent. És még valami amit nem szeretek bevallani de az ilyen filmek hirtelen mindig eszembe juttatják hogy mi vár rám. Próbálom szépen látni a világot hisz mi értelme keseregni. Ez vagyok én és nem szégyellem azt, hogy ki vagyok. Legalábbis próbálkozom. Mindig magabiztosan előle, igaz? De az ilyen filmek nagy pofont jelentenek számomra. A lány táncolva perdül a fiú karjába. Kecses mozgásával az összes nézőt elvarázsolva ezzel. Meg persze megvillantja a teste lágyabb részeit tánc közben miközben szoknyában pörög a boldogságtól, hogy jaj de szerelmes. A fiú felemeli és a levegőben pörgeti. A lány megvillantja fehér fogait egy angyali kacaj közben. Valahogy úgy érzem velem sosem lesz ilyen. Sosem fognak megpörgetni a levegőben. Nem fogok senkit sem elvarázsolni kecses mozgásommal, ami igazából nem is létezik. Gyorsan kirázom a fejemből ezeket a gondolatokat. Lehet ezek nem fognak megtörténni. De jogom van boldognak lenni mint minden embernek. Én is a szerelmemmel fogok egy ágyban aludni. Csókkal fogjuk reggelente köszönteni egymást és nagyon boldogok leszünk. Akaratlanul is elmosolyodom. Igen ez az. Nem kell másnak adnom magamat. Azt akarom, hogy annak szeressenek aki vagyok. A film vége irtóra mézes mázas volt amitől általában hányingerem van viszont most ezekkel a gondolatokkal a fejemben nem is volt olyan vészes.