A Főnix Bukása

1. fejezet

A nap első sugarai fénybe vonták a roxforti kastély tornyait. A csata utáni renoválás csodákat tett az iskolával. Amennyiben a csoda lefedi a birtok eredeti állapotának kinézetét.

Minerva Mcgalagony vette át az iskola vezetését és nem kis fejtörést jelentett számára a tanárikar megszervezése.

Az igazgatónő minden tantárgyra talált professzort, a Sötét Varázslatok Kivédését leszámítva. A legcélszerűbb megoldást válsztva, feladott egy hirdetést az állást illetően. Korábban nem volt szükség ilyesmire, ugyanis Albus Dumbledore a kapcsolatai, összeköttetései révén mindig talált alkalmas személyt a megüresedett posztok betöltésére. Mcgalagony pedig józan gondolkodású boszorkánynak tartotta magát, épp ezért, esze ágában sem volt a néhai igazgató portréjától tanácsot kérni e téren. Tehát az újságban meghirdetett ajánlatra egy fiatal boszorkány jelentkezett. Theodora Black küldött levelet az igazgatónőnek. 

Mcgalagonynak vegyes érzései voltak a boszorkányt illetően, ugyanis Theodora a Roxfort dikája volt és meglehetősen antipatikusnak találta amíg ott tanult. Jelentkezők hiányában azonban rábólintott a találkozóra. Az igazgatónő Madam Puddifoot kávézóját választotta a beszélgetés lefolytatásához. Kíváncsi volt Theodorára. Látta ugyan harcolni a roxforti csatában, de nem volt teljesen meggyőződve afelől, hogy sikerült megkomolyodnia. Egy augusztusi hétfő délutánt tűztek ki a találkozásuk napjának. Az idő borongós volt, a levegő fülledt, ám Mcgalagony eltántoríthatatlanul forró kávét rendelt, miközben várta a boszorkányt. Meggyőződése volt, hogy késni fog, holott az igazgatónő fél órával hamarabb érkezett.

Theodora Black az utolsó simításokat végezte el az átlátszító főzetén. Feljegyzéseit az új találmányával kapcsolatban a lila bőrkötéses könyvében dokumentálta. 
- Fiddie, írd fel, hogy a mandragóra port kihagyható!-adta ki a feladatot a boszorkány, mire házmanója szorgosan körmölni kezdett. Theodora beleburított az üstbe békaepe őrleményt, majd főzet fellobbant és beterítette a lakást, a benne tartózkodó lánnyal és manóval együtt.
- Merlin szent szakálla!-csapott az asztalra a boszorkány.-Ezt elrontottuk.
A házimanó óvatosan megrángatta Theodora talárjának sarkát.
- Az úrnő kérte, hogy Fiddie szóljón, hogy Mcgalagony igazgatónővel kell találkoznia kettő órakor.
Dora megcsóválta a fejét.
- Még fél órám van rendet tenni és...
Most a manó volt, aki hevesen rázta a fejét. Fiddie minden mozdulatával az arcába csapódtak méretes fülei.
- Majd Fiddie elpakol. Fiddie ügyes házimanó.-hadarta.
- Nem hagylak itt, ekkor káoszban.
Jelentette ki ellentmondást nem tűrve a boszorkány, majd egy tisztító bűbájt irányított végig az egyész lakáson. Eközben Fiddie a rongyos köpenyével törölgette le az arcára kenődött bájitalt.

Theodora lakása nem volt túl nagy. Összesen négy szobából állt, de a nappali inkább bájital laborként szolgált, mintsem valós tartózkodási helyként. Amíg a kutatások folytak, rendszerint nagy volt a felfordulás és mivel a boszorkány gyakran bevonta a házimanóját is a kísérletezésekbe, ezért csak a főzet befejeztével kerülhetett sor az elpakolásra.

Mcgalagony az órájára pillantott, majd igazított egyet tökéletesen vasalt talárján. Legkevésbé sem bánta, amiért korábban érkezett. Élvezettel szívta magába a sütemény illattal telt levegőt és a nyár utolsó sóhajainak megmutatkozását. A kávézó teraszán foglalt el egy asztalt, így az utcára is rálátott és elégedetten nyugtázta, hogy Theodora három perccel korábban érkezett a megbeszélt időpontnál.

- Áh, Miss Black! Jöjjön! Üljön le!-csillant fel az igazgatónő szeme. Dora eleget tett a kérésnek és Mcgalagonnyal szemben helyezkedett el. Mindkét boszorkány tartózkodott a felesleges társalgástól, azonban ebben az esetben kivédhetetlen volt.
- Köszönöm, hogy időt szakított rám, professzor asszony! Remélem nem várattam meg.-kezdte Dora a betanult szöveget. Gyűlölt a Borgin és Burkes-ben dolgozni, ezért jó benyomást próbált tenni az igazgatónőre. Ennek a jó benyomásnak ugyanakkor egy hosszabb monológ lett volna a folytatása, de Mcgalagony kézben tartotta a beszélgetést.

- Nos, mi már ismerjük egymást. Most arra kérném, meséljen, mivel foglalkozott az elmúlt években, miután befejezte a roxforti tanulmányait.
Az igazgatónő kerülte a mellébeszélést. Bizalmatlan volt az előtte ülővel szemben és ez érződött a kimért hangjából.
- Az iskola elvégzése után a Szárnyas Vadkanban voltam felszolgáló, de csak három hónapig.-sorolta gépiesen Theodora.
- Miért?-érdeklődött Mcgalagony. Élt a gyanúperrel, miszerint a lányt talán akaratán kívül mentették fel a munka alól.
- Felmondtam. Nem szerettem ott dolgozni, mert úgy gondoltam, találnék olyat is, ami jobban le tud kötni. A Szent Mungó kórházban pedig ápolót kerestek és fél évig voltam alkalmazásban. Megtanultam újraéleszteni és lényegesen nagy türelemre is szert tettem.-Dorának nem okozott nehézséget, ha önmagát kellett jó színben feltüntetni, mégsem hatott beképzeltnek a modora.

Mcgalagony száj sarka megrándult. Bíztatónak találta a hallottakat és kézmozdulatával jelezte a lánynak, hogy folytassa.
- Ezután három hónapig a Három Seprű alkalmazottja voltam. Ez volt az összes állásom közül a legrosszabb. Miután elmentem onnan, a Borgin és Burkes-ben kezdtem dolgozni. Már második éve.
Az igazgatónő bólintott.
- Emlékeim szerint bájitaltanból szép eredményei voltak az iskolában. Meglep, hogy nem tartott ki az elképzelései mellett.-jelentette ki Mcgalagony. Tudott róla, hogy Theodora érdeklődik a főzetek iránt és nem tartotta bíztatónak, ha ilyen könnyen meghátrált.
- Még nem tartok ott sajnos, hogy meg tudjak élni belőle. Egyelőre a hobbim. Egy éve van saját lakásom és a munkám révén hozzájuthatok a lejárt bájitalokhoz. Gyakran katasztrófába torkollt a kísérletezés, de már bármilyen megromlott bájitalt helyre tudok hozni.
Mcgalagonyt aggasztotta még egy dolog a boszorkánnyal kapcsolatban.
-Egyedül él?-az igazgatónő úgy látta, Dora arcán feszélyezettség suhant át. Az okát ugyan nem tudta, ezért várakozásteljesen nézett rá.
- Van egy házimanóm. Fiddienek hívják és sokat segédkezik nekem.
Mcgalagony némileg megnyugodott és hajlott rá, hogy Theodorának adja a Sötét Varázslatok Kivédése tárgyat.

Dora azonban nem ezt szűrte le az igazgatónő arckifejezéséből. Igyekezett határozottságot sugallni és a közlékenységével is ennek akart nyomatékot adni.

Az igazgatónő végül az utolsó kérdésnek a legkörmönfontabb ötletét fogalmazta meg.
- Úgy gondolja, képes lesz együtt dolgozni azokkal a tanárokkal, aki korábban magát is tanították?-biztosra vette, ha erre a kérdésre kielégítő válszt ad, neki ítéli az állást.
- Mindent meg fogok tenni, hogy így legyen.-válaszolta szemrebbenés nélkül a boszorkány.
- Ebben az esetben, örömmel jelentem ki, hogy a Roxfort visszavárja.-mosolyodott el, találkozásuk óta először az igazgatónő.