1. fejezet

519 22 0
                                    

A nap első sugarai fénybe vonták a roxforti kastély tornyait. A csata utáni renoválás csodákat tett az iskolával. Amennyiben a csoda lefedi a birtok eredeti állapotának kinézetét.

Minerva Mcgalagony vette át az iskola vezetését és nem kis fejtörést jelentett számára a tanárikar megszervezése.

Az igazgatónő minden tantárgyra talált professzort, a Sötét Varázslatok Kivédését leszámítva. A legcélszerűbb megoldást válsztva, feladott egy hirdetést az állást illetően. Korábban nem volt szükség ilyesmire, ugyanis Albus Dumbledore a kapcsolatai, összeköttetései révén mindig talált alkalmas személyt a megüresedett posztok betöltésére. Mcgalagony pedig józan gondolkodású boszorkánynak tartotta magát, épp ezért, esze ágában sem volt a néhai igazgató portréjától tanácsot kérni e téren. Tehát az újságban meghirdetett ajánlatra egy fiatal boszorkány jelentkezett. Theodora Black küldött levelet az igazgatónőnek. 

Mcgalagonynak vegyes érzései voltak a boszorkányt illetően, ugyanis Theodora a Roxfort dikája volt és meglehetősen antipatikusnak találta amíg ott tanult. Jelentkezők hiányában azonban rábólintott a találkozóra. Az igazgatónő Madam Puddifoot kávézóját választotta a beszélgetés lefolytatásához. Kíváncsi volt Theodorára. Látta ugyan harcolni a roxforti csatában, de nem volt teljesen meggyőződve afelől, hogy sikerült megkomolyodnia. Egy augusztusi hétfő délutánt tűztek ki a találkozásuk napjának. Az idő borongós volt, a levegő fülledt, ám Mcgalagony eltántoríthatatlanul forró kávét rendelt, miközben várta a boszorkányt. Meggyőződése volt, hogy késni fog, holott az igazgatónő fél órával hamarabb érkezett.

 Meggyőződése volt, hogy késni fog, holott az igazgatónő fél órával hamarabb érkezett

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Theodora Black az utolsó simításokat végezte el az átlátszító főzetén. Feljegyzéseit az új találmányával kapcsolatban a lila bőrkötéses könyvében dokumentálta. 
- Fiddie, írd fel, hogy a mandragóra port kihagyható!-adta ki a feladatot a boszorkány, mire házmanója szorgosan körmölni kezdett. Theodora beleburított az üstbe békaepe őrleményt, majd főzet fellobbant és beterítette a lakást, a benne tartózkodó lánnyal és manóval együtt.
- Merlin szent szakálla!-csapott az asztalra a boszorkány.-Ezt elrontottuk.
A házimanó óvatosan megrángatta Theodora talárjának sarkát.
- Az úrnő kérte, hogy Fiddie szóljón, hogy Mcgalagony igazgatónővel kell találkoznia kettő órakor.
Dora megcsóválta a fejét.
- Még fél órám van rendet tenni és...
Most a manó volt, aki hevesen rázta a fejét. Fiddie minden mozdulatával az arcába csapódtak méretes fülei.
- Majd Fiddie elpakol. Fiddie ügyes házimanó.-hadarta.
- Nem hagylak itt, ekkor káoszban.
Jelentette ki ellentmondást nem tűrve a boszorkány, majd egy tisztító bűbájt irányított végig az egyész lakáson. Eközben Fiddie a rongyos köpenyével törölgette le az arcára kenődött bájitalt.

Theodora lakása nem volt túl nagy. Összesen négy szobából állt, de a nappali inkább bájital laborként szolgált, mintsem valós tartózkodási helyként. Amíg a kutatások folytak, rendszerint nagy volt a felfordulás és mivel a boszorkány gyakran bevonta a házimanóját is a kísérletezésekbe, ezért csak a főzet befejeztével kerülhetett sor az elpakolásra.

 Amíg a kutatások folytak, rendszerint nagy volt a felfordulás és mivel a boszorkány gyakran bevonta a házimanóját is a kísérletezésekbe, ezért csak a főzet befejeztével kerülhetett sor az elpakolásra

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Mcgalagony az órájára pillantott, majd igazított egyet tökéletesen vasalt talárján. Legkevésbé sem bánta, amiért korábban érkezett. Élvezettel szívta magába a sütemény illattal telt levegőt és a nyár utolsó sóhajainak megmutatkozását. A kávézó teraszán foglalt el egy asztalt, így az utcára is rálátott és elégedetten nyugtázta, hogy Theodora három perccel korábban érkezett a megbeszélt időpontnál.

- Áh, Miss Black! Jöjjön! Üljön le!-csillant fel az igazgatónő szeme. Dora eleget tett a kérésnek és Mcgalagonnyal szemben helyezkedett el. Mindkét boszorkány tartózkodott a felesleges társalgástól, azonban ebben az esetben kivédhetetlen volt.
- Köszönöm, hogy időt szakított rám, professzor asszony! Remélem nem várattam meg.-kezdte Dora a betanult szöveget. Gyűlölt a Borgin és Burkes-ben dolgozni, ezért jó benyomást próbált tenni az igazgatónőre. Ennek a jó benyomásnak ugyanakkor egy hosszabb monológ lett volna a folytatása, de Mcgalagony kézben tartotta a beszélgetést.

- Nos, mi már ismerjük egymást. Most arra kérném, meséljen, mivel foglalkozott az elmúlt években, miután befejezte a roxforti tanulmányait.
Az igazgatónő kerülte a mellébeszélést. Bizalmatlan volt az előtte ülővel szemben és ez érződött a kimért hangjából.
- Az iskola elvégzése után a Szárnyas Vadkanban voltam felszolgáló, de csak három hónapig.-sorolta gépiesen Theodora.
- Miért?-érdeklődött Mcgalagony. Élt a gyanúperrel, miszerint a lányt talán akaratán kívül mentették fel a munka alól.
- Felmondtam. Nem szerettem ott dolgozni, mert úgy gondoltam, találnék olyat is, ami jobban le tud kötni. A Szent Mungó kórházban pedig ápolót kerestek és fél évig voltam alkalmazásban. Megtanultam újraéleszteni és lényegesen nagy türelemre is szert tettem.-Dorának nem okozott nehézséget, ha önmagát kellett jó színben feltüntetni, mégsem hatott beképzeltnek a modora.

Mcgalagony száj sarka megrándult. Bíztatónak találta a hallottakat és kézmozdulatával jelezte a lánynak, hogy folytassa.
- Ezután három hónapig a Három Seprű alkalmazottja voltam. Ez volt az összes állásom közül a legrosszabb. Miután elmentem onnan, a Borgin és Burkes-ben kezdtem dolgozni. Már második éve.
Az igazgatónő bólintott.
- Emlékeim szerint bájitaltanból szép eredményei voltak az iskolában. Meglep, hogy nem tartott ki az elképzelései mellett.-jelentette ki Mcgalagony. Tudott róla, hogy Theodora érdeklődik a főzetek iránt és nem tartotta bíztatónak, ha ilyen könnyen meghátrált.
- Még nem tartok ott sajnos, hogy meg tudjak élni belőle. Egyelőre a hobbim. Egy éve van saját lakásom és a munkám révén hozzájuthatok a lejárt bájitalokhoz. Gyakran katasztrófába torkollt a kísérletezés, de már bármilyen megromlott bájitalt helyre tudok hozni.
Mcgalagonyt aggasztotta még egy dolog a boszorkánnyal kapcsolatban.
-Egyedül él?-az igazgatónő úgy látta, Dora arcán feszélyezettség suhant át. Az okát ugyan nem tudta, ezért várakozásteljesen nézett rá.
- Van egy házimanóm. Fiddienek hívják és sokat segédkezik nekem.
Mcgalagony némileg megnyugodott és hajlott rá, hogy Theodorának adja a Sötét Varázslatok Kivédése tárgyat.

Dora azonban nem ezt szűrte le az igazgatónő arckifejezéséből. Igyekezett határozottságot sugallni és a közlékenységével is ennek akart nyomatékot adni.

Az igazgatónő végül az utolsó kérdésnek a legkörmönfontabb ötletét fogalmazta meg.
- Úgy gondolja, képes lesz együtt dolgozni azokkal a tanárokkal, aki korábban magát is tanították?-biztosra vette, ha erre a kérdésre kielégítő válszt ad, neki ítéli az állást.
- Mindent meg fogok tenni, hogy így legyen.-válaszolta szemrebbenés nélkül a boszorkány.
- Ebben az esetben, örömmel jelentem ki, hogy a Roxfort visszavárja.-mosolyodott el, találkozásuk óta először az igazgatónő.

A Főnix BukásaWhere stories live. Discover now