A Főnix Bukása

12. fejezet

Mordon idegesen járt fel és alá.
- Sajnos csak azt tudom mondani, amit David is gondol -csóválta meg a fejét Arthur Weasley.
- Csak addig lesztek ilyen nyugodtak, amíg Tudjukki újra visszatér! -morogta Rémszem, épp csak annyira hangosan, hogy az ajtó mögött leskelődő Theodora is meghallotta. Noha legszívesebben olyan gyorsan rohant volna Siriushoz, mint akit puskából lőttek, fegyelmezte magát. Ennek ellenére Rémszem megneszelte a boszorkány jelenlétét és pillanatokon belül rászegezte a pálcáját. Az idős varázsló hirtelen kirohanására Dora hátralépett és nyugtató kézmozdulatokat intézett felé.

- Nem megmondtam?!-harsogta Rémszem a társainak.

A Főnix Rendje jelenlévő tagjai mind kirohantak a hangzavarra.

- Sirius!-Dora amint meglátta a nagybátyját, nyomban a karjába vetette magát. Sirius kissé meghökkent, hiszen rég nem örült neki ennyire senki. Az idilli pillanatot Mordon szakította félbe.

- Térj az eszedre, Sirius! Halálfalók megtudták a helyzetünket. Szerintem öljük meg!-hadarta.

Dorából kis híján kibukott egy kedvesnek nem mondható gondolata Mordonról, ám Sirius szólalt meg hamarabb.

- Aggodalomra semmi ok. Ő az unokahúgom és nem halálfaló-magyarázta felbőszült varázsló társainak.

- A te családod nem Tudjukki utálatáról híres-dörmögte Mordon, pálcáját továbbra is Dorának szegezve. Azonban a lány tudomást sem vett róla, ehelyett körbepillantott.

- Milyen hely ez? Valamiféle auror rejtekhely?-fordult Siriushoz, azonban nem érkezett válasz. Ehelyett mindenkinek hátat fordított, fél kézzel támaszkodott a komódra másikkal idegesen a hajába túrt.

- Most Már teljesen mindegy, igaz? Akár el is mondhatom.

Dora aggodalmas elindult felé. Korábban nem látta a nagybátyját ennyire feldúltnak. Olyan érzése támadt, mintha az évek, mikor nem találkoztak- egy csapásra szertefoszlottak és csupán napokká, órákká változtak volna.

Sirius visszafordult Dorához és nem várva megerősítésre, beszélni kezdett.

- Ez a Főnix Rendjének a hadiszállása.

- A Főnix Rendjéé? Azt nem Dumbledore vezetett?- vonta össze szemöldökét a lány.

- De. Most ennyien vagyunk-biccentett a jelenlévő alig öt fő felé.

- Ezt nem értem. A Főnix Rendje a Nagyúr ellen szerveződött. Most mi haszna van?

Sirius helyett Rémszem mordult fel.
- Még hogy mi haszna?! Tudjuki visszatért. Meglepő, hogy egy halálfaló nem tudja.

- Nem vagyok halálfaló! Se kém, sem semmi hasonló. Rita Vitrol pedig az összes cikkét fel...

Sirius sóhajtott.

- Rendben nem vagy az, de meg kell ígérned, hogy senkinek sem szólsz a Rendről.

A boszorkány összeszedte magát és felelősségteljesen bólintott.

Arthur Weasley Mordonhoz lépett és
félrehívta.
- David most üzent. A kémünk holnap megy Lucius Malfoyhoz. Ugyanakkor nem hiszem, hogy többet mondana neki, mint amit már ti is tudtok.

Dora óhatatlanul is meghallotta a beszélgetést, de ez nem lehetett akadálya, hogy válaszoljon.

- Kém? Miféle kém?-a lány igazán beleélte magát, mégse kapott választ.

Mielőtt még Mordon hangot adhatott volna nem tetszésének, Sirius halkan megszólalt.
- Okosabb lenne, ha most elmennél!

Noha semmi kedve se volt elmenni, Dora engedelmesen bólintott.