A roxforti csata utáni évkezdésnél járunk. Perselus Piton a lelkesedés legkisebb szikrája nélkül tér vissza tanítani a Roxfortba és diákok mellett egy új Sötét Varázslatok Kivédese tanár is borzolja a kedélyeket. Theodora Black a feltörekvő fiatal b...
Másnap kora reggel Draco Malfoy dörömbölt Theodora ajtaján. Feldúlt volt és nem akart sokáig várni, hogy beengedjék. A fiú alig fél perc kopogás után az öklével kezdte verni az ajtót.
Fiddie, aki már órák óta fent volt, serényen az ajtóhoz cipelt egy zsámolyt és kilesett a kulcslyukon. Amikor meglátta Dracót ijedtében leesett a kisszékről. Az ajtó túlfelén a fiú is hallotta a zuhanó manóval járó huppanást, ezért befejezte a dörömbölést. A házimanó sietősen beszáguldott Dora szobájába és elkezdte lökdösni a boszorkányt. - Itt van Draco Malfoy.-közölte félelemtől remegő hangon. - Majd elmegy.-motyogta félálomban a lány és a fejére húzta a takarót. Fiddie erre torkaszakadtából visítani kezdett, mire a gazdája válaszul a manó arcához nyomott egy párnát. - Jó, felkelek, csak fejezd be.
Dora kivánszorgott a fürdőbe és megmosakodott. - Mit akar a selyemfiú?-kérdezte, mikor Fiddie felé nyújtotta a törölközőt. - Fiddie nem tudja. Nem nyitotta ki. Fiddie nem kedveli Draco Malfoyt.
A boszorkány megcsóválta a fejét. - Hát én sem. Egy gyáva kis patkány...
Theodora azóta vélekedik így róla, hogy a roxforti csatában egy gyufaszálat se tett keresztbe Voldemortnak, nemhogy harcolt volna ellene. Draco nagyon elásta magát a lány szemében.
Amíg fintorogva felidézte az emléket, belebújt a hálóköntösébe és elindult az ajtó felé. - Fiddie, menj a helyedre!-utasította a manót a kamrába, Fiddienek ugyanis ott volt az alvó kosara. A házimanó sietősen teljesítette a kérést és magára csukta az ajtót.
A boszorkány résnyire kinyitotta a bejárati ajtót Draco előtt. - Mit akarsz?-kezdte fáradtan, ám lényegre törően. - Esetleg beengednél?-kérdezte csaknem üvöltve a fiú. - Nem állt szándékomban.
Draco arca eltorzult az indulattól. - Akkor azért jól jött a segítségem, amikor félholtan feküdtél a padlón. Vagy már elfelejtetted?!- nem tudta érdekelni a tény, hogy milyen mértékben ássa alá Theodora jóhírét a környéken élők körében.
Draco nagyon is emlékezett rá, amikor Theodora eszméletét vesztette Bellatrix Lestrange átka által. Egyedül ő segített rajta és nem igazán vette jó néven, hogy a lány ilyen könnyen megfeledkezett erről. Arról nem is szólva, mennyire felbőszítette ezen felismerés.
- Nem akarok örökre az adósod lenni.-közölte hűvösen Dora.- De most már bökd ki! - Taníts meg párbajozni!-tért a tárgyra határozottan a fiú.- Rendesen. A boszorkány levette a láncot az ajtóról és beengedte Dracót.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
- Nem szívesen teszek eleget a kérésednek.-közölte Theodora már a nappaliban. - De megteszed? Először Bellát kérte meg, de az igazság az, hogy vele nem szívesen gyakorolnék.-forgatta a szemét Draco. Egyértemű volt, mennyire kellemetlen erről beszélnie.
Dora ráncolta. - Kiről beszélsz? Ki akarta, hogy Bellával párbajozz? A fiú kerülte a szemkontaktust és felállt ültéből. - Nem mondhatom meg, de lehet egy sejtésed.
Theodora továbbra sem értette, miről beszél Draco, ezért megmakacsolta magát. - Idejössz hajnalok hajnalán, felébresztesz, a segítségemet követeled és nem vagy hajlandó elárulni miért teszed mindezt?! Nem fogok segíteni. Draco azt hitte rosszul hall. Nem kimondottan erre számított. - Legalább a rokonságunkra való tekintettel segíts. Be kell látnod, hogy unokatestvér lévén én is bármikor megtenném érted, ha ilyet kérnél.
Noha igazat mondott és minden szavából sütött az őszinteség -hiszen Draco valóban segített volna hasonló helyzetben- Dora nem akart engedni. - Azt látom, hogy te és én csak másodfokon vagyunk rokonok és annál a szörnyű vérfertőzésről, amit ez a zseniális család művel, nincs gyomorforgatóbb- a lány tengerkék szemei megvillantak. - Tudod, Draco, te hatékonyabb vagy mint a reggeli kávém. Az ilyen veszekedéskért érdemes élni- folytatta higgadtabban és meglehetősen szarkasztikusan.- Akkor azt mondd meg, miért épp engem kérsz erre. - Tudom, hogy SVK tanár leszel. Gondoltam nem árthat, ha szerzel némi gyakorolatot- Draco mosolyt erőltetett az arcára. Dora szeme összeszűkült, gyanakvása továbbra is leplezetlen maradt. - Honnan tudsz te... Tudod mit? Nem érdekel. Reggel van és ha most elviszed innen a számító róka képedet talán hajlandó vagyok segíteni. Reducto!-mondta ki a taroló átkok a megdöbbent fiúra, aki hanyatt esett, de hamar talpra szökkent és pálcát rántott. - Gyerünk! Támadj!-kiáltotta a boszorkány.
Malfoy megtántorodott, de egy lábbilincselő átokkal visszatámadt. - Nem így gondoltam!-kiáltott rá a lányra dühösen.
Dora már épp Draco könyörtelen elzavarását próbálta szavakba önteni, mikor a nappali ajtaja kitárult. Fiddie egy tálcát cipelt be, rajta egy kávéscsészével. Amikor a manó meglátta az elé táruló jelenetet, kiejtette a kezéből a tálcát. A boszorkány a helyére varázsolta a csészét és mivel már megelégelte Malfoy jelenetét, úgy döntött ideje kijjebb rudalni a lakásából.
