A Főnix Bukása

23. fejezet

Bastian mindig tudta, a munkájához be kell piszkolnia a  kezét és esetenként futásra is kényszerül. Ez pedig esetenként késéssel is járt. A sötétben majdnem megcsúszott a lába ahogy a piszkos mellékutcába érve valósággal feltépte a Szárnyas Vadkan ajtaját. Üdvözölte ugyan a pultost ám válaszul csak egy halk morgást kapott. A szemével végigpásztázta az asztalokat, majd sietve leült az egyikhez.

- Esik?-érdeklődött Dora az auror csapzott külsejét látva.

- Futottam-felet Bastian szűkszavúan, azután sietve felállt és ledobta az asztalra a kabátját.- Hoztam egy tekercset a minisztériumból. Pontosabban egy kérelmet, de nem tudhat róla senki.

Dora a tenyerébe temette az arcát, majd félve körbefuttatta pillantását a kocsma asztalai közt.
- Komolyan azt mondod, mindannak ellenére elhoztál egy papírt, hogy alig bírtad elviselni a lefokozást?-bizonytalanul ránézett Bastianra.- Mit találtál?

A férfi egy gyűrött pergamentekercset emelt ki a zsebéből és kabátja anyagának takarásában Dora felé fordította.
- Ez a Grindelwald akta része-kezdte fojtott hangon.-  Keresd rajta a hibát.

A boszorkány közelebb húzta a pergament és alaposan átnézte, majd a fejét rázva megszólalt.
- Mit kell látni? Minden rendben van vele.

A kijelentésre Bastian őszintétlenül felnevetett.
- Rendben?! Grindelwald kérelmet ad le a minisztériumban. Szerinted mennyire hihető?-vetette fel joggal. Dora újra szemlélni kezdte iratot.

- Aláírta és lepecsételték-állapította meg kis idő múlva. Bastian valósággal lángolva az asztalra csapott.

- Lepecsételték! Ez a lényeg-magyarázta.- Azért vagyok a részlegemen, hogy pecsételjek, engedélyeket írjak alá és hasonlók.

Dora ismét megrázta a fejét.
- Korábban is odakerülhetett a papír. Nincs dátum. Lepecsételhette más is-hitetlenkedett a boszorkány, mire Bastian egyetértően bólintott.

- Ez így van. A lényeg nem az, hogy ki pecsételt, hanem maga a pecsét-bökött rá a pergamenen.- Nagyon jó hamisítvány. A legjobb amit láttam, de hamis. Több százszor láttam az eredetit és ez hamis.

Dora kivette a kabát alól és a fény felé tartva elemezni kezdte.
- Miből látni, hogy nem igazi?

- Elsőre én se vettem észre, de a bal alsó sarokban fordított az M.

A lány rácolni kezdte a homlokát és visszatette a pergament az asztalra.
- Ez egy M betű-jelentette ki közönyösen.- Hogyan lenne fordított?-emelte fel a hangját türelmetlenül.

- A sarkát nézd! A rendes minisztériumi pecséten csak az jobbra eső szárat jelölték vízszintes vonallal-mutatott rá a papíron is az apró hibára.- Itt, a bal oldalon van-Bastian elégedetten hátradőlt a székben. Theodora elismerően bólintott a megállapításra.
- Mi a szerepe ennek? Úgy értem, miért nincs mindkét oldalon vonal?

Bastian eltette a kabátzsebébe a pergament.
- Pontosan azért, hogy a Grindelwald féléknek ne jusson eszébe-a férfi büszke volt magára, de Dora nem volt maradéktalanul boldog.

- Tehát csinált egy másolatot. Egy szinte hibátlan másolatot. Becsempészte a minisztériumba, de nem vette észre a fordított betűt?-Dora kételkedve nézett Bastianra, aki szemmel láthatóan szomorú lett a felismeréstől.

- Miért vétett szándékos hibát, ha nem bukott volna le a tökéletessel? Ha nem azért, hogy próbára tegyen-válaszolta meg a kérdést a varázsló.

- Grindelwald tudhatta korábban is, hogy nyomozni fogunk utána?-érdeklődött Dora.

- Számíthatott rá. És nem jó eszközt vetett be. Kész zseni. Más körülmények között csodálnám a kreativitását-ismerte el Bastian, majd magáravette a kabátját.- Jut eszembe, miért nem jöttél a hadiszállásra hajnalban? Rémszem megint a halálfaló támadásokról beszélt-mesélte Bastian, habár maga is unta már a szokásos témát.