A Főnix Bukása

11. fejezet

A Főnix Rendje egy álcázott, három szobás kis házba rendezkedett be. Ez főként Alastor Mordonnak volt köszönhető, ugyanis a paranoiájival súlyosan küzdő varázsló a meglátása szerint leghelyesebben cselekedett. Noha az ötletet kezdetben nem övezte túlzott lelkesedés, Rémszemmel rizikós szóváltásba keveredni.

Az tagok egyre kevesebben voltak. Többségük a háborúban halt meg, mások értelmetlennek látták újra csatlakozni. Ezúttal Alastor diadalittasan húzta ki magát, miután David beszámolt neki Lucius víziójáról Voldemort visszatérésével kapcsolatban.
- Teljes képtelenségnek hiszem. Ha Tudjukki visszatért volna a miniszter már szólt volna róla-fejezte be szkeptikusan az auror.
- Beszéltem azzal az átkozott Kingsley-vel is és valami nincs rendjén. Erre az életemmel esküszöm.
- Arra semmi szükség. Csapatok kutatták át a Malfoy kúriát a szavadra és semmi-erősítette David állítását Bastian.
Rémszem felugrott ültéből és az ajtóhoz csörtetett.
- Csak az időmet fecsérlem veletek.Tudjukki visszatért!-csapta be maga mögött az ajtót és el is tűnt a ködben.

- Most tényleg berágott ránk-tűnődött a helyzethez képest szokatlanul jó kedvűen Ezra.- És most mi lesz?
- Talán igaza van.-vetette fel Sirius.- Akkor tényleg cselekednünk kell.
- Ha Malfoy igazat mond, amit kizártnak tartok, a Nagyúr már adott volna jelet magáról. Azok a kisstílű próbálkozásaik a halálfalóknak, puszta erőfitoktatásnak tűntek-szögezte el David.
- Az lesz a legjobb, ha beavatom Harryt is-csillant fel Sirius szeme.‐ Tudnia kell mindenről.
- Nem!-mondta ki egyszerre Hermione és David.
- Túlreagálná-rázta a fejét Hermione.
- Azontúl felesleges pánikkeltésre sincs szükség-bólintott David.

Sirius elszontyolodott. De hamar elhessegette az érzést. Ugyanis eltökélte, hogy találkozni fog a keresztfiával.

,,1978. jún. 21.
James Potter megpördült az irodai székben.
- Sikerült, Ágas! Tizennyolc évedbe került, de összehoztad. Letartóztattak a muglik-kezdett színi tapsba a szintén a székhez bilincselt Sirius.
- Tapmancs, elértünk valamit az életben! -hajlongott James."

- Ekkora marhaságot!-csapta be Dora Sirius naplóját. -A boszorkány vadiúj feladatához tartozó tanulószoba felügyelet, főként a bájitaltermi fiaskónak volt köszönhető.- Theodora vehemens kirohanására szinte az összes diák felkapta a fejét és erősen remélte, hogy professzoruk nem egy házi dolgozatot javít éppen.

,, Sirius cinkos mosollyal rávigyorgott Jamesre.
- Drága barátom, valamit elfelejtesz. Mit fog szólni Lily?
James arca hirtelen sötét lett, akár az ég egy hirtelen zivatar előtt.
- El kell menni innen!-próbált villámgyorsan felkelni a székből, ámde a bilincs megakadályozta, így az ifjú varázsló csak rángatta a karját.
- Én meg mondtam, hogy maradjunk Jamesnél, de persze ti...- még mielőtt Féregfark tovább sopánkodhatott volna, Remus közbe vágott.
- Igaza van Ágasnak, minél előbb elmehetünk, annál jobb.
- Mély gondolat Holdsáp pajtás, csak tudod van itt egy kis gond -vesztette el minden önuralmát James. - Egy hatalmas bilincs. Még az Azkabanban sem használnak ekkorát."

Dora elnevette magát. A szeme előtt lejátszódott a jelenet, ahogy a nagybátyja rezzenéstelen arccal neveti ki a legjobb barátját és teszi mindezt egy bilinccsel a karján. A helyzet komikumát tekintve egy jobb fajta regénynek is beillett volna a napló. A boszorkány azonban nem talált új információt az animágiáról. Így pedig nem sok értelme volt tovább olvasnia.

Végül nem bírta tovább és elengedte a gyerekeket a klubhelyiségekbe. Nagy sietséggel szelte át a folyosót, miközben összeszedte a gondolatait. Meg akarta próbálni az animágiát, első ízben átváltozással. Ismerte a következményeit a kudarcnak, ennek ellenére vágyott a sikerre.

A nap már lassan lebukott az erdő fái mögött, ám ez csak még nagyobb óvatosságra sarkallta a lányt. Óvatosan lopakodott végig a folyosón. Ahogy haladt előre, úgy lassított a léptein. Nem az elhatározás hiányzott, csak egy megérzés. Egy gyanakvást keltő megérzés.

Ezúttal sem csalódott ugyanis az igazgatói irodából szokatlanul hangos zaj szűrődött ki, majd kilépett Mcgalagony, a nyomában Alastor Mordonnal. Theodorának elég régen nem volt szerencséje az idős varázslóhoz és nem is értette, miért tett látogatást az igazgatónőnél. Mordon szokatlanul feldúlt volt és épp indulni készült.

A boszorkány egy hirtelen elhatározástól vezérelve követte az öreg varázslót. Alastor szűk utcákon át haladt, Dora pedig messziről, mégis látótávolságon belülről figyelte. Az idő hűvös volt, késő őszi szellő járta az elvétve látható egy-egy fa kopár ágait.
Mikor Mordon  leért Roxmortsba hoppanált. Dacára mindennek, Theodorát nem lehetett lerázni egykönnyen.

- Expecto patronum -mondta ki a bűbájt és egy főnix vette birtokba az eget a varázslat nyomán. A lány követni kezdte a madarat, amíg az el nem kezdett körözni két ház közt. Hiába volt erős a patrónus, ha a tulajdonosa elfáradt az auror üldözésében, így lepihent a szemközti ház falának dőlve. Pontosan árnyék takarásában maradt, még akkor is, mikor a két ház megnyílt és a Grimmauld téri házhoz hasonlóan feltűnt egy szintén álcázott birtok. Két férfi lépett ki az ajtón, Dora pedig megismerte mindkettőt. Az a két auror volt, akik Hermionéval a lakásán jártak. Ezra és David. 

A boszorkány tökéletesen tudta, hogy nem láthatják őt, ezért türelmesen várt, míg az aurorok eltűntek az éjszakában.
Amikor ez megtörtént, gyorsan és felettébb óvatlanul benyitott az elrejtett házba, mielőtt még eltűnhetett volna a bejárat.

Ahogy beért, förmedve konstatálta az ajtófélfára tűzött borztetemet, ami nem volt túlzottan bizalomgerjesztő látvány. Ettől elvonatkoztatva annyira talán mégsem volt rémes. Beljebb lépett és ismerős hangok ütötték meg a fülét. Hallotta Mordont, Siriust és még néhány másik hangot. Ellenben Sirius hangjára megdobbant a szíve.